Égő szemmel, befelé sírok,
nem áztatják arcom könnyek,
csak a torkomat marják végig,
a csendes, néma zokogásom,
elhal bennem, nem ér el az égig.

Itt van az ősz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.

Mára már a középiskolai könyvekből is kiszorult az egykor híres költő, Kisfaludy Sándor. Nem divatos, nem tanítják, nem olvassák. A Petőfi Irodalmi Múzeum által összeállított évfordulókat tartalmazó listán sem szerepel. Vajon mi lehet az oka? Vannak időszakok, amikor olvassák és most bizonyára abban az időintervallumban vagyunk, amikor elfelejtették a Himfy szerelmei költőjét.

Az olasz irodalom egyik legnagyobb költője, gondolkodója Giacomo Leopardi 1798-ban született Recanatiban. Az irodalomtörténészek a pesszimizmus költőjének nevezik.

"A kis zöld ruhás tündérke abban a szempillantásban beleszökött a forrás vizébe, tapsolt, kacagott és szökdelt lefele a kövek között, csodálkozó réteken és álmodozó tisztásokon át. Kacagott és mesélt, mesélt, mesélt. A köveknek a fákról, a fáknak a kövekről, a madaraknak a virágokról, és a virágoknak a madarakról. Surrant, csilingelt, fecsegett, dalolt, szökdelt és tréfált, és közben csodálatosan szép és titokzatos meséket mesélt az erdőről. A fák mosolyogni kezdtek, a kövek kacagtak, a virágok vidáman bólogattak, és a kelyhek szirmaira kiültek a virágtündérek, hallgatni a mesét.

„A szanszkrit irodalom legnagyobb egyéniségének, Kálidászának az életéről szinte semmit sem tudunk.  A IV-V. században élt, valószínűleg Uddzsajiníban. A legenda szerint Kálidásza tudatlan bivalypásztor volt, és Káli istennő kegyéből lett halhatatlan költő, és ezért felvette a „Káli rabszolgája” nevet. Haláláról az a legenda járta, hogy egy kurtizán nyereségvágyból megölte. A király ugyanis pénzjutalmat ígért annak, aki kiegészíti a bordélyház falára írt verset.

Rövid életét az ember
Csak bánattal élje?
Hajts ki, hajts ki örömemre
Szőlő venyigéje!
 

A régi rómaiak hetedik hónapja a latin septem (hét) szóból származik, és csak később, a naptárreform után lett a kilencedik hónap. Az ókori hagyomány szerint a hónapot Pomona római istennő, a gyümölcsök és gyümölcsöskertek patrónusa uralja.

Házi kenyér, de messze vagy,
Anyám dagasztott egykoron.
Benned volt házunk íze is,
S benned maradt gyerekkorom.

2012. augusztus 06. hétfő, 08:00

Rovásírás helye és helyzete az őstörténeti kutatásokban - Interjú Bíró András Zsolttal, a Kurultáj főszervezőjével.

 Hamis történelemszemlélet – A Barikád interjúja Bíró András Zsolttal

Felbukkanása óta rejtélyek övezik a Seuso-kincs néven elhíresült ókori ezüstleletet. A magyar állam évtizedek óta nem tudja hivatalos úton visszaszerezni a drágaságokat, most Zelnik István műgyűjtő vásárolná vissza az ezüsttárgyakat az állam segítségével, a kulturális tárca szerint azonban a tárgyak már most is Magyarország tulajdonai.

A szaka szó a saka-saca népnév magyarosított formája. Ez a népcsoport hatalmassá fejlődött az idők folyamán és a világ – beleértve Indiát is - ős- és ókori történelmében nagyon jelentős szerepet játszott. De nézzük e népcsoport legmélyebb történelmi ponttól igazolható mivoltát.

Bartók Cantata Profana-jának mottója mitegy száz művészt szólított meg a világ négy sarkából, hogy részt vegyen a Művészet és Kultúra Világa Egyesület szervezésében augusztus 2-án, az Országos Mezőgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központ kiállító termeiben megnyílt kiállításon.

Isten messzehordó szavú ingája lengj, röppenj,
súlyanincs, törékeny lepkekönnyen,
zengéssel bélelt bronzköpeny,
mely ideghúrozta test  is: minden sajdító ütésre
    ezüstömleny
rajt a fény; bimbam-dudoros nyelveddel forrón,
    érdesen amint
a jászollangy tehén nyalint,
horzsold tündöklővé fáradtvérben fürdetett,
feketére pácolt vasdarab szívemet,

Hazát több módon lehet elveszítni,
eltéphetnek, vagy kényszerülsz magad
kivándorolni, de oly szörnyű egy sincs,
mint amikor a hazád megtagad.

Egyszer volt szép az anyám tánca,
mikor kendőjét gyepre hányta,
a Korhány vizénél, Pusztapándon,
s bokázó lába pásztortűznél,
öles apám örömére
szállt, mint illat a virágon.

Kör közepén láttalak,
mező szélén nyúl szaladt,
pitypang ringott szerteszét,
illatozó, tarka rét.

Szeretem a csendet. S tudod-e, miért? Mert a szó csak akkor kell, ha valaki nem ért. A szó hiánypótló, hol megértés nincsen, hol KÉT SZÍV beszél, ott jelen van Isten. Az Ő békéje, szeretete, türelme egy helyre fér csak bele; a csendbe. A csendesség tere a legnagyobb tér, ahová a szívünk pihenni tér.