Szerző: Hardi Péter
Nulla óra 15 percet mutatott az óra az Atlanti-óceán nyugati medencéjében 1912. április 15-én. Az akkori idők legkorszerűbb óceánjárója, a Titanic leadta segélykérő vészjelzéseit.
Legközelebb a Californian nevű hajó volt; a távírász azonban nem vette a jelet – vélhetően aludt. Egy másik hajó legénysége pedig a segélykérő rakétákat tűzijátéknak vélte.
A jeleket végül egy távolabb járó hajó vette: a Carpathia. A hajó április 11-én futott ki New York kikötőjéből, s tartott Fiume felé. Éppen aznap, amikor a Titanic is felszedte horgonyait, és Amerika felé indult az angliai Southamptonból. A két hajó a vészjelzés leadásakor már elhaladt egymás mellett, sőt mintegy 93 kilométerre el is távolodott.
A vészjelzést a Carpathia távírásza sem vette elsőre, ám lefekvés előtt üzenetet küldött a Titanicnak: tud-e valamit a jéghegyek mozgásáról? Tudott… A távírász rohant a hajó kapitányához, Arthur Henry Rostronhoz, aki azonnal kiadta az utasítást a visszafordulásra, s ezzel a Titanic bajba jutott utasainak a megmentésére. Egyben riadóztatta a hajó legénységét is: készüljenek fel a mentésre. A legénység vizet forralt, teát készített, konyakot, takarókat, száraz ruhákat, fertőtlenítőszereket hordott egybe, kabinokat alakított át kórtermekké.
A Carpathián három orvos szolgált, köztük egy magyar, Lengyel Árpád. A kapitány hármójuk közül őt jelölte ki a mentés vezetőjévé, ő ugyanis – bár a magyar doktornak ez volt az első útja az óceánjárón – ekkor már hétéves mentős gyakorlattal rendelkezett.
A tőle telhető legnagyobb sebességgel, 17 csomóval – óránként több mint 30 kilométerrel – közeledett a Carpathia a szerencsétlenül járt Titanichoz. Az első roncsokat éjjel két óra felé pillantották meg az óceánon, az első hánykolódó mentőcsónakokat hajnali négy óra felé.
A Titanic már eltűnt az óceánban. A csónakokban kuporgó hajótöröttek egy része ekkorra már annyira átfagyott, tagjaik annyira elgémberedtek, hogy a leeresztett kötélhágcsón képtelenek voltak felmászni, úgy kellett felhúzni őket. A gyerekeket, csecsemőket pedig vászonzsákokban emelték a fedélzetre. De nem csupán a hideg, hanem a törések és zúzódások is szenvedést okoztak a Titanic túlélő utasainak: a hajótestbe zúduló víz tönkretette az áramszolgáltatást, a sötétség pedig nehezítette a süllyedő hajóról való menekülést.
A fedélzetre érkezett valamennyi szerencsétlenül járt utast Lengyel Árpád fogadta. Gyorsan megvizsgálta őket, s adta is ki az utasításokat a kezelésük, ápolásuk módjára. Hatalmas teljesítményről volt szó, hiszen 705 utasról beszélünk. Körülbelül reggel nyolc órára végeztek.
De nem csupán a testi fájdalmakra, hanem az átélt borzalmakra is gyógyírt kellett találniuk az orvosoknak, ugyanis a megmentett utasok sokkos állapotban érkeztek a fedélzetre. Ne csodálkozzunk ezen, hiszen családok szakadtak szét, mindenki a hozzátartozóját – házastársát, gyermekét, szülőjét, testvérét – kereste. A nyolc nászutas házaspár közül hat férj veszett oda. Köztük egy fiatal spanyol asszonyé, aki Lengyel Árpád nyomába szegődött, mert sokkos állapotában azt képzelte, hogy ő a párja.
A Carpathia eredeti úti célját megváltoztatva visszatért New Yorkba. Április 18-án este érte el a kikötőt, ahol már a Titanic utasainak reménykedő és kétségbeesett családtagjai, rokonai, ismerősei mellett a világsajtó munkatársai is tolongtak. Lengyel Árpád hősies helytállása hamar ismertté vált. Számos fotó, cikk jelent meg róla, köztük a The New York Times interjúja.
A helytállás világszerte olyan ismertté tette Lengyel Árpád nevét, mint a XIX. századi Semmelweis Ignácét.
A megmentettek sem feledkeztek meg az orvosról. Hálából a Carpathia tisztikarának többi tagjával együtt aranyéremmel tüntették ki, később pedig a Liverpooli Hajótöröttek Egyesületének elismerő oklevelét és ezüstérmét is megkapta a Carpathia teljes személyzete.
