Megköszönhetjük Török Sándornak, hogy annak idején megírta a Hahó, Öcsi! című film alapjául szolgáló regényét, mert bármily meglepő, de ebben a műben olyan titkos kulcsokat helyezett el, amire bármely magyarul gondolkodó ember rácsodálkozhat.
Ez a könyv ill. film mondhatnánk, hogy egy modern táltos mese. Szinte minden tudnivaló megtalálható benne, mint amit annak idején a népmeséinkben is elrejtettek a névtelen szerzők, csak itt mai környezetben. Legkisebb fiú, aki elindul világgá az idő nyomában, próbák kiállása, király, sárkány, tudósok stb, stb. És végtelen bölcsességek egy négy éves "kiskirályfi" szájába adva. Most csak egyetlen rácsodálkozásomat osztom meg olvasóimmal.
A film vége felé többször is nyomatékosan elhangzik egy szó. A királyi pár jutalmul a fiúnak ígéri a királylányka kezét, ezekkel a szavakkal: Íme a Te mátkád! A fiú rácsodálkozik, majd többször is elmondja a szót: Mátka, Mátka. Sőt a befejezésnél odasúgja édesanyjának: Mátkám van! Ezek a szavak, mint kicsiny harangocskák, elkezdtek csilingelni a fülemben: Mátka, mátka! Érdekes szó! Annyit jelent, hogy "kis mát". A "-ka" ugyanis a magyar nyelvben jelenleg kicsinyítő képzőként szerepel. Tehát, ha van "mátka", akkor van ennek egy nagyobb alakja is. Ez pedig a "mát". Ismerünk ilyen szót? Nem nagyon. Vagyis akkor a "mát" egy olyan szó, ami napjainkban önállóan nem létezik. Legalábbis a köznyelvben.
De nézzük mit is jelenthet a "mátka". Az oroszul tudók, most gúnyosan rávághatják, hogy ez a "máty" - anya szó átvétele, hisz őseink mennyit kóboroltak a kies orosz pusztákon, anno. Na, ja! De azt nem tudják, hogy ők honnan vették át, némi jelentésmódosulással. Tehát: Magyar Értelmező Kéziszótár: Mátka fn nép rég 1. Mennyasszony 2. elav Vőlegény (? szláv) ~pár fn rég vál (Esküvő) jegyespár. Hát nem sok. Annyit tudtunk meg ebből, amit amúgy is: főnév, népies, régies, elavult, netán szláv jövevényszó stb. A mátka a házasságra lépés előtti állapotot jelöli, amikor még nem történt meg az esküvő és az az utáni történések (a nászéjszaka is fontos pillanat ebben, ugyanis csak ez után lett teljes értékű feleség/férj az érintett, majd meglátjuk miért).
A csilingelés csak nem marad abba, úgyhogy tovább megyünk a mátka nyomában, hátha elvezet titok nyitjához. Egy jó mátkától ez el is várható. Ha belelapozunk a magyar népdal, népköltészet kincsestárába szinte egymás után találunk olyan verseket, dalokat, melyek a mátkáról szólnak. Édes Mátkám, Szerelmetes Mátkám, Gyönyörű Mátkám és még sorolhatnám. Szent Margit legendájában is szerepel, hogy ő Jézus Krisztus jegyese, mátkája. A mátka tehát minden esetben (népmesék, -dalok, -balladák, legendák) a tisztaság jelképeként is értelmezhető. Csak olyan leány, nagy ritkán legény, neveztetik mátkának, aki még megőrizte szüzességét. Azokat, akik az egyéb szerepet töltik be, vagy már házastársként jelennek meg, soha nem neveztetnek - eredetileg - mátkának. Ők a társak, párok, vagy "babák" (pl.: Juhászlegény babája). A mátka ezek szerint valamiféle rangot is jelölhetett.
Minden valamirevaló legény ilyen mátkáról álmodozott, ilyet keresett magának. Most már kezdjük utolérni mátkánkat, lássuk, hogy hova is vezetett minket. Messze jutottunk napjainktól, térben is, időben is. A Földön még az istenek járnak, égi hajóikkal, bárkáikkal érkeznek Egyiptom földjére. Az itt élőknek megmutatnak, megtanítanak minden égi tudást, a csillagok ismeretétől a földművelésig. Egyszerre adják át a test és a szellem fejlődéséhez szükséges alapokat. Miután eltávoznak, a földiek több ezer éven át hűen őrzik és továbbfejlesztik a kapottakat. Minden isten tetteiről végtelen számú legenda, mese születik, melyekből az új nemzedék újra és újra megtanulja az alapvető erkölcsi, szellemi értékeket. Az istenek neveit később az utódok és nemcsak az uralkodók, előszeretettel csatolják sajátjukhoz. Egyiptom földjén a leletek arról tanúskodnak, hogy szinte mindenki Ré vagy Ra fia, Hórusz védelmezettje, Ámon kedveltje, Izisz fénye, Thot testvére stb. Számtalan istent tiszteltek, neveik területenként változhattak is, illetve egy-egy isten különböző korának más-más nevet adtak (a déli Nap Ré, az esti Atum). És így az egyiptomi napistenhez (Ré) érve jutottunk mátkánk honába, kiindulási pontjához. Nem csigázva tovább az érdeklődést ezen ponton rájöhetünk, hogy a Mátka nem más mintegy egyiptomi isten, pontosabban istennő. Neve pedig MAAT, kiejtve MÁT. Nem véletlen, hogy mai szóhasználatunkban nem szerepel.
