mert nem tudták szétverni a TMRSZ-t a mai napig!

Mint arról bizonyára értesültetek, a Szekszárdi Járásbíróság dr. Tuba István vezette tanácsa I. fokon a vádhatóság által emelt 6 vádpont közül 4 vádpont kapcsán bűnösnek mondta ki és ezért főbüntetésként 3 év börtönben letöltendő szabadságvesztésre és 4 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre és 22 millió forint vagyonelkobzásra ítélte.

Az ítélet ellen a védelem és a főtitkár is fellebbezést jelentett be. Terhelt társai védői úgyszintén fellebbezést jelentettek be mind a tényállás, mind a hozott döntés ellen.

A kézhez vett I. fokú ítéletet a nevek kezdőbetűs átjavítását követően teljes terjedelmével közzé fogjuk tenni honlapunkon. Úgyszintén a fellebbezést is közzé tesszük tájékoztatás céljából annak elkészültét és benyújtását követően.

A hozott döntés előtt értetlenül és megdöbbenéssel állunk, hiszen semmilyen bűncselekményt nem történt,  ez bizonyításra is került az eljárás során, ám az I. fokon eljárt bíróság ezt nem így látta. Mielőtt az I. fokú bíróság döntése és a vádhatóság álláspontja ismeretében bárki is pálcát törne a most elmarasztalt emberek feje fölött, a teljesség igényével a közvéleményt szeretnénk tájékoztatni arról, hogy milyen körülmények, tények és információk mentén is született meg ez az elmarasztalást tartalmazó ítélet, amely nélkülözte mind a pártatlanságot, mind az objektivitást, mind a tények figyelembe vételét.

Szima Judit nem bűnöző, sem most elítélt munkatársai. A rendszer nyilvánította most nem jogerősen és I. fokon bűnözővé úgy, és olyan körülmények közepette, amelynek során az a most részletekben közlésre kerülő mintegy 400 oldal terjedelmű utolsó szó jogán elmondani kívánt beszédét nem tudta teljes egészében elmondani, mondván, „a vádhatóság 9 órát beszélt, míg Szima Judit már eddig 10 óránál is többet, ezért indokolt, hogy az utolsó szó jogán elmondani kívánt beszédemet korlátozzák, azaz megvonják”.

Ehhez csak annyit tennénk hozzá, hogy a vádhatóság 91 oldal terjedelemben tett perirattal is ellentétes állításokat és egy-egy ilyen perirattal ellentétes ügyészi állítás cáfolására ha csak 1:5 arányban kap szót a védelem, az egyáltalán nem aránytalan és nem túlzó. A vád egy mondat hazugságát 5 mondattal cáfolni egyáltalán nem túlzó mértékű és legfőképpen nem perelhúzásra alkalmas mód.

Tudni kell, továbbá, hogy a 400 oldal védőbeszéde – mint utolsó szó jogán elmondani kívánt védekezés – mellett körülbelül további 800-1000 oldal terjedelemben adta elő a mondandóját, bizonyítékait.

Ezzel szemben áll az ügyészség által bezsákolt – azaz nem a Be. által előírt módon lefoglalt, hanem „beszerzett” - mintegy 30 ezer oldalnyi irat, szakértői iratok, tanúnyilatkozatok és egyéb  iratok, amelyek a periratot képezik összességében.

Tudni kell továbbá, hogy a bíróság a vádhatóság indítványainak mintegy 99% feletti részében helyt adott, azaz a vádhatóság a maga részéről az eljárásban kifejthette saját álláspontját.

Tudni kell továbbá, és ez is peradat, hogy a védelem részére először 2014. december 8-án közölte a vádhatóság, hogy a mintegy 30 ezer oldalnyi periratból mit tekint a terheltekkel szemben bizonyítéknak. Tehát először a vádhatóság 2014. december 8-án közölte, hogy melyik az a mintegy 3 ezer oldalnyi irat, amit bizonyítéknak tekint 2011. június 3-i eljárását alátámasztandó. Addig a vádhatóság nem jelölte meg konkrétan és teljes egészében a bizonyítékai összességét.

