Régiók

Bevezetés

Előre vetítem: nem tudományos értekezést kívánok tenni, csupán a néhány irodalom nem teljes körű szintézisét kísérlem meg és abból egy verziót kívánok ajánlani a jövőre nézve, hogy ügyes-bajos dolgaink a Kárpát-medencében jobban alakulhassanak. Mindez persze politikai támogatás híján csupán illúzió és merő ábránd maradhat. Én magam sosem voltam semmilyen pártnak tagja és nem is szándékozok belépni egyetlen tömörülésbe sem. A sorokat a nemrég elhunyt kitűnő Professzor - Tóth József emlékének is szentelem, ki sok időt áldozott hasonló gondolatoknak is széles palettájú életműve során. 

1.A Kárpát - medence

 A Kárpát-medence a Kárpátok, az Alpok és a Dinári-hegység vonulatai által körbevett medence Közép-Európában. Egységes területi egészet jelöl, amelyhez az alföldi és hegyvidéki területek egyaránt hozzátartoznak.

A Kárpát-medence területén ma számos ország osztozik: Magyarország és Szlovákia teljes egészében, Ausztria, Bosznia-Hercegovina, Horvátország, Románia, Szerbia, Szlovénia és Ukrajna pedig kisebb-nagyobb területrészekkel.

2.Térkapcsolatok

 „Az államok saját szomszédaitól elválasztó határaik révén- pontosan meghatározottak, ezek a határvonalak pedig jelentős folytonossági hiányt idéznek elő az emberi szervezetek folytonosságában, amely olykor magán a tájon is szemmel látható.” Peter Hagget (2006)

A térkapcsolatok formái a következő ábrán láthatóak Tóth József professzor kidolgozásában, ahol látható a határok torzító hatása.

A Kárpát-medencében az államok határai lényegesen lassították a közlekedést, drágították a kapcsolatrendszer fejlődését, így a határ mindkét oldalán gátolták a társadalmi-gazdasági fejlődést. Az EU létrejöttével és az ahhoz való csatlakozással ezek a problémák enyhültek.

A határrendszer típusok között megkülönböztetünk szubszekvens, antecendens és egymásra helyezkedő határrendszert. Véleményem szerint a történelmi Magyarország határrendszere szubszekvens volt, ugyanis az után állt fel, hogy a magyarság tartósan megtelepedett a területén, majd kialakultak a területi egységek is.

Hajdú Zoltán 2005: Magyarország közigazgatási földrajza című kötetében a következőket írja: „A magyar geográfia legjelentősebb személyiségei egy alapkérdést szinte kivétel nélkül azonos alapállással válaszoltak meg, nevezetesen, hogy a Kárpát-medence természetes egységébe belenőtt magyar állam ezeréves történetének és egységének legszilárdabb bázisa maga a természeti tér volt.”

A trianoni békeszerződést gyakran trianoni békediktátumnak is nevezték és nevezik – még aláírói és törvénybe iktatói is – azt jelezve ezzel, hogy a szerződésben foglaltakat a győztesek által a vesztesek számára diktált kényszer szülte és ráerőltették a határokat a vesztesekre.

 „Az államhatárok megjelölése is problematikus. Ezek gyakran önkényes, mértani vonalak, melyek nem veszik figyelembe sem a természeti környezetet, sem a lakossági jellemzőket” és hozzáteszem, hogy a régiókezdeményekre sem voltak tekintettel. Peter Hagget (2006)

Mini régió kezdeményezések sorra születnek, azonban ezek a régiók nem fedik le az egész Kárpát-medencét. Mezei István (2005) a következőket gyűjtötte össze:

Eurorégiók a magyar-szlovák határon	A megalakulás éve
Hármas Duna-vidék Eurorégió	2001.
Vág-Duna-Ipoly Eurorégió	1999.
Ister-Granum Eurorégió	2003.
Ipoly Eurorégió	1999.
Neogradiensis Eurorégió	2000.
Sajó-Rima Eurorégió	2000.
Miskolc-Kassa Eurorégió	1999.
Zemplén Eurorégió	2004.
Kárpátok Eurorégió	1993/1996

Pap Norbert – Tóth József (2005) szerint a legfontosabb, magyar taggal rendelkező eurorégiók az előbb említetteken kívül a következők:

Eurégió West/Nyugat Pannónia

Duna-Körös-Maros-Tisza Eurorégió

Duna-Dráva-Száva Eurorégió

Dráva-Mura Eurorégió

Hajdú-Bihar/Bihor Eurorégió

Ezen régiókezdemények azóta eltelt évek során természetesen továbbfejlődtek, és új módokon is megjelentek, de itt most nem ezen van a hangsúly.