De a folytatás előtt nézzük, hogy ki is ez Maat vagy mi már írhatjuk, hogy Mát istennő? (Segítségünkre Kákosy László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája című könyve lesz. Osiris kiadó, 1998). "...a Nap éjszaka, amikor a halottak birodalmán utazik végig, időnként nyugalomban van, a bárka legénysége pihenőt tart. A bárkának tehát legénysége van – egyes szövegek úgy tudják, hogy ezek csillagok -, az ő evezőik hajtják a Nap hajóját... A Nap nem egyedül utazott, társaságában találjuk Íziszt, a Szót (Hu), a Felismerést (Szia), a Varázslatot (Heka) vagy a Nap lányát, az Igazságot (Maat). Maat jelenléte a szimbolika nyelvén utal arra, hogy Ré az igazság őre, az elnyomottak, üldözöttek oltalmazója." Ebből a pár sorból kitűnik a legfontosabb, miszerint Maat Ré lánya. De furcsamód, mint lány, ő képviseli az Igazságot, ami pedig szinte minden más kultúrkörben férfi princípium, előjog. Gondoljunk csak Jupiterre. (Az már csak hab a tortán, hogy volt nekünk olyan királyunk, akinek neve és jelzője egyaránt erre az ősi tudásra rímel: MÁT-yás, az Igazságos.) Ez pedig azt jelenti, hogy alapállásban vagyis az ősmúltban ez még a női vonalon jelent meg. A nyomokban még ma is meglévő matriarchális társadalmak viszont átörökítették ezt a hagyományt. A magyar őstársadalom is ilyen lehetett a kutatások szerint, tehát az igazságosztás alapvetően női feladat. Nyilván olyan nő képviselhette ezt a szerepet, aki még őrizte az égi tisztaságát, bűntelen volt. Amikor megszűnt az anya és nőközpontúság, a férfi uralkodó mellől hiányozni kezdett az igazszóló "társ". Még a görög és római kultúrában fellelhető az ősi hagyomány továbbélése: delphoi jósda papnői és a vesztaszüzek "intézménye".
A mai kor jósnői némi túlzással szintén ezt a feladatot látják el. Amikor azt mondjuk, hogy "mátka", akkor valójában egy kis istennőt helyezünk magunk mellé, pontosabban az ő földi megfelelőjét tiszteljük. Hiszen mi a Nap fiai vagyunk, ő pedig a Nap lánya. A kettő így egészíti ki egymást. Amikor egybekelnek - egyesítik lelküket, ha minden jól megy - feleséggé és fé(l/r)jé (vagy fél Ré) válnak. Szinte közhely, de a magyar nyelvből minden világosan kiolvasható. Máshelyen feljegyzik, hogy a fáraó-főúr minden fontos döntése előtt Maat-hoz fordul (a mátkájához) segítségért, tanácsért. Ez egy jó kapcsolatban a mai napig így működik, hiszen a tudomány rájött arra, hogy a nők agya egyszerre több dolgot is tud mérlegelni, míg a férfiaké előbb csak egyet tud megoldani. Igaz, hogy ez hatékonyabb cselekvést eredményez. Az egyiptomi kultúrában minden bíró és vezír Maat alárendeltje, hogy a kényszerű ítélkezésben megfelelően tudjon dönteni. Mielőtt pedig valaki belép a túlvilág kapuján, megmérettetik a szíve, hogy mi módon élt és cselekedett életében. Az istenek serege előtt egy serpenyőbe kerül a szív, melynek másik felére Maat jelképe egy tollpihe vagy későbbi korban, egy kis ülő női alak kerül. Ha a szív könnyebb, mint Maat, a jelölt beléphet a Mennyországba, a túlvilágba. Ha nehezebb, akkor bizony baj van, mert jön a Halottfaló szörnyeteg és megeszi a gonosz szívet, megsemmisíti a lelket. Ez jelenti a halálnak halálával való elmúlást. Amikor a lelket is meg kell semmisíteni.
Összegzésként Maat-Mát, az az égi személy (Menny-asszony), akinek a segítségével a földi ember, férfi (fél-fi) kiegészülhet, hogy élete után a lelke újra visszajuthasson a mennybe. A földi Maat (mátka), a házasság révén feláldozza a tisztaságát, odaadja a felét, hogy az égi rend ne boruljon fel. A "mátka" második tagját (ka) szintén meglelhetjük az egyiptomi mitológiában, hiszen Ka a lélek szimbóluma, jele az ég felé emelt két kar. Így pedig a magyar mátka, nem más mint Maat istennő Ka-ja, lelke, de aki két karjával még védelmezi is a párját. Az igazi társ pedig valóban hordozza ezt a nagyon ősi, és messze a csillagokba mutató, kozmikus hagyomány magvát, a mátkaságot, amit jó lenne újra feléleszteni, a magyar kisleányokat pedig felkészíteni erre a feladatra, amely segítségével a tékozló legényeket visszatéríthetnék az elfelejtett útra.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
