Valamikor jóval 10 millió fölött volt Magyarország népessége, mégsem voltak hosszú hónapokig, évekig tartó várólisták. Elment a beteg az orvoshoz, legkésőbb már másnap a szakorvosnál volt. Ha műteni kellett, egy-két nap és túl volt rajta.
Az orvosok lelkiismeretesen megvizsgálták a beteget, mert fontos volt nekik. hogy az meggyógyuljon.
   Most a háziorvos szinte meg sem hallgatja a panaszt, jobb esetben elküldi szakorvoshoz, akihez 2-3 hónappal későbbre kap időpontot, ahol egyéb vizsgálatok következnek, mindegyik újabb 1-2 hónapos várakozással. Addig vagy meghal, vagy kinlódik a beteg.
   Legtöbb esetben a háziorvos magán-orvosként is dolgozik, és ha felkeresi a beteg, a 2-3 perces, semmit nem érő tájékozódás után, leperkálja a 20-25-30 ezer forintot, és kezébe fogja az asszisztens által kiállított szakorvoshoz történő beutaló papírt. Vagyis a beteg kifizet a semmiért több tízezer forintot, és ugyanott van, ahonnan elindult…
    Valamikor, néhány évtizeddel ezelőtt 80-90 évig is éltek az emberek. Ötvenöt éves korban elmentek nyugdíjba, és bár otthon folytatták a munkákat, mégis élvezték az öreg kor minden szépségét, az otthon nyugalmát.
   A (rend)módszerváltást követően a népesség erőteljesen fogy. Nem csak az országot elhagyó fiatalok miatt!
   Nézem a mindössze 8-9000 fős kis város utolsó három hónapi halálozási listáját, és a döbbenettől alig térek észhez. A jelenlegi nyugdíj korhatárt el sem, vagy alig elérő halottak kora, 70 éves korig, mindössze három hónap alatt!

68, 51,51, 59,60,70,69,48, 67,62,66,68,67,60,50, 3, 66,66,51,68,63,58.  Megyek a temetőbe és sorakoznak az újabb sír-sorok, 70 év fölött alig akad.

   Mi történik itt, ebben az országban? Tudatos népírtás?! No persze, hiszen a nyugdíj korhatár előtt elhalálozottak után nem kell fizetni nyugdíjat! No de akkor hol van az a pénz, amit addig levontak a nyugdíj járulék címszó alatt a dolgozóktól?!

Értet Lenke