(Halottaimhoz, november 1.)
***
Ma lélekgyertyám izzó tüze lángol,
temetők sötétjében gyúlva világol,
s az értem hullott könnyed gyászol.
Most halkan imára kulcsolt kézzel,
hozzád szólok; engedj, vagy vigyél el.
***
Ma gyászkristályom reped széjjel,
sötét árnygondolatok űznek éjjel,
öröm s bánat hevít szenvedéllyel.
Álmatlan álom küzd a feledéssel,
neked kiáltom; engedj, vagy vigyél el!
***
Ma békességem átok-bűne gátol,
szabadulnék a múlttól, a mától,
a síron túli magánytól, odaátról.
Most az ima, engem szabadít fel,
tőled kérem; el ne engedj, vigyél el…
***
Paks, 2016. október 27.

Varjú Zoltán