A diákok beszámolói alapján az iskolai elvárások, a továbbtanulás és pályaválasztás okozta stressz nagyon jelentős. Szintén hasonló stresszfaktorként említik meg a szülői elvárásokat és az otthoni feszültségeket egy új kutatás szerint. Jelentős problémaként említették még a magányt, a kirekesztettséget, a bántó megjegyzéseket, és nagyon jelentős a kortárs bántalmazás által okozott problémák köre is, illetve érdemes még említeni a klímaváltozást, illetve a háború és a világpolitikai bizonytalanság okozta feszültséget, amit érzékelnek a diákok – mondta el az InfoRádió megkeresésére Szepesi Dominika, az UNICEF Magyarország munkatársa.
A felmérés szerint tízből négy fiatal mentális jóléte a mérőskála két legalsó szintjén áll. Ez az alacsony szintű, fenyegetett mentális állapot lényegében azt jelzi előre, hogy az érintetteknél jelentősen magasabb a depresszió és egyéb mentális zavarok kockázata. Az eredmények alapján 16-17 éves kortól egyre több fiatalnál jelenik meg ez az állapot, és a lányok esetében különösen magas az arány.
„A mindennapokban mindenféle különböző tünetben is megjelenhet, mint például fiziológiai stressztünetek formájában, szorongás, gyomorfájás, heves szívdobogás vagy mellkasi szúrás jelentkezik, ugyanakkor arról is beszámoltak a diákok, hogy sokszor már reggel, felkeléskor is szorongás és kimerültség jellemzi őket. Sokan tapasztalnak pánikrohamokat, önsértés is megfigyelhető, szerhasználatról számoltak be, illetve evés- és testképzavarokról. Ezek mind az alacsony szintű mentális egészség tünetei, illetve következményei” – húzta alá.
Kiemelte még a diákok által említett időhiányt és túlhajszoltságot is, ami szintén jelentősen kihat a hangulatukra és az energiaszintjükre.
Arról, hogy mivel találkoznak segítségkéréskor, a felmérés eredményeire mutatva azt mondta: a felnőttek, a körülöttük lévő szülők, pedagógusok nyafogásnak, hisztinek, túlérzékenységnek vagy figyelemfelkeltésnek titulálják az elmondottakat, sokan még azt is megemlítették, hogy egyes pedagógusok szerint a felelősségre vonás elől szeretnének menekülni akkor, amikor valamilyen problémát jeleznek feléjük.
„Nagyon sokszor szégyenérzetet élnek meg a mentális problémákat illetően, ugyanis félnek attól, hogy amennyiben ezek kitudódnak, úgy megbélyegzik őket, vagy ez alapot ad a további kortárs bántalmazásnak is akár.
Abban sem bíznak, hogy az iskolapszichológus nem adja tovább az általuk feltárt és bizalmasan rábízott információkat” – folytatta Szepesi Dominika.
Hogy mit tehet a szülő vagy a pedagógus azért, hogy a gyerek merjen beszélni a nehézségeiről, és legyen is hova fordulni, arról azt mondta: fontos lenne, hogy a szülők, illetve a fiatalokat körülvevő szakemberek képzettebbek legyenek a mentális egészséget övező témákban, és ezáltal jobban fel tudják ismerni a korai jeleket is. A diákok 62 százaléka szükségesnek érzi a szülők és pedagógusok magasabb szintű tájékozottságát a témában.
Ami még konkrétan segíteni tudná ezeket a felnőtteket, az szerinte az, hogy ha bizalmi légkört tudnának teremteni a fiatalok közösségeiben, ha több, alacsony küszöbű anonim segítségkérési forma lenne elérhető, illetve ha több olyan iskolai program lenne, ami önismeretre vagy stresszkezelésre tanítja a fiatalokat.
„Ők is visszajelezték, hogy erre abszolút igényük van, és ezzel a prevenciós szemlélet is megvalósulna, ezáltal pedig sokkal kisebb, kevésbé komoly problémával kellene hogy szembesüljenek már a pedagógusok vagy a fiatalokat körülvevő más felnőttek” – mondta Szepesi Dominika, az UNICEF Magyarország munkatársa az InfoRádióban.
A cikk Janovitz Bálint interjúja alapján készült.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