 „A határmenti együttműködés a regionalizmus eszme- és intézményrendszere keretében kedvező lehetőséget teremthet az új, helyi endogén erőforrások feltárására és megteremtésére, ami regionális, de országos méretekben is elősegítheti a gazdasági növekedést és a modernizációt. Az államhatárokon való átvonzások kölcsönösen kiegyenlítik egymást. Ez azért fontos, mert megnyugtathatja azokat az aggályoskodókat, akik e kapcsolatok felelevenítésétől a fennálló állapotot féltik.

A centrum vonzáskörzet relációk államhatárokra való tekintet nélküli dinamizálása számos kistérségi probléma (ellátatlanság, munkanélküliség, közlekedési gondok) megoldásában jelentené a könnyebb és társadalmilag olcsóbb utat.” Frisnyák Sándor (1996)

Tóth József (2004) szerint a határkonfliktusok jelentős része abból adódik, hogy „nem megfelelő a tér felosztásának, így a határok megrajzolásának módja. Amennyiben a társadalmi-gazdasági fejlődés során többé-kevésbé spontán kialakult regionális tagozódás nem – vagy csak kis mértékben – esik egybe a hatalmi érdek kívánta térstruktúrával, úgy az még a legdemokratikusabb berendezkedés mellett is nehezen működtethető, sokszor problémákkal terhes körzeteket alakít ki.”

A térfelosztási módok egyike a funkcionális rendszer, amely magában foglalja a települést, a körülötte évszázadok alatt kialakított természetes vonzáskörzetet, az erre épülő régiót, amelyek összessége alkotja az országot. Ezen részelemek egymásra épülve alkotnak egészet, hosszabb távon gondolkodva viszonylagos állandóságot képviselnek.

Az igazgatási rendszer felülről, adminisztratív módon kialakított, szintén egymásra épülő rendszer. A jogrend, az igazgatás, a hatalmi funkciók mind csak az adott állam határain belül érvényesek, így ennek gyakorlására, működtetésére több szinten, hasonló méretű egységeket hoztunk létre.

Az állam megyéken keresztül képviselteti jogköreit, alájuk járások soroltatnak, amelyek illetékessége községekre és városokra terjed ki.

A funkcionális rendszer évszázados fejlődés eredményeképpen alakult ki. Az emberek letelepedésével, a települések kialakulásával biztosítani kellett a védelmet, megteremteni azt, hogy dolgozni, élni tudjanak, egyfajta tevékenységet folytathassanak lakhe­lyükön. Természetesen ez a ténykedés bizonyos intézményekben ölt formát és koncentrálódik, amelyeknek pedig különböző a vonzásuk.

Azért alakul így, mert létük földrajzi adottságok során, annak hasznosíthatóságán, az erre épülő méreten, az ott élők szükséglet-, így funkció-összetételén alapszik. A település vonzáskörzetekbe szerveződik, majd ezekből formálódnak ki a régiók. A tartós együttlét, a hagyományok, a kialakult közös értékrend összetartja az ott élőket. A régiókból áll össze az ország, amely több régió tartós együttélését, -működését jelenti.

A nemzetközi regionális együttműködés fejlődése és a termelőerők fejlődése kapcsolatban áll.

A termelőerők fejlődésével a társadalom a természeti környezetnek egyre nagyobb részét veszi birtokba olyan értelemben, hogy rendszeres kölcsönhatást épít ki, saját hasznára alakítja azt. A folyamat csúcsán a társadalom a természeti környezetet gyakorlatilag birtokba veszi, vagyis létrejön a társadalom és a környezet egészének kölcsönhatása.

A kölcsönhatási szféra, amely kezdetben a társadalom és a természet egy közös szelete volt csupán, ebben a fázisban gyakorlatilag általánossá, teljessé lesz, és azzá lesz az új minőség is: a természeti környezet földrajzi környezetté alakul át.

