Emlékezés fájdalmával
Írom szomorú soraimat
Siratok anyát, apát
Testvéreimet, rokonaimat

Mert hiába viszem száz virágom
Nem térnek vissza soha már
Csak az emlékük a szívünkbe
Ami mindig vissza, vissza jár

Csendes az est, hold felkelőben
Millió gyertya ég a temetőben
A menny leköltözött a földre
Csillag özönnel, ragyogva teríti be

Emlékeink ezek a fénylő csillagok
Szeretet hozzátok kiköltözik
Szeretet, mit nem feledünk soha
Szívünkben fájdalom, hull könnyünk zápora

Nyugodjatok szépen csendben
Rokonok, ismerősök, jó barátok
Az élet rögös útját már megjártátok
A jó Isten vigyázza örök álmotok

Hálánk és zarándok utunk hozzátok vezet
Nem feled benneteket soha az emlékezet
Legyen könnyű az álom, nyugodjatok csendesen
Szívünk miattatok fáj, nem ad vigaszt semmi sem.

Emlékezés, hála gyertyáit én is meggyújtom
Szívemben égő fájdalom
Remény hogy találkozunk
S gyertyafényben együtt lobogunk

2O14.1O.3O.Mosonmagyaróvár
Erdős Anna