Október 4. az állatok világnapja. Ilyenkor talán egy kicsit többet gondolunk azokra az élőlényekre, akik velünk osztják meg a világot. A kutyára, amely feltétel nélkül örül, amikor hazaértünk. A macskára, amely csendben odabújik, amikor szükségünk van rá. A madarakra, amelyek minden reggel ugyanúgy elkezdik énekelni a maguk kis dalát. És azokra az állatokra is, amelyeknek soha nem lesz gazdájuk, mégis ugyanúgy érzik a hideget, az éhséget, a félelmet, a szeretet hiányát. Az állatok világnapja azonban nem csupán arról szól, hogy megsimogatjuk a házi kedvenceinket. Arról is szólhat, hogy megállunk egy pillanatra, és elgondolkodunk azon, mit tanulhatunk tőlük. Talán mindenekelőtt azt, hogyan kell jelen lenni.
   Egy kutya nem azon töpreng, mi történt tegnap, és nem aggódik azon, hogy mi lesz holnap. A sétálni indul, örül a szélnek, megszaglássza füvet, és teljes figyelmével ott van, ahol éppen jár. Mi emberek közben sokszor úgy élünk, hogy testben egy helyen vagyunk, gondolatban pedig mér három nappal előrébb járunk. Az állatok emlékeztetnek minket arra is, hogy nem kell mindig rohanni.
   Figyeljük csak meg a macskát! Ha elfárad, lefekszik. Nem magyarázkodik, nem érzi magát lustának, és nem próbálja bizonyítani, hogy még tíz feladatot képes elvégezni. Egyszerűen pihen. Talán nekünk, embereknek is lenne mit tanulnunk ebből.
Az állatok a bizalomról is sokat tudnak. Egy örökbe fogadott kutya vagy macska, amelyet korábban bántottak, hosszú idő után újra képes lehet hinni az emberben. Lassan, óvatosan, egy-egy kedves szóval,simogatással, biztonságos otthonnal. Ez a bizalom nem követelésre születik, hanem türelemből.
   És ott van a hűség! Az állat nem azt nézi, hogy mennyi pénz van a gazdája pénztárcájában, milyen autóval jár, milyen ruhát visel, vagy milyen sikereket ért el. Ha szeret valakit, akkor egyszerűen szereti. Nem feltételekhez köti a ragaszkodást. Talán ezért tudnak olyan fontos társaink lenni az életben.
Az állatok azt is megmutatják, hogy a szeretetnek nem mindig van szüksége szavakra. Egy fej a térdünkön, egy kíváncsi tekintet, egy csóváló farok vagy egy halk dorombolás néha többet mond minden kimondott mondatnál.
   De az állatok világnapja egy fontos felelősségre is figyelmeztet! Ha állatot tartunk, az nem játék, és nem néhány hétre szóló döntés. Egy állat életéről döntünk, amikor magunkhoz vesszük. Élelmet, gondoskodást, orvosi ellátást, biztonságot és időt igényel. És mindenekelőtt azt, hogy ne csak addig szeressük, amíg kicsi, aranyos és játékos. Az állat nem ajándéktárgy, nem karácsonyi meglepetés, amit később vissza lehet tenni a polcra. Érző élőlény, aki ránk bízza az életét.
   Október 4-én ezért nem csak az állatokat ünnepeljük, hanem azt a kapcsolatot is, amely ember és állat között kialakulhat. Mert miközben azt hisszük, hogy mi tanítjuk őket, - közben ők is folyamatosan tanítanak bennünket. Türelemre, hűségre, bizalomra, jelenlétre, feltétel nélküli szeretetre. És talán arra a legegyszerűbb, mégis legnehezebb dologra, hogy néha csak legyünk ott egymás mellett. Mert az állatok nem kérdezik, hogy mennyit értünk el az életben. Csak azt kérdezik a maguk csendes módján: „Itt vagy? Akkor maradj még egy kicsit mellettem!”