Hódmezővásárhelyen a Dilinka és a Kincses temető a Susáni Református Egyházközséghez tartozik. Az egyházközség levélben értesítette a két sírkertben temetést végző vállalkozásokat, polgári szónokokat és sírköveseket, hogy május 1-jétől milyen vállalkozói, hozzájárulási díjakat állapítottak meg, amit fizetni kötelesek. 

A sírköveseknek megbízásonként 3000 forint temetőfenntartási hozzájárulást, a polgári szertartást szolgáltató szónokoknak 5000, a temetkezési vállalkozóknak 20 ezer forint belépési díjat kell fizetniük minden temetés után.

A temetők tulajdonosai úgy döntöttek, hogy május 18-ától csak azok nyújthatnak a Dilinka és a Kincses temetőben szolgáltatást, akik erről a susáni egyházközséggel megállapodást kötnek. A levél mellé csatoltak szerződést is, amelyet május 15-éig kellett aláírva visszaküldeni. Az egyházközség az 1999-ben életbe lépett temetkezési törvényre hivatkozott. 

Adóval és Isten nélkül

A polgári szónokokat más meglepetés is érte. Őket arról is értesítették, hogy a Susáni Református Egyházközség a nem egyházak által végzett búcsúztatások alkalmával, vagyis a polgári szertartásokon, nem engedi meg Isten nevének említését, sem pedig az egyéb vallási jellegű megnyilvánulásokat, például az imádkozást.

Több polgári szónokot, temetkezési vállalkozót, sírkövest is megkérdeztünk. Névvel senki sem kívánt nyilatkozni, voltak, akik még név nélkül sem. Azt mondták, nem akarnak az egyházzal ujjat húzni, nem akarják, hogy kitiltsák őket a temetőből. – Úgy írja meg, amit mondtam, hogy ne üssem meg a bokám – mondta egy névtelenséget kérő érintett.
– Aláírtam a szerződést, mit tehettem volna mást? Ha nem írom alá, mit mondok az életük legnehezebb pillanatait átélő családoknak? Hogy keressenek egy olyan polgári búcsúztatót, aki aláírta? Vagy ne a Dilinka és a Kincses temetőben helyezzék végső nyugalomba a hozzátartozójukat? Ez a szerződés zsarolás. Abban reménykedem, hogy valaki fölülről majdcsak rendet tesz! – mondta egy szónok.

Fidel Castro is beszélhetne

A polgári szónokok költők, írók műveit is idézik a búcsúztatásokon, amelyekben időnként előfordul Isten neve. – Én még Miatyánkot is mondok a búcsúztatás végén, hacsak a család ezt kifejezetten nem ellenzi. Még nem találkoztam olyan hozzátartozókkal, akik a szertartás után kikérték maguknak, hogy például Tóth Árpád versét idéztem. Felháborító és érthetetlen, no meg betarthatatlan ez a rendelkezés. Ez biztosan nem Isten akarata! – háborgott egy ugyancsak a neve elhallgatását kérő szónok, aki azt is mondta, a susáni egyházközségnek tudomásul kellene vennie, hogy nekik nem akadályozni, hanem elősegíteni kellene a kegyeleti szolgáltatást. 
– Azt is el kellene tűrniük, ha valaki azt kérné, hogy Fidel Castro búcsúztassa a hozzátartozóját!

Nem nyilatkoznak 

A belépési pénzről és a polgári búcsúztatókon Isten nevének kiejtését tiltó rendelkezésről megkérdeztük Nagy Zoltán Imre lelkészt, aki azonban azzal utasított el, hogy munkáltatója, a gyülekezet megtiltotta a nyilatkozatot.

Juhász Andrást, a Csongrádi Református Egyházmegye esperesét is megkerestük. Tőle azt a választ kaptuk, hogy az egyházkerület és az egyházmegye jogi szakértői vizsgálják az ügyet, amiről napokon belül döntés születik, erről majd tájékoztatják a sajtót.
Hódmezővásárhely polgármestere, Almási István levelet írt Fekete Károly püspöknek, amelyben kérte, vizsgálják felül a Susáni Református Egyházközség döntését.