Amerikában élek már régóta, és szinte káprázik a szemem a csodálkozástól, ha ilyet olvasok egy magyar lapban, hogy itt vertek meg egy rendőrt, meg ott vertek meg kettőt... És jön utána a nyomozás, a jogi triblik sora.

 Voltaképpen, egyszerű a recept. Amint láttuk Libia esetében, és amint Szíria esetében van alkalmunk látni.

Már a címe is bicskát nyitogat a zsebben, mert az egykor osztrák szívvel és pennával írott és világgá kürtölt aljas elméletet, mármint a finnugorelméletet szándékozuk tanitani ifjainknak továbbra is. 

Gondolatok sorát ébreszti Michelangelo Naddeo készülő könyve, aminek a címe valószínűleg az lesz, hogy Magyar gén, vagy: A magyar gén útja. A napokban fejeztem be az angol nyelven publikált leendő könyve vázlatának magyarra fordítását a barátaim kedvéért.

...  ha az lenne a mániám, hogy nem csak amolyan köznapi kis hazaáruló legyek, például a kormányban, vagy bárhol, hanem valóban és tökéletesen eladjam Magyarországot, igen csöndben látnék neki, de lenne benne egy ravasz szisztéma. Elsőnek azt csinálnám, hogy mindenféle EU kooperációra és strukturálgatásra hivatkozva leépíteném a mezőgazdasági termékek feldolgozóiparát.

Lehet, hogy meglepő, de az az igazság, hogy ha van egy lehetőségekkel teli ország, az nem biztos, hogy a nagyhatalmak valamelyike, hanem éppen és pontosan egy kis ország.

Olvasom a vonatkozó híreket a sajtóban, és olyan számokat látok, hogy már százötvenezer izraeli személy kérte és kapta meg, vagy kapta vissza a magyar állampolgárságot.