Ezt követően a vádlottak padjára ültetett terhelti oldal előterjesztette saját védelme okán azokat az indítványait, amelyeket a vádhatósággal szemben kívánt ártatlanságát és bűntelenségét bizonyítani.

Peradat, tényadat, hogy a terhelti oldal ezen bizonyítási indítványainak lényegében nem adott helyt az I. fokon eljárt bíróság, amely miatt a Szima Judit főtitkár védelmét ellátó dr. Szikinger István és dr. Ónodi Ernő ügyvéd úr fel is szólalt.

Hol van a felek bíróság előtti fegyveregyenlőségének az elve megtartva akkor, amikor peradat, hogy a vádhatóság több mint 3 év elteltével jelölte meg az általa bizonyítékoknak tartott dolgokat – jellemzően iratokat – és addig a védelem nem volt abban a helyzetben, hogy azokat megismerje?

Majd ezt követően a védelem/terhelti oldal szinte összes indítványát a bíróság elutasította!

Amíg a vádhatóság indítányainak jellemzően és szinte teljes egészében helyt adott, addig védelem által előterjesztett indítványokat szinte teljes egészben elutasította!

Ezt abban a tekintetben jó „előjelnek” tekintette a védelem, hogy ezek szerint a bíróság nem látta megalapozottnak a vád álláspontját, hiszen mi más lehetne az oka annak, hogy a védelem indítványainak sorát konzekvensen és sorozatosan elutasítja, nem ad módot és lehetőséget a védelemnek arra, hogy a terheltek az ártatlanságukat bizonygassák.

Úgy gondoltuk, hogy a vádhatóság nem tudja a bűnösséget bizonyítani, ezért az ártatlanság vélelme okán a védelem bizonyítási indítványai elutasításának az az egyedüli oka, hogy szükségtelen, mivel a bíróság nem tartja szükségesnek a terheltek által indítványozottak teljesítését.

Ezzel szemben a mai napon kiderült, hogy szó sincs a felek fegyveregyenlőségéről. Szó sincs arról, hogy a bíróság érdemben foglalkozni kívánt volna azzal, hogy a terhelti oldal mit kííván előadni, bizonyítani. T. Enikő szavahihető tanú a bíróság szerint, kinyomtatott word dokumentumai – mint fecnik – hihető és hiteles bizonyítéknak minősülnek és elégségesek ahhoz, hogy embereket bűnözőnek minősítsen I. fokon a Szekszárdi Járásbíróság eljáró tanácsa.

Olyan szintű döntés alapját képezte egy zavart pszichéjű elbocsátott alkalmazott – mint „koronatanú” – szava, amely tartalmában egy szakszervezet főtitkárának a szervezet éléről elmozdítását jelenti, mindemellett egy ember vagyonelkobzását olyan mértékben mondta ki, amely lényegében a földönfutóvá válást is jelenti.

A magyar bíróság Szekszárd Járásbíróságának dr. Tuba István vezette tanácsa átvette és lényegében a Kaposvári Nyomozó Ügyészség koncepcióját ítéleti szintre emelve meghozott egy olyan koncepciós ítéletet, amelyet semmilyen objektív tény nem támaszt alá. T. Enikő „azt mondta” . A több mint valószínű titkosszolgálati provokációk, titkos információgyűjtések és ennek során elkövetett sorozatos provokációk semmilyen bizonyítékot nem hoztak az államhatalom konyhájára – ez perirat része – maradt T.Enikő és fecnijei.

