Lesújtott rám a „három csapás”! 58 éves olvasónk szerkesztőségünknek megküldött levelében elkeseredetten számol be egyre kilátástalanabb helyzetéről. A levélben leírtak szomorú képet festenek a jelenlegi állapotokról, arról, hogy igazán mi zajlik nálunk szociális gondoskodás címén.  

     Közel 4 éve semmilyen ellátásra nem vagyok jogosult 58 évesen. Hiába van 40 év szolgálati időm, de az utolsó több mint 10 év nem munkaviszonyból, hanem ápolási díjból származott, súlyos beteg édesanyámat gondoztam. Miután én is nagyon beteg lettem, el szerettem volna menni nyugdíjba a nők 40 éves munkaviszonya utáni kedvezménnyel. Az ápolási díj miatt ez nem volt lehetséges, mert a szülő ápolása ebbe az időbe nem számítható be, csak az öregségi nyugdíjnál vehetnék figyelembe. A súlyos betegségeim miatt beadtam a rokkantsági nyugdíj kérelmemet. A felülvizsgálaton 40% egészségkárosodási mértéket állapítottak meg, amire 2009-ben még nem járt ellátás. Az utolsó felülvizsgálatom 2012-ben volt, szintén 40 % egészségkárosodást állapítottak meg, amire az új rokkant-törvény szerint, már adható lenne ellátás. Megfellebbeztem még a nyáron, és II. fokú határozatot pár hete kaptam csak kézhez. Abban 50% mértékű egészségkárosodást vélelmeztek, mégsem kapok ellátást. Azzal utasítottak el, hogy azért nem kaphatok egyetlen forintot sem, mert az utolsó 5 évben nem volt legalább 3 év (1095 nap) biztosítási jogviszonyom.

      Dolgoztam 40 évet, beteg vagyok. Nem bírok már robotolni, de messze még az öregségi nyugdíjkorhatár. Ki tudja, hogy hány év van még addig hátra, hisz a nyugdíjkorhatárt folyamatosan emelik? Még 6 évig biztosan nem kaphatok ellátást a törvények szerint. Miből fogok addig élni? Ilyen betegen meg sem érem az öregségi nyugdíjkorhatárt.  Kinek, és miért fizettem én 40 évig a nyugdíjjárulékot? Nem számít, mennyit dolgozott valaki, az sem számít mennyire beteg, csak az számít, hogy a legnagyobb munkanélküliség idején tud-e munkát találni? Senki sem tehet arról, hogy mikor rokkan meg. Végig sem gondolták a törvényhozók az 1095 nap biztosítási jogviszony hiányának a következményeit. Beteg, 50-60 éves munkaerő egy faluban, halálra van ítélve. A férjem rokkantsági nyugdíjából éltünk az utóbbi években. Ő súlyos cukor - és szívbeteg volt, akinek az életmentő vérhígítót, az inzulint, és a sok más gyógyszert is meg kellett venni, az én gyógyszereimmel együtt. Nekem még a TAJ kártyám sem lett volna érvényes, ha nem járok utána. Most meg attól rettegek, hogy az APEH majd visszamenőleg azt is, mint tartozást behajtja, hogy nem volt miből fizetnem jövedelem nélkül, a fix egészségbiztosítási hozzájárulást.

     Belerokkantam az édesanyám ápolásába. Lebénult az egyik karom. Napi 24 órában kellett készenlétben állni, a betegágyánál. A jobb kezemmel azóta semmit nem tudok megfogni, egyedül képtelen vagyok felöltözni, ahhoz is segítség kell. Pánikbetegségem miatt tömegközlekedési eszközzel sem bírok utazni. Rohamokban jön rám a halálfélelem. Leírták, hogy semmilyen munkára nem vagyok alkalmas, és nem vagyok rehabilitálható. Ez semmit sem számít?

     A férjem állapota rohamosan romlott, ezért kórházba került. Az aggodalmam nem volt alaptalan. Sajnos a férjem 2012. november elején elhunyt. Egyedül maradtam, saját jogú ellátás nélkül. Igaz, egy évig megkapom ő utána az ideiglenes özvegyi nyugdíjat, de aztán mi lesz? Mi lesz, míg el nem érem az öregségi nyugdíjkorhatárt? Hoztak egy törvénymódosítást 2012. decemberben, hogy a megváltozott munkaképességű özvegyeknek 6 hónapnál nem lehet régebbi a NRSZH orvos szakértői felülvizsgálati szakvéleménye, állandó özvegyi nyugdíjigénylés esetén. Nekem hiába van olyan szakvéleményem, hogy újabb felülvizsgálatom már nem szükséges, az állandó özvegyi nyugdíjigénylés miatt, mégis rángatni fognak, mert 6 hónapnál nem lehet régebbi a felülvizsgálatról szóló szakvélemény. Legalább 50 % mértékű kell, hogy legyen az egészségkárosodásom ahhoz, hogy jogosult legyek állandó özvegyi nyugdíjra. Rengeteg betegpanaszról hallottam, hogy a rokkant özvegyeket azért minősítik „papíron” egészségesebbnek, hogy rajtuk is spóroljon az állami költségvetés.

      Értetlenül, tehetetlenül állok a törvények kereszttüzében. Nem elég, hogy súlyos beteg vagyok, itt állok 40 év elismert szolgálati idővel 58 éves özvegyként, saját jogú ellátás nélkül. Itt állok rettegve és kiszolgáltatottan, hogy majd ősszel, amikor az állandó özvegyi nyugdíjat igényelném, mehetek újra a felülvizsgálatra. A 40 év járulékfizetés után, súlyos betegen engem teljesen magamra hagynak? Nekem, ha semmi sem fog járni, miből éljek majd? Ez már rosszabb, mint a „három csapás”! Beteg, özvegy és ellátatlan leszek? Így várjak még kb. 6 évet, hogy nyugdíjba mehessek?

Több mint életfogytiglan büntetést osztana ki rám a kormány, ártatlanul? Arra ítélnének, hogy özvegyként, betegen, haljak éhen, vagy fagyjak meg? Veszítsem el otthonomat? Ezt kapnám egy élet munkája után? Ezt nem lehetne túlélni! Ennyit ér az életed, ha rokkant vagy? Ennél, még egy gyilkosnak is nagyobb becsülete van! Az kap szállást, napi 3-szori étkezést, orvosi ellátást és gyógyszert is, és még „vigyáznak is rá”! Róla gondoskodnak, ő lesz a túlélő bűnöző. Én meg lennék a becsületes, a 40 évnyi munkában megrokkant, akivel a kutya sem törődne, akinek azért kellene meghalnia, mert a törvény magára hagyná, és ezzel halálra ítélné?

      Semmi bűnt nem követtem el, mégis halálra ítélhetnek? 

Ahogy korábbi írásunkban már beszámoltunk, a  Hírhatár itt hívja fel minden érintett figyelmét arra, hogy megalakult a ROSTA -, a Rokkant Számkivetettek Társasága.

Az egyesület minden rászorulót vár és abba a pertársaságba is, amit azért indítottak, ha kell, Strasbourgig elmenjenek, és ott kérjenek jogorvoslatot, hogy mielőbb vizsgálják felül és töröljék el a Fidesz által bevezetett rokkant törvényt.

A ROSTA felhívása itt olvasható>