A magyar közéletnek szüksége van olyan független véleményformálásra, amely nem kötődik pártpolitikához, de elkötelezett a magyar nemzet, a magyar társadalom alapvető szükségletei, érdekei és értékei mellett. Szükség van olyan etikus nézőpontra, amely tiszteletben tartja az emberi jogokat, és következetesen síkra száll az olyan politikai szabadságjogok mellett, mint a minden szabad polgárt megillető sajtó- és szólásszabadság, valamint a gyülekezési és egyesülési szabadság.
A napokban kaptam egy kör-emailt, amelynek témája „kissé” felzaklatott, mert Szívügyem a rokkantak ügye. Bár nem szokásom ezekre válaszolni, a témát illető ok miatt ez esetben kivételt tettem. Íme a levélváltások:
Tisztelt rokkant, leszázalékolt honfitársaim!
„ A kormány nem hajlandó a rokkantakkal tárgyalni a tavaly év végi rokkant ellátási törvény visszavonásáról, és az új komplex minősítési rendszer felülvizsgálásáról – tudatta a Magyar Szociális Fórum szombaton.” Sajnálatos, de szükség hozta tény, hogy az állam már nem tud nagyvonalúan adakozó lenni. Ezt nem fontos megérteni, de el kell viselni. Most „megszitálják” a korábbi juttatásokat. Aki eddig olyan mértékű kegydíjban részesült, amit állapota nem indokolt, most visszalép…