Ma 2015. nyarán az ország egy I. fokú ítéletben megtestesülve eljutott oda, ahonnan ez az ország 1956-ban el akart rugaszkodni. Van vádhatóság, van „koronatanú” aki ürgebőr helyett word dokumentumokról beszél, fecniket lobogtat. És van legalább egy olyan bíróság, a dr. Tuba István vezette bírói tanács, aki a vészkorszakot idézve elégséges bizonyítéknak látja mindezt ahhoz, hogy munkájukat tisztességgel végző - kellemetlen hatékonysággal végző – szakszervezeti tisztségviselőkre a rá ruházott hatalommal élve bűnözőknek mondhasson ki. Mert az államhatalomnak, amelytől a bírói hatalomnak elvileg függetlennek kellene lennie – de a példánk nyilvánvalóan mutatja, hogy nem az – az az érdeke, hogy a 25 év rendszerváltás után ugyanoda érjünk vissza, ahonnan 1956-ban el akartunk szakadni. Egy helyben toporog az ország és az igazságszolgáltatás. Legalábbis I. fokon. Várjuk a folytatást, de az igazságot elhazudni nem tudja senki.

Mielőtt az utolsó szó jogán mondottakat olvasnák, ízelítőül a magyar titkosszolgálatok agent provocateur-jeként minősíthető M.E. elleni feljelentésünknek minősülő adatkérő levelünket is közzétesszük, azzal, hogy 2015. február 13.óta mély csend és hallgatás van az ügyben. A tartalmilag feljelentésnek is minősülő adatkérésünkre sem nyomozást megtagadó, sem nyomozást elutasító, sem nyomozást elrendelő döntésről nem kaptunk értesítést, noha a hatályos büntetőeljárási törvény ezt az eljáró szerv kötelességeként határozza meg.

Sem a panaszra, sem a feljelentésre érdemben senki nem reagált határozathozatali szinten, pedig még fotó-portfóliót is mellékeltünk a feljelentésünkhöz, illetve az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottsága sem tett érdemi intézkedést ismereteink szerint az ügyben a mai napig. (itt letölthető)

Javasoljuk továbbá kiegészítő információként a KÚT c- írás elolvasását is http://www.tmrsz.hu/2015/03/17/a-kut/ linkre kattintva, amely általánosságban alapozza meg a továbbiakban mind a TEK vezetője részére küldött feljelentésünket, mind a továbbiakban ismertetésre kerülő információkat és történéseket, amelyek a TMRSZ elleni titkosszolgálati műveletek provokációinak sorát jelentik.

Utolsó szó jogán elmondani kívánt védekezés. 

TÁJÉKOZTATÁS CÉLJÁBÓL AZ UTOLSÓ SZÓ JOGÁN ELMONDOTT BESZÉD ELSŐ RÉSZE:

A 2015. április 21. napján megtartott tárgyaláson elhangzott ügyészi vádbeszéd leiratára I.r. vádlott előadása az utolsó szó jogán A Be. 319. § a- alapján az szólni kívánok

1.    KÖZVÁDLÓ VÁDBESZÉDÉBEN AZT NYILATKOZZA, HOGY „Nem vonom kétségbe, hogy Szima Judit I. rendű vádlott a TMRSZ-ért élt, de lefolytatott bizonyítás alapján az sem vitatható, hogy egyszersmind a TMRSZ-ből is élt. A TMRSZ működésének ugyanis nem volt olyan részterülete, ahol az I. rendű vádlott működése ne károsította volna meg magát a szakszervezetet, az állami, vagy akár az Uniós költségvetést. A milliós kárt okozó fiktív útiköltség elszámolásoktól kezdve, a lakóházának szakszervezeti pénzből történő felújításán és bejelentés nélküli foglalkoztatáson keresztül, pályázati pénzeszközök valótlan elszámolásáig számos olyan cselekmény róható a terhére, amely megingatta a civil szférába vetett bizalmat.”

Erre a választ egy idézettel kezdeném: „A hazugságok két alapvető fajtára oszthatók föl: kegyes hazugságokra és kegyetlen hazugságokra. A kegyetlen hazugság az, amelyről tudjuk, hogy hazugság. A kegyes hazugság önmagában nem valótlan, de elhallgatja az igazság lényeges részét. Ami persze nem teszi igazabbá vagy megbocsáthatóbbá, éppoly káros, mint a másik fajta.” Morgan Scott Peck

Az ügyészség által fentiekben leírt súlyosan dehonesztáló, bűncselekmény elkövetését általánosságban felrovó állítása olyan megalapozatlan vélemény, amelyet az elmúlt 4 évben olyan körülményekkel – mint az ügyész által bizonyítéknak nevezett hazug, bűncselekményeket elkövetők tanúvallomásaival, hamisított iratokkal, sajátos szemszögből összeállított kimutatásokkal, etikátlanul eljáró szakértőkkel – próbált igazolni, amelyek nem képeznek sem önmagukban egyenként, sem összességükben a vádban megfogalmazottakat alátámasztó bizonyítékot.