A Kárpát-medence természeti és társadalmi szférából tevődik össze. Ha valaki a téréhez nyúl, az felelősséggel tegye, mert a kölcsönhatás-rendszeren keresztül az egész reakciója rendszerszerű lesz. A Kárpát-medence egysége megkérdőjelezhetetlen. Ennek legfőbb alapja – a természeti viszonyokra is épülve – a történelmi Magyarország állami egysége.

Ennek a ténynek látványos következménye, az egységes vasúti hálózat létrejötte is. Ennek sűrűsége a peremek felé csökken, egyedül Ausztria felé mutat sűrű hálózati kapcsolatrendszeren keresztüli egységes fejlődésre utaló átmenetet.

Hasonlóan egységes képet mutat a Kárpát-medence településrendszere is. A legfontosabb központok a középkori vásárvonalak mentén fejlődtek, amik a táji határokhoz kötődnek. A legfontosabb medencei vásárvonal az alföldi és a hegyvidéki tájak peremén húzódott, ahol a kereskedők árucseréje lezajlott. Ezen belül a legmagasabb hierarchia-szintű központok az egységes centrumként világvárossá fejlődött Budapest körül több gyűrűt alkotva helyezkednek el.

3.Volt régiók

A századforduló utáni Magyarországon 9 különféle fejlődési fázisban lévő régiókezdemény létezett, ami tulajdonképpen az elkövetkező évtizedekben érvényesíthető bizonyos keretek mellett a Kárpát-medence egészére vonatkozóan. Ez a tagolás a jelenleg „összeollózott” mini régiókkal szemben valóban lefedi az egész Kárpát-medencét, annak ellenére, hogy nagy átmeneti sávok vannak a térképen a régiók között, mert a történelmi okok miatt a régiók kialakulása nem fejeződhetett be.

Első régió:  Budapest és elővárosai (Vác, Göd, Dunakeszi, Fót, Veresegyház, Gödöllő, Isaszeg, Pécel, Gyömrő, Vecsés, Gyál, Dunaharaszti, Tököl, Szigethalom, Szigetszentmiklós, Százhalombatta, Érd, Törökbálint, Budaörs, Biatorbágy, Budakeszi, Solymár, Pilisvörösvár, Pomáz, Budakalász, Szentendre), valamint talán a kissé távolabb lévő kiránduló- és üdülőhely Dobogókő és Visegrád, valamint a gyorsan fejlődő Megyei Jogú Városok – Tatabánya és Székesfehérvár, ami együttesen a Kárpát-medence szívének is tekinthető.

Második régió: Bécs, Pozsony, Mosonmagyaróvár, Sopron, Győr, Szombathely központokkal jellemezhető, a Kisalföldet és Nyugat-Dunántúlt is magában foglalja és igen gyors ütemben fejlődik.

Harmadik régió: Közép- és Dél-Dunántúl, ahol több kisebb központ által szervezett, az előbbi két, világváros által összefogott régió-kezdeményhez egyaránt kötődő, az adriai kapcsolatot közvetítő terület. Főbb városai: Pécs, Kaposvár, Nagykanizsa, Keszthely, Veszprém.

Negyedik régió: az Alföld a Mezőfölddel. Agrárterület, jelentős városokkal, sajátos településrendszerrel, nagy kapacitású, átfutó közlekedési hálózattal, javuló infrastruktúrával. Főbb Városai: Debrecen, Nyíregyháza, Békéscsaba, Szeged, Szolnok, Kecskemét, Baja.

Ötödik régió: a jelenlegi Felvidék - Pozsony és környéke nélkül - a Magyar Északi középhegységgel együtt. (A „Felvidék” jelentése ma már csak Szlovákia területére korlátozódik.)

Hatodik régió: a tágabb értelemben vett Ruténföld. (Kárpátalja) A Kárpátokon túlra kevés közvetlen relációval kötődő, Magyarország Alföldi és központi térségeivel kapcsolódó, a nem magyar etnikum túlsúlyával jellemezhető terület.

