A politikai elit azonnali és folytatólagos cseréjét jelenti a fideszes alaptörvény tizenhetedik módosítása. Bár Sulyok Tamás sorsa van reflektorfényben, az államfő eltávolításának ügye számos érdekes háttérfolyamatra irányítja a figyelmet. Milyen ügyben lehet széthúzás a Fideszben? Mit érdemes észrevenni Gulyás Gergely lemondásában? Elképzelhető, hogy tudatosan állítottak csapdát a focirajongó Orbán Viktornak?
Az Alkotmánybíróság 27 százaléka azonnal elveszti a megbízatását, míg a jelenlegi Fidesz- és Mi Hazánk-frakciónak 50-50, a KDNP képviselőcsoportjának pedig közel 75 százaléka válik kifutó modellé az alaptörvény tizenhetedik módosításával. Ehhez jön a köztársasági elnök 100 százalékos menesztése. Nem csoda, hogy az elmúlt 16 év rendszerépítői önkényről beszélnek a Tisza Párt által hétfőn megszavazott új rendelkezések kapcsán. Főleg, hogy a kormánypárt 141 képviselője 2030-ban kivétel nélkül újraválasztható.
Ami a NER szemüvegén keresztül a demokrácia felszámolása, az a Tisza szerint a választók által követelt megtisztulás és önkorlátozás. Nem lett volna bölcsebb 1990-ben egy tollvonással elejét venni a volt MSZMP-tagok rendszerváltás utáni politikai karrierjének? Ráadásul, bár négy év múlva a Tisza képviselői még újraválaszthatók, a homokóra szemcséi az ő esetükben is gyorsan peregnek. A párt vezetése pedig jobban teszi, ha parlamenti csapatának harmadát már 2030-ban megújítja, hogy ne kényszerüljön később teljes sorcserére. Talán csak Magyar Péter ellenérdekelt egy ilyen rotációban, hiszen neki már csak legfeljebb egy kormányfői ciklusa lehet, könnyebb lenne azt összeszokott csapattal lenyomni.
Az olvasatok eltérőek, az viszont objektíven kijelenthető, hogy a politikai elitet ilyen radikális módon átrendező – pedig a terjedelmét illetően meglehetősen karcsú – alkotmánymódosítás még nem volt. És csak látszólag áll az ügy középpontjában Sulyok Tamás.

Forrás: HVG / Dobszay János / Gergely Márton