Irán 2018 elején napi 2,1 millió hordó olajat exportált, ami novemberre 1,1 millióra esett - emlékeztet Butler. Ha Washington keménykedik, akkor nullára csökkenhet kivitel, amit a többi olajtermelő ország nem tudna teljesen pótolni. Ha az USA puhán lép fel, akkor enyhülni fog a piaci nyomás. Összességében hordónként plusz-mínusz 20 dollárral is megrángathatja az olajárat a két ország konfliktusának alakulása.

Hosszabb távú hatások

A második tényező, amire figyelnünk kell, az olaj- és gázipari beruházások hosszabb távú alakulása. Az International Energy Agency tanácsadó cég szerint 2025-ig évente 2,2 ezer milliárd dollár, majd azután 2,8 ezer milliárd dollár befektetésnek kell érkeznie az ágazatba ahhoz, hogy kiszolgálhassa a világ energiaigényét. A nagy magánkézben lévő multik, például a BP vagy az Exxon Mobil az elmúlt években javították hatékonyságukat, így a jelenlegi viszonylag alacsony olajár mellett is képesek osztalékot fizetni a részvényeseiknek.

Kérdés azonban, hogy készek-e nagy pénzeket fektetni a földgáz vagy az elektromos energia drága háttérinfrastruktúrájának fejlesztésébe, az új kitermelési, illetve termelési kapacitások kiépítésébe, amelyek leváltják a kiöregedőket. A pénz meglenne ehhez - véli a szakíró -, ám a magántőke kerüli az olyan politikailag kockázatos helyeket, mint Venezuela, Oroszország vagy Irán. Eközben a nemzeti olajtársaságok nem képesek pótolni az így keletkező befektetési hiányt, mert az alacsony árak mellett állami támogatásra szorulnak. Ez az energiaellátási infrastruktúra romlásához vezethet.

Konszolidáció kellene

A harmadik bizonytalan terület a megújuló energiaforrások felhasználása. Az ilyenfajta áramtermelés költsége csökken és mindenki egyetért abban, hogy a világ elindult az átmenet a fosszilis energiahordozók uralmától a megújulók elterjedése felé. Ki fogja azonban ezt finanszírozni? - kérdezi az FT cikkírója.

A megújuló forrásokkal foglalkozó ágazat széttöredezett. Sok száz vállalat állít elő a szélre vagy a napsütésre alapozva elektromos energiát, ám a pénzügyi finanszírozásuk kifeszített, nincsenek forrásaik a hosszú távú, globális szintű beruházásokhoz. Nincsenek abban a helyzetben, hogy vállalják a technológiai fejlődést megalapozó k+f finanszírozását.

A szektor konszolidációért kiállt. A kisebb cégeket a szektoron belül is felvásárolhatják a nagyobbak, vagy jöhetnek kívülről olyan óriások, mint az alternatív energia mellett elkötelezett Apple vagy Google, vagy jöhetnek pénzügyi befektetők, amelyek célja, hogy világszinten domináns vállalkozást építsenek ebben az energiaipai ágazatban.

Klímaváltozás

A negyedik bizonytalansági tényező az energiaiparban a klímaváltozás elleni fellépés alakulása. Az ENSZ ezzel kapcsolatos próbálkozásai szerény eredményeket hoztak, a decemberi katowicei tanácskozás nagyon halvány eredménnyel járt, miközben a tudósok szerint az emberiség kifut az időből, hogy elkerülje a katasztrófát. Butler úgy véli, hogy ezért a környezetvédők a pereskedés felpörgetésével fognak próbálkozni.

Eddig ugyan nem értek el eredményeket ezen a téren - a cél az lenne, hogy bírósági úton kényszerítsék ki a nagy légszennyezők megadóztatását -, de például az USA legutóbbi szövetségi jelentése a klímaváltozással kapcsolatban újabb alapot adhat a perek indításához. A történet végén a felperesek sikerrel járhatnak, az alperes cégek költségei nőhetnek, ami befolyásolja tőzsdei megítélésüket.

Összefoglalva az energiaszektor kitett a politikai kockázatoknak és több változás befolyásolhatja az ágazat vállalatainak értékét a felvásárlásoktól, beruházásoktól és a klímaváltozás egyre szorítóbb problémájának alakulásától függően. Ezért ha mást nem is, egy biztos jóslatot megfogalmazhatunk 2019-re: nem lesz unalmas év az energiaiparban.