De ki is volt Lengyel Árpád? Unokájának, Völgyi Péterné Reich Mártának budai lakásában ülök, és hallgatom visszaemlékezését. Személyesen ugyan nem ismerhették egymást, de a hajóorvos emlékét a család megőrizte, és lánya ápolta. Tőle vette át az unoka, a magyar–francia szakos, ma már nyugdíjas tanár.
A család Pilismaróton élt, itt született Lengyel Árpád. A szülői ház időközben leégett, ám az orvosi rendelő falán emléktábla örökíti meg a település híres szülöttének nevét. Árpád középfokú tanulmányait már Budapesten fejezte be, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Orvostudományi Karára jelentkezve a gyógyítást választotta életcéljául. Az orvoslás számára nem csupán kenyérkereset volt, hanem hivatás is. Ezt bizonyítja, hogy már medikus korában a Budapesti Önkéntes Mentőegyesület tagjaként vállalt rendszeres szolgálatot. Doktorátusát 1909-ben szerezte meg, amelyet két évre rá a fővárosi Rókus Kórházban fül-orr-gége szakorvosi képesítéssel egészített ki.
Még ugyanebben az évben – 1911-ben – meglátott egy hirdetést, amely szerint a Cunard Line hajótársaság a Carpathiára angolul beszélő magyar orvost keres. Lengyel Árpád jelentkezett – miért is ne, hiszen még nőtlen fiatalember, világot láthat, és a hivatását is gyakorolhatja. Felvették, és 1912. március 9-én kihajózott Fiuméből, a hajó fedélzetén számos magyar kivándorlóval. Igen, ezek azok az évek voltak, amikor „kitántorgott Amerikába másfél millió emberünk”. Ez volt tehát Lengyel Árpád első útja Amerikába – s egyben az utolsó is. Unokája meggyőződése, hogy a Titanic katasztrófája miatt.
Miután a Carpathia visszaszállította a Titanic megmentett utasait New Yorkba, másnap ismét kihajóztak, és május 7-én megérkeztek Fiumébe. Három napra rá már a fővárosban játszott barátságos meccset a hajó legénysége az MTK csapatával. A mérkőzés bevételét a Titanic katasztrófájakor árván maradt gyerekek javára ajánlották fel. A díszpáholyban helyet kapott Lengyel Árpád is. Még aznap este fogadta őket József főherceg. Néhány nappal később pedig a Budapesti Orvosi Kamarában tartott előadást Lengyel Árpád, majd a rádióban a katasztrófa 20. és 25. évfordulóján. Különben ha csak lehetett, nem hozta szóba a szörnyűségeket.
Soha többé nem szállt hajóra. A Cunard Line-nal való szerződése felbontását követően a fővárosi Mária téri rendelőben helyezkedett el, tanított egészségtant egy közeli iskolában, majd katonaorvosként végigszolgálta az első világháborút. Hősiességét számos kitüntetéssel ismerték el.
A háború utolsó évében ismerkedett meg egy bálon jövendőbelijével, akit 1919 márciusában vett nőül. Kisfiuk, Bálint 1919 decemberében született meg, ám hatévesen torokgyíkban meghalt. A Titanic katasztrófáját követően az orvos életének ez volt a második nagy tragédiája. Vigasza a kis Anna – beszélgetőtársam édesanyja – lett, aki két évvel bátyja halála után született. Lengyel Árpád magába temette fájdalmát, és a gyógyításnak szentelte életét. Kórházban, rendelőintézetben is dolgozott, majd 1934-ben magánrendelőt nyitott a Rákóczi úton, nem messze a Rókus Kórháztól. Élete során több tanulmánnyal is gazdagította a tudományt. Élete utolsó két évében az akkor újonnan épült Kapás utcai rendelő orvosa volt.
A halál 54 évesen, 1940. szeptember 8-án, álmában ragadta el Lengyel Árpádot. A szíve fölmondta a szolgálatot.
Emlékére az unoka, Völgyi Péterné 2012-ben, a Titanic elsüllyedésének 100. évfordulójára Balogh Tamással, a TIT Hajózástörténeti, Modellező és Hagyományőrző Egyesületének elnökével közösen könyvet írt A Titanic árnyékában címmel. Ha pedig alkalma nyílik rá, kiállításokat szervez, előadásokat tart vagy fogadja az érdeklődő újságírókat. Életcéljának tekinti, hogy Lengyel Árpád nevét minél többen ismerjék és büszkék legyenek arra, hogy volt egy magyar orvos, aki 705 ember életét mentette meg.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