Hetedik régió: Erdély. A régióvá alakulás történelmi alapú, identitástudattal is alátámasztott. Gazdasági szerkezete, magyar, román és német népessége, az etnikai kölcsönhatások az egyik legérdekesebb régió-kezdeményünkké avatják, melynek az ország központjához kötődése egyértelmű ugyan, de amely emellett lényeges moldvai és havasalföldi kapcsolatokkal rendelkezik.

Nyolcadik régió: a Délvidék. Kiváló agráradottságú, vegyes (magyar, szerb, német, román) etnikumú térség, számottevő balkáni kapcsolatrendszerrel, Belgrád központtal.

A középkorban Magyarország déli vármegyéit (Verőce, Pozsega, Szerém, Bács, Torontál, Temes, Keve), másrészt a Dunán, illetve Száván túli bánságokat (Ozorai, Sói, Macsói, Szörényi) értették alatta. A 18. századtól 1920-ig csak Bácska és a Bánság területét, az akkori Magyarország déli részét jelölték vele, 1920-tól a Magyarországtól Jugoszláviához csatolt területeket nevezték Délvidéknek, ami  magába foglalta a Vajdaságot, a Drávaszöget (Baranya-háromszög).

Kilencedik régió: Horvátország, a Fiume felé vezető autópályán a Karszt hegységig.

A felsorolt 9 terület definitív régióként még nem értelmezhető, mert teljes kialakulásuk Trianon miatt nem fejeződhetett be, ezért a jövőben az erre irányuló közös szándékokat erősíteni szükséges.

Az I. világháború utáni politikai átrendeződések sem etnikai, sem térszerkezeti elvet nem követtek, kizárólag nagyhatalmi alkuk eredményei, a létrejött határok régiókezdeményeket vágtak át és interregionális kapcsolatokat tettek tönkre. Ezzel egy időben Közép-Európa egésze is „elaprózódott”, új államok sora jött létre, az ellenségeskedések légköre nem kedvezett az államhatárokon túlnyúló, nemzetközi regionális együttműködésnek.

4.Kárpát-medencei együttműködés

Mára mindenki előtt nyilvánvaló, hogy az össz-európai modellnek nincs reális alternatívája, így értékelődött fel Kelet-Közép-Európában, így a Kárpát-medencében is a regionális együttműködés problémaköre.

A legfontosabb stratégiai kapcsolódási irány, a nyugati, két nemzetközi regionális kapcsolatrendszeren keresztül funkcionál. Ebből az első, a bécsi az egész medence legfontosabb innovációs kapuja, sőt közvetett hatása a Kárpát-medencén túli térségekre is van.

A nyugati stratégiai kapcsolódási irány másik nemzetközi regionális kapcsolatrendszere az osztrák-magyar-szlovén-horvát négyes-határ térsége, amely ma még kevésbé frekventált, de a jövőben gyorsan növekvő jelentőségű lesz.

Az északi stratégiai kapcsolódási irány legfontosabb regionális kapcsolatrendszere – Pozsony révén – közös a bécsivel. Második a magyar főváros átvonzása a közép-szlovákiai térségre, míg a harmadik a Miskolc és Kassa központokkal jellemezhető térség.

A keleti stratégiai kapcsolódási irány legfontosabb regionális kapcsolatrendszere a szlovák-ukrán-román-magyar határvidék, a Záhony-Csap-Ágcsernyő csomópont. Ez a térség a Kárpátok Eurorégió papíron már létező területe, várhatóan nagy jövőjű együttműködési tér. Kelet másik nemzetközi regionális kapcsolatrendszere a magyar-román határ mentén, az Alföld térségében van formálódóban.

A déli stratégiai kapcsolódási irány első nemzetközi regionális kapcsolatrendszere azonos az előbbivel, míg a második a magyar-román-szerb, a harmadik a magyar-horvát-szerb hármashatár menti területek kooperációját jelenti, igen jelentős balkáni kapcsolatrendszerrel.

E nemzetközi regionális kapcsolatrendszerek regionális léptékű előnyeiken túl igen jótékony szerepet játszhatnak az érintkező kistérségek társadalmi-gazdasági potenciáljainak aktivizálásában, az ott élő népesség életkörülményeinek javulásában is.

A Kárpát-medencében két makroregionális fejlesztési irány találkozik, amit csak együttesen lehet hatékonyan lecsapolni.

