A népdalban megénekelt „fellegajtó” az égi és a földi világok közötti átjárást segítő szakrális kapu. Nem mindenki alkalmas arra, hogy kinyissa, de vannak, akik igyekeznek nyitogatni, tanulni a teremtés szerinti életet. Sírással, imával, énekkel és cselekedetekkel.. Van, akinek sikerül, s megtalálja a kulcsot. A szakrális magyar népköltészet egyik legszebb archaikus éneke arról szól hogy a valódi magyar világban még föllelhetők /megkaphatóak/ és körülhatárolhatóak azok a több ezer éve letisztult értékek, minőségek, amik kiállták az idők próbáját, s amelyeket ma is vállalhatunk, és segítségül hívhatunk. Tanuljuk a kulcsot kezelni….

Én vagyok az, aki nem jó
A fellegajtó nyitogató
Áj dá ná ná, dá ná ná ná

Nyitogatom a felleget,
Sírok alatta eleget
Áj dá ná ná, dá ná ná ná

Ifijúságom így telik el,
Ezért a szívem hasad el
Az anyád ragyogós csillagom

Ifjúság gyöngykoszorú
Ki elveszti, de szomorú
Áj dá ná ná, dá ná ná ná

Szabad volnék, nem búsúlnék,
Vígasságnak helyet adnék
Áj dá ná ná, dá ná ná ná

Szép hazámnak rabja vagyok,
Idegenben búslakodok
Áj dá ná ná, dá ná ná ná

Ha még egyszer megláthatnám
Apám házát kopogtatnám
Áj dá ná ná, dá ná ná ná

Nem lesz többé soha ilyen,
Belé szakad árva szívem
Áj dá ná ná, dá ná ná ná

Édesanyám rózsafája,
én voltam a legszebb ága.
Áj dá ná ná, dá ná ná ná

Bár sohase nyíltam volna,
maradtam volna bimbóba.
Áj dá ná ná, dá ná ná ná

Fényes csillag az udvarom,
Mikor megyek azon lakom
Áj dá ná ná, dá ná ná ná

Nyitogatom a felleget,
Mikor nyílik elmehetek
Áj dá ná ná, dá ná ná ná

Bolond volnék, ha búsulnék
Ha a búnak helyet adnék
Áj dá ná ná, dá ná ná ná

Én a búnak utat adok,
Magam pedig vígan járok
Áj dá ná ná, dá ná ná ná

forrás: versegi.hu/baranta.net/?q=node/160