2018. 10. 09. 24.hu

Ahogy korábban megírtuk, több mint 20 ezren vannak, akiknek 30 ezer forintnál kevesebb nyugdíjat visz havonta a postás. A Pénzcentrum most a Magyar Államkincstár adatai alapján azt írja,
591 063 nyugdíjas kap 50 001 és 100 ezer forint közötti öregségi nyugdíjellátást és
1 172 413 nyugdíjashoz érkezik 100 000 és 200 000 forint közötti összeg.
Összesen 213 734 nyugdíjas kapott 200 ezer forintnál nagyobb nyugdíjat.
Az adatokból látható, hogy
187 694-en 200 és 300 ezer,
22 720-an 300 és 400 ezer,
2705-en 400 és 500 ezer,
469-en 500 és 600 ezer
119-en 600 és 700 ezer
forintból gazdálkodhatnak havonta.

Ezen felül 27 olyan szerencsés van, aki havi 700 001 és 800 ezer forint közötti összeget kap.
Torkos Matild: 669 nap - a transzkatéteres szívbillentyű-beültetésre valakinek ennyi időt kell várni ma Magyarországon
Lakatos Pál: Ma Magyarországon a legnagyobb orvosbáró dr. Kásler Miklós, hallottam az imént Lantos Gabriella egészségügyi szakértőtől, aki Pikó Andrással beszélgetett a Klubrádióban. Az Emberi Erőforrások Minisztériumát vezető miniszterről van szó, akinek-s ezt már máshol olvastam- 2017-ben -, amikor még az Országos Onkológiai Intézet főigazgatói székében ült - 4,75 millió forintos hivatalosan bevallott havi bruttó jövedelme volt. Az akkori teljes bevételről azonban nincs semmiféle hivatalos adat.

Mielőtt továbblépnék, s a beszélgetés izgalmas részét feleleveníteném, tisztázzuk, kik is azok az orvosbárók. Itt most ismét idézni kényszerülök, az alábbi részlet az Index egy írásából való: "Becslések szerint egy év alatt 70 milliárd forint adózatlan jövedelem kerül így az orvosok zsebébe (hálapénzként), persze rendkívül egyenetlen elosztásban. A háttérben dolgozó aneszteziológus, traumatológus, radiológus, patológus nem kap semmit. Nem véletlenül ők teszik ki a külföldre távozók nagy részét.

Ám mivel nélkülözhetetlenek egy kórházban, ezért gyakran nem közalkalmazottként, hanem vállalkozóként alkalmazzák őket, így a kórházigazgatót nem köti a bértábla. Annyit fizet, amennyiért talál orvost. Bérkiegészítésükhöz hozzájárul még a kis kassza, amibe a hálapénzes orvosok tesznek pénzt azoknak a kollégáknak (nemcsak orvosoknak, hanem a műtőszemélyzet többi tagjának is), akiknek a munkájára szükségük van ahhoz, hogy maguk is pénzt tudjanak keresni.

A hálapénz-hierarchia tetején az intézetvezetők, osztályvezetők és a sztárorvosok vannak, akik úgy rendelkeznek a kórházi műtőkapacitások fölött, mintha az a sajátjuk lenne. Holott a társadalombiztosítás fizeti az eszközöket, az anyagot, az ápolónőt, de még a takarítónőt is. Marketingre sem kell költeniük, hisz teli van betegekkel a kórház. A magas és adózatlan jövedelem biztos, kockázat nincs. Ezt fejeli meg még a beszállítóktól kapott kenőpénz.

Az orvosbárók közé pár ezer orvos tartozik, az általuk megkeresett hálapénz havonta 1-8 millió forint között van, ami évi 12-100 millió forintos tiszta jövedelmet jelent fejenként."