Az egyik Nyugat-Európát a Balkánnal összekötő tengely, a másik Padániát Ukrajnával összekötő vonal, aminek a találkozási pontja a Kárpát medence, ami nekünk magyaroknak és a társbérlőinknek is jó.

5.Államok, országok, régiók, megyék

Kontinensünkön közel 50 állam lelhető fel, viszont a „régiók Európáját” említve - miután a régió az ország felépítő egysége - mindössze 17 ország körvonalazódik.

Tóth József (2004) kifejti, hogy „Európa államokra és országokra is osztható azután, hogy térben definiáltuk a kontinenst. Európa politikai (államokra épülő) és természetföldrajzi határai jelentősen eltérnek egymástól.”

E sávterületek esetén célszerű az új határokba eső területeket átnevezni, a sértődések megelőzése érdekében (pl.: Gallia, Germánia, Kárpátia), amelyről inkább a hagyományokra, a közös múltra, nyelvre, kultúrára gondolunk, nem pedig a közelmúlt hatalmi törekvései által kialakított államokra.

 

A térkép szerinti különböző régiók Európa területének többségén tisztán elkülöníthetők, ilyen értelemben vett régiókat nem vágnak át országhatárok. A mesterséges konstrukciók esetén azonban igen.

Magyarország területének középszintű beosztása a megyék révén történt meg. A megyék valóban fontosak, bizonyos tradíciókat alakítottak ki, de határaik merevek, vonalszerűek és nem képesek betölteni a területfejlesztési kérdések tekintetében a térszerkezet egységeitől elvárt funkciókat, ami azt jelenti, hogy a határ rugalmas és átjárható legyen, valamint megvalósulhasson a közös problematikával küszködő térségek egyesülése, és egységes megítélésük biztosítása.

A jelenlegi három megyét összeolvasztó mesterséges „egységeink” helyett hasznos lenne, hogy ha létrejönnének az ősi és szerves kialakulásra támaszkodó régióink „Kárpátiában”.

A Kárpát-medence jelenleg pangó régióit az itt élő valamennyi nép hasznára együttműködve szükségeltetne működtetni és fejleszteni a politikai határokon átívelően. Talán nincs messzi az idő, mikor már fölül tudunk emelkedni történelmi sérelmeinken.

A jó szándék, a bizalom, a kölcsönös előnyökre való törekvés elegendő, a többit elvégeznék a reális térfolyamatok.

6.Jelenlegi lehetőségek

Az 1920-as határok visszaállítása jelenleg illúzió. Az elmosódott határok Európájában új térszerveződési folyamatok születésének lehetünk szemtanúi. Egy oly szerves térszerkezeti, tájkapcsolati fejlődésű, de mégis belső elszigeteltséggel gyötört térségben, mint a Kárpát medence a kiszolgáltatottság okozója lehet, ha a közöttük húzódó határok elválasztó funkciója érvényesül.

A határokon átnyúló együttműködésnek terjedése az egész közép-európai térséget felemelheti. Azok a makrotérségek tudnak a legstabilabb és legdinamikusabb gazdasági és társadalmi fejlődést felmutatni, amelyekben jellemző a mikrotájak széles összekapcsoltsága.

„Több mint nyolc évtizedes kényszerű elzárkózás után az ezredfordulótól reális célként fogalmazódhat meg, hogy a Kárpát-medence egymással szomszédos, igazgatásilag azonban más-más állam fennhatósága alá tartozó vidékei (régiói) közötti együttműködés újból intenzívebbé váljon. A jelenleg még többnyire falként emelkedő államhatárok pedig az Európai Unió belső határaihoz hasonlóan jelképessé módosuljanak.” Kugler József (2006)

A torzult vonzáskörzetű számtalan központ helyén a határ mentén nemzetközi regionális együttműködést kell a Kárpát medencében létrehozni a következőképpen:

- közös programok és a cselekvés, melynek alapja az érdekek azonossága

- közös cselekvési programok kidolgozása, amelyeket a vonatkozó nemzetközi jogszabályok és normák alapján rögzítenek

- közös célokért együttes, koordinált fellépés területi együttműködési csoportosulás keretében (EGTC – Europaen Grouping of Territorial Cooperation)

