A második legnagyobb lengyel városban kiírt időközi főpolgármester-választást látszólag helyi ügyek miatt kellett kiírni, de a kormánnyal szembeni általános elégedetlenséget is mutatja. A kormánypárti jelölt 61:39 arányban veszített.
   A lengyel törvények lehetővé teszik, hogy bármely választópolgár a szavazójogosultak 10 százalékának aláírását összegyűjtve helyi népszavazást kezdeményezzen a polgármester leváltására. Ha azon részt vesz a megválasztáskor szavazók legalább 60 százaléka, és többségük a leváltást támogatja, akkor a település vezetőjének távoznia kell. Helyettesei se maradhatnak, az időközi választásig a miniszterelnök jelöli ki az ideiglenes vezetőt akkor is, ha a leváltott polgármester ellenzéki volt.
   Májusban ez történt Lengyelország történelmi fővárosában, a 800 000 lakosú Krakkóban, ahol a Donald Tusk kormányfő pártja által támogatott Aleksander Miszalski veszített. Az időközi választást, amelynek a második fordulóját most vasárnap tartották, azért is különös figyelem kísérte, mert 2024-ben az önkormányzati választáson minden nagyobb városban a vezető kormánypárt, a Polgári Koalíció győzött. Jelképes jelentősége is volt annak, hogy ki kerül Krakkó élére. Az első fordulót két hete a 49 éves Lukasz Gibala gazdag üzletember nyerte 38 százalékkal, aki három kudarc után most negyedszer futott neki a krakkói városháza bevételének. Tusk pártjából indult, aztán más pártokban is megfordult, de most hangsúlyozottan független. Rajta kívül a Polgári Koalíció és kormánybeli partnere, a Parasztpárt jelöltje, Moniką Piatkowska jutott be a második fordulóba 30százalékkal. A Jaroslaw Kaczynski vezette Jog és Igazságosság erősen lemaradt (17 százalék), a kormányban szintén részt vevő Új Baloldal és a szélsőjobb ellenzék pedig jóval 10 százalék alatt maradt.
   A kormánypárti többségű képviselőtestületet, amelyet Lengyelországban ma is városi tanácsnak hívnak, májusban nem sikerült leváltani, mert ott ahhoz több szavazat kellett volna. Ez tehát korlátozza a vasárnapi második fordulót fényesen megnyert Lukasz Gibala hatalmát, aki 44 százalékos részvétel mellett 61 százalékkal győzött, és a korábbi vezetőkre utalva azt mondta: a krakkóiak 24 év után visszaszerezték a városukat. Egyes kommentárok szerint máshol is erősödhet az a tendencia, hogy az önkormányzatok élére a pártoktól tényleg vagy látszólag független embereket válasszanak.
   Látszólag helyi ügyekről volt szó: a város adóssága nagyon megnőtt, megdrágult a helyi közlekedés, vita folyt a parkolási rendszerről és a tisztább levegő érdekében bevezetett autós közlekedési korlátozásokról. Az is látszott, hogy főleg a külső kerületek akartak változást, például Nowa Huta ipari városrész. De közben egyre nő az általános elégedetlenség a kormánnyal szemben azok körében is, akinek a fényes 2023-as győzelmet köszönhette, mert programját képtelen végrehajtani, ígéretei nem teljesülnek. Ennek fő oka Karol Nawrocki köztársasági elnök. Ő kezdettől azzal a kormánnyal szemben politizál, amellyel az alkotmány szerint köteles lenne együttműködni.
   Sorozatosan megvétózza a törvényeket – tavaly augusztus óta már csaknem 50-et, többet, mint az összes eddigi államfő együtt – és ezzel súlyos veszteségeket okoz a költségvetésnek. Megbénítja a kormányt, amelynek nincs elegendő többsége a vétó felülbírálatához. Még az EU fegyverkezési programjához csatlakozást is elutasította az államfő, bár ebben sikerült őt megkerülni, és az üzemanyagárak letöréséhez elkerülhetetlen lépést, az olajcégekre kivetett különadót is csak azért írta alá második nekifutásra, mert bizonyára megijedt az áremelkedés miatti népszerűségvesztéstől.
   Akadozik a kormánykoalíció is, ami az ígéretek nem teljesülésének másik oka. Most próbálnak másodszor nekifogni a drasztikus abortuszkorlátozás oldásának, amelyet a konzervatív Parasztpárt egyszer már megakadályozott, pedig ez volt az egyik legfontosabb választási ígéret, és még pénzbe se kerülne.
   Ráadásul a parlamentbe bejutási küszöb határán ingadozó, létéért küzdő Parasztpárt elnöke, Wladyslaw Kosiniak-Kamysz egyúttal védelmi miniszter is, aki küzd az amerikaiakkal az állandó lengyelországi katonai támaszpontok létesítéséért, és a legutóbbi bizarr hírek szerint maga Trump amerikai elnök próbálta rábeszélni, hogy a koalíciót felrúgva álljon át a Kaczynski-féle jobboldalhoz. Hogy ebből mi igaz, azt nem tudni, de Trumpot biztosan nem lehet azzal vádolni, hogy törődne más országok alkotmányos berendezkedésével, vagy akár ismerné azokat. Ő Nawrockit a barátjának nevezi, Tusk miniszterelnökről pedig talán azt se tudja, kicsoda, pedig a lengyel alkotmány szerint a kormány vezeti az országot, nem a köztársasági elnök. Nawrocki ezt akarja felborítani az amerikai elnök segítségével, bár alkotmánymódosító többség nincs, és a politikailag gyenge parasztpárti védelmi minisztert megpróbálják ebbe belerángatni.
   Mindennek látszólag semmi köze ahhoz, hogy ki lett Krakkó főpolgármestere. De ha Tusk a belpolitikában gyengül, az kihat a nemzetközi tekintélyére is. Így függ össze minden mindennel.

Forrás: HVG / Domány András