Már akkor gyanús volt az egész, amikor februárban - előkészítendő az akkori korrupcióinfót - Hódmezővásárhelyen kószáltam, s meglepve tapasztaltam, hogy a városban csokrokban (négyesével-ötösével-hatosával) függnek a kamerák egy-egy villanyoszlopon. Azért volt értelmezhetetlen az ilyen fajta konstrukció, mert a sok egymás mellé helyezett kamera közül legalább az egyik - de esetenként kettő is - úgynevezett dome, vagyis gömbkamera, amely 360 fokban tud pásztázni, ami teljesen feleslegessé teszi még 3-4 ipari kamera odatelepítését. Mára azonban lelepleződött az egész történet háttere:
- A kamerák számával arányosan növekedtek az eltúlzott mértékű járulékos költségek, ugyanakkor a csokorba telepítéssel még több extra haszna keletkezhetett a vállalkozónak.
- A négy túlárazott közbeszerzést - 470 millió forint értékben -
minden esetben ugyanannak a vállalkozónak a cégei nyerték, valódi ellenfelek nélkül.
- Bennfentes adatok kiadására utal az, hogy mind a négy közbeszerzés esetében - mindössze pár ezer forintos eltéréssel - hajszálpontosan akkora ajánlatot tett a vállalkozó, amekkorára a telepítés költségét az önkormányzat megbecsülte.
- Az összehasonlító elemzés kimutatta, hogy más településeken ugyanolyan konstrukciójú, kameraszámú térfigyelőrendszer kiépítések a harmadába, negyedébe kerültek a vásárhelyi telepítésekhez képest.
- Ráadásul a közbeszerzések nyertese a szomszédos településen a hódmezővásárhelyi költségek töredékéért vállalta térfigyelő rendszer kiépítését, s éppen így járt el egy másik közbeszerzés kamera telepítésénél is.
Becslésünk szerint a vázolt konstrukcióban több száz millió forintos kár érhette a várost, továbbá olyan helyekre nem juthattak így térfigyelők, ahol valóban szükség lett volna rájuk.
Lázárék 2011. óta 650 millió forintot költöttek a város költségvetéséből 300 (!) kamera felszerelésére, úgy hogy az oszlopokon egymás hegyén-hátán állnak a berendezések, ami így - azok hálózatba illesztésével - inkább tekinthető megfigyelő-, mint térfigyelő rendszernek. Emlékszünk ugye, hogy a februári választási kampányában Lázárék listázták Márki-Zay támogatóit? Vajon honnan szerezhették az információkat?

Márki-Zay Péter ellen egyre erősödik a hazug lejérató kampány a helyi és az országos sajtóban egyaránt. Jól látszik, hogy miért: nincs ínyükre, hogy egyre több visszélésre derül fény akár a közbeszerzések, akár más típusú költségvetési tételek vonatkozásában, s az is kiderült, hogy a fideszes hőzöngésekkel ellentétben - a Lázár-éra örökségeként - óriási lyuk tátong a városi költségvetésben. A fentiek alapján nem véletlenül: sok közbeszerzés átvilágítása után még egyetlen egy olyannal sem találkoztam, amelyet ne lengett volna körül a korrupció gyanúja, ahol nem zárták volna ki eleve a versenyt.
Tisztességes alapokra helyezni a működést - ez az új városvezetés által követett filozófia és gyakorlat, de ebben a helyi fideszes társulat egyáltalán nem partner. S úgy tűnik, hogy a helyi polgárok - a habonyi típusú mocskolódás ellenére - ezt pontosan látják. Kérdés, hogy Lázár úr ezt hajlandó lesz-e valaha is felismerni?

A tanácsadó gyártsa csak az igazolásokat, bizonyítván, hogy a miniszterelnök milyen hatalmas stratéga

Bod Péter Ákos közgazdászt, egyetemi tanárt, a Magyar Tudományos Akadémia doktorát hallgatom, aki az Antall-kormány ipari minisztere, majd a Magyar Nemzeti Bank elnöke is volt. Innen azonban, a kormányváltást követően, Hornék lapátra tették. Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankba (EBRD), Londonba ment, Matolcsy Györgyöt váltotta.
Most afféle gondolkodóként szeretek rá figyelni. 67 éves, tehát, ahogy mondani szoktuk, a kenyere javát már megette.
Orbán Viktor miniszterelnöki főtanácsadója is volt, jó fizetéssel, saját irodával, titkárnővel és szolgálati személygépkocsival. Ez a 2010-től számított megbízatása aztán nem tartott ki négy évig. Emellett egy hazai állami bank vezetője is lett, ahol megtapasztalta, ahogy ő mondta, hogy a közeli barátok miképpen jutottak kedvező hitelekhez. Ebben nem akart részt venni, feljelenteni nem mert, így továbbállt. Már azt is érdemnek tartotta, ő fogalmazott így, hogy a sumákság miatt lépett tovább. Mint ahogy a professzor maga mondta fel a főtanácsadói szerződést is. Nem akart tovább miniszterelnöki főtanácsadó sem lenni.
Azt mondja, azért távozott, mert nem szereti, ha valaki tanácsot kér tőle, s azt ő meg is adja, s a tanácskérő a kapott tanácsot a szemétkosárba dobja, s merőben más irányban indul tovább. Bod Péter Ákos mondja, hogy Orbán soha nem stratégiai tanácsot kért, inkább az volt a látszat, hogy a miniszterelnöknek olyan emberekre volt és van szüksége, akik az általa kitalált vonalhoz mindig megtalálják az igazolást. Tehát, tanács helyett olyan valaki kellett volna, aki felkutatja, hogy a miniszterelnök által kitalált újabb és újabb utak mennyire váltak be más országokban, meg egyáltalán volt-e már ilyen és hasonló elképzelés máshol is. S a tanácsadó gyártsa csak az igazolásokat, bizonyítván, hogy a miniszterelnök milyen hatalmas stratéga.
Ebből ő nem kért. Azt mondta, ehhez elegendő egy ügyes kommunikációs szakember, nem kell azt miniszterelnöki főtanácsadónak hívni.
Viszont, az az ember meg, aki elhiszi magáról, hogy ő aztán mindenhez ért, s neki nincs szüksége a mások által felhalmozott tudásra, kevesebb sikerrel érhet el a célhoz, és sokszor igencsak kacskaringós utat kell megtennie.
Erre csak egy bizonyíték, ha az utóbbi 10 év magyarországi kormányzásának minőségét nézzük, más uniós országok kormányaival összehasonlítva ezt a tevékenységet, Magyarország bizony az utolsók között kullog az öreg kontinensen.
Lakatos Pál