Az nemzetközi regionális együttműködés lehetséges területei:

gazdasági szféra (termelési együttműködések, munkaerő szabad áramlása, vegyes vállalatok alapítása, közös banktevékenység)

tudományos kutatás (közös monitoring rendszerek felállítása, közös K+F tevékenységek)

katasztrófa elhárítás (földrengés előrejelzése, árvizek, belvizek, járványok, vízvédelem)

idegenforgalmi – turisztikai együttműködés

kulturális – oktatási (tanár, diákcserék, távoktatás)

sport terület (közös bajnokságok, eszmecserék)

humán és állategészségügy (járványok), növényvédelem

közösen összehangolt természet- és környezetvédelem

nemzetközi bűnözés, a kábítószer, a jövedéki termékek csempészete elleni közös fellépés

összehangolt terület- és településfejlesztés (víz-, gáz-, szennyvízrendszerek kiépítése, hulladékgazdálkodás)

infrastruktúra fejlesztési együttműködés

Ideális lenne, ha Magyarország politikai határai mentén egy oly hálózat jönne létre, amelyben minden egyes határon átnyúló hatású központ köré szerveződne egy-egy, az adott határ menti város vonzásrádiuszának megfelelő kiterjedésű EGTC. Ebben az esetben a határok eltűnése napi tapasztalattá válna és versenyképesebb és összekapcsolhatóbb gazdasági térségek jönnének létre.

 

Felhasznált irodalom:

- Frisnyák S. 1996: A Kárpát-medence történeti földrajza pp. 121-142
- Hajdú Z. 2005: Magyarország közigazgatási földrajza 2. javított kiadás. Budapest–Pécs: Dialóg Campus Kiadó 332 p. (Studia Regionum - Dialóg Campus Tankönyvek - Területi és Települési Kutatások, 17.).
- Kugler J. 2006: Kárpát-medencei régiók egykor és ma Kisebbség - kutatás 2006. 1. szám
- Mezei I. 2005: A magyar-szlovák határmenti kapcsolatok esélyei PhD értekezés tézisei - Debreceni egyetem
- Golobics P.: A határmenti térségek/régiók együttműködésének lehetőségei az átalakuló társadalmi viszonyok között (Közlemények a Pécsi Tudományegyetem Földrajzi Tanszékeiről)
- Kocsis K., Bottlik Zs., Tátrai P. 2006: Etnikai térfolyamatok a Kárpát-medence határainkon túli régióiban (1989-2002). Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Földrajztudományi Kutatóintézet
- Tudásmenedzsment, a Pécsi Tudományegyetem TTK Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Intézetének periodikája, 51. szám 2004. április, pp. 5-17
- Ocskay Gy., Jaschitz M. 2010: „Tradicionális vonzáskörzeti és funkcionális kapcsolatok a Kárpát-medencében – a kiterjedő térkapcsolatok új perspektívái” - megjelent: Falu Város Régió 2010/2-3.
- Nárai M., Rechnitzer J. 1999: Elválaszt és összeköt – a határ. MTA Regionális Kutatások Központja, Pécs-Győr
- Kerekes S., Szlávik J. 2003: A környezeti menedzsment közgazdasági eszközei, Budapest, KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft. p. 38., p. 98.
- M. Wackernagel és William E. Rees 2001: Ökológiai lábnyomunk - Hogyan mérsékeljük az ember hatását a Földön?, Budapest, Föld Napja Alapítvány p. 29.
- Pap N. - Tóth J. 2005: Terület- és településfejlesztés I. / A terület- és településfejlesztés alapjai, Pécs, Direkt Kft. Alexandra Kiadó 228 p.
-  P. Haggett 2006: Geográfia / globális szintézis, Budapest, TYPOTEX Kiadó p. 516, p. 518.
- Tóth J. 2004: Kell nekünk régió? In: Hitseker M.-Szilágyi Zs. (szerk.) Mindentudás Egyeteme, III. kötet, Budapest, Kossuth Kiadó pp. 193-212.

Készült: Budapest, 2014. 03. 17.

Cím: Bársony Róbert 1048 Budapest, Sárpatak utca 16.
Telefon: +36 1 230-0781
Mobil: +36 70/539-1613
E-mail: barsony.robert@freemail.hu