Az orvosbárók a gátjai ma az egészségügy reformjának, amíg ők ki nem halnak, lényegi javulás ezen a területen nem várható, hallottam Lantos Gabriellától. Az egészségügyi szakértő szóba hozta a napjainkban nagy visszhangot kiváltott, dr. Székely László országos hírű szívspecialista köré csoportosítható botrányos események sorát. Ebből most csak az egyik nagy tragédiát, a professzor egyik 55 éves páciensének halálát említem meg. A többi részletet a rendszeres hírfogyasztó már úgyis ismeri, ha pedig nem, az interneten bőven talál ismertetőket.

Lantos Gabriella azt mondja, itt sem történik más, mint két orvosbáró, a szívspecialista és a főigazgató ádáz harca zajlik.

Most tehát tekintsünk el az ügy további részletezésétől, nézzük meg, mit is mond Lantos a továbblépés lehetőségéről. Állítja, hogy a betegállásban a kórházakra a legkisebb százalékban van szükség, az egynapos sebészeteké a jövő. Ahol viszont egy helyben topogás tapasztalható, s meg is magyarázza, hogy miért. Gyakorlati példával állt elő. Ha valakit, az egy naposon, aranyérrel műtenek, annak menete a következő. Reggel bemegy a beteg az egy naposra, viszi magával a papírjait, s ott helyben azonnal megműtik őt. A műtét ideje alig több, mint egy óra. Utána még egy kicsit pihentetik a beteget, megebédeltetik, s majd dél körül már meg is kérdezik, mikor jönnek a hozzátartozók a kedves betegért. Így viszont ugrott a hálapénz.

Ezért nem az egy naposra kerül az érintett, hanem aszalják őt valamelyik kórházban, s máris az őt operáló zsebébe kerülhet, adózatlanul az a kétszázezer forintnyi hálapénz.

Vagy térjünk vissza Székely doktorra. Az ő operációjának lényege, a mellkast nem nyitják fel, nem fűrészeli ketté a szegycsontot az operáló orvos, hanem különféle katéterek elhelyezésével indul a műtét. A folyamat többi része azonban már az eddig megszokott, hagyományos módon történik. Nincs az a hatalmas vágás, így a kórházi fertőzés veszélye is minimálisra csökken.
Ahogy Lantos Gabriella mondta, ennél az egyszerűbb eljárásnál a hálapénz mértéke is kisebb, a hagyományosnál azonban megint csak zsebbe kerülhet valamennyi, szerinte 400 ezer forint körüli összeg.

Van még egy tényező, ami szintén a szerkezeti átalakítás útjában áll. Egyrészt a politikusok, bár látják ezt a folyamatot, mégsem mernek ellene szólni, hiszen ők is kerülhetnek bajba, ők is megkaphatják az infarktust. Nem árt hát az orvosbáró társadalommal jó viszonyt ápolni.

S itt vannak még a 40-45 év körüli, pénzes, gazdag vállalkozók, akik, mert megtehetik, a magánklinikákat választják gyógyulásukra. Ezek azonban a fajsúlytalanabb betegségeket gyógyítják.
A baj akkor kezdődik, amikor ezek a gazdag emberek elérik az ötvenöt éves kort, és itt konkrét példát említett Lantos Gabriella, s a fajsúlyosabb betegség gyógyítása már csak a kórházakban történhet meg. S ezeknek az embereknek, az egészségügy rossz szerkezete miatt, ugyanúgy órákat kell várakozniuk, amíg a kezelőorvoshoz eljutnak. A kórház nekik is ugyanazt a lepusztult képét mutatja, mint másoknak.
S ekkor döbbennek rá ők is és a hozzátartozóik is, hogy milyen válságos is valóságos helyzet. S majd ekkor, ők fogják kikényszeríteni a radikális változásokat.
De amíg ők nem kerülnek vészhelyzetbe, addig ez a tapasztalás is elmarad, s marad minden változatlan.

Furcsa dolog, tudom, de az egészségügy gyógyulása az ő betegségüktől függ. Minél betegebbek lesznek ők, minél inkább a kórházi kezelésre szorulnak ők is, annál nagyobb az esély a jó irányú változtatásra.

De addig még hosszú idő telik el, ebben a nyomorult változatlanságban.

24.hu