Az ügyészség szerint a „TMRSZ-ből éltem”. Ez büntetőjogilag értelmezhetetlen kategória, ilyet a büntető anyagi- és eljárásjog nem ismer. Ez egy vélemény, mely a pártatlanság látszatát is mellőzi, s emberi méltóságomat is súlyosan sérti.

Tisztességesen, egy élet munkájával megszerzett szolgálati járadékom van, néhai férjem után nyugdíjat, illetve kk. gyermekem után árvaellátást és családi pótlékot kapok, ez az amiből élek.

Az ügyészség tényként állít vádbeszéde elején valótlan dolgot, ugyanúgy a rá vonatkozó tisztességes, pártatlan eljárást semmibe véve, mint ahogy ezt tette az egész eljárás során.

Ezen az alapon a miniszterelnöktől kezdve, a köztársasági elnökön át – beleértve további közjogi méltóságokat és állami vezetőket – a legfőbb ügyészségig bezárólag le lehet szögezni, hogy ezek az emberek az adófizetők által befizetett „pénzből élnek”.

Ez azonban elkerüli az ügyészség figyelmét; pedig nyilvánvaló, hogy egy szervezet első számú vezetője, vagy vezetőségi tagjai – vagy adott esetben a Magyar Állam vezetői – az adott szervezetből is „élnek”, hiszen a szervezet által tulajdonolt, vagy birtokolt erőforrásokból olyan tételek is jogszerűen kerülnek felhasználásra, amely az adott vezető részére „jutó” forrásrész.

Az ügyészség az állami vezetők reprezentációs célú, vagy külföldi utazásaival kapcsolatban megjelenő kiadásokat – feltételezve, de nem állítva a barátnőkkel, szeretőkkel nyilvánvalóan egzotikus úti célokra, luxusszállodákban való tartózkodásra, és a sort lehetne folytatni – mégsem kérdőjelezi meg, hogy ezek az állami költekezések olyan visszaélések, amelyek alapján sokkal inkább helye van annak a megállapításnak, hogy nevezett személyek a Magyar Államból élnek.

A TMRSZ vezetőjeként nyilván voltak olyan költségek, amelyek ártó szándékú és egyértelműen a TMRSZ sérelmére bűncselekményt elkövető személyek által elmondottak alapján – „fecnikkel alátámasztva” – mutathatják azt a képet egy elfogulatlannak nem minősíthető vádhatóság részére, a koholt vádak alapján indított koncepciós eljárás legalizációs szándékával, mintha a szakszervezet erőforrásait saját céljaimra használtam volna fel.

Az elfogult nézőpont mellett azonban a vádhatóság munkatársai a nyomozás során a legalapvetőbb kötelességüket felejtették el ezzel a viszonyulással kapcsolatban. Nekik nem csupán Tóth Enikő „koronatanú” és bűntársai előadását, hanem a TMRSZ szervezetének objektív körülményeit is, továbbá nem csupán a TMRSZ-nek ártani kívánó tanúk irányított vallomásait, hanem olyan tanúk nyilatkozatait, és a rendelkezésre álló okiratokat is figyelembe kellett volna venni, amik relatíve objektív, a vádban megfogalmazottakat határozottan cáfoló tényeket közölnek.

Mindezeket figyelembe kellett volna venniük, ha pártatlanok, elfogulatlanok és nem koncepció alapján vontak volna össze olyan dolgokat, amelyekkel azt a hamis látszatot keltik az eljárás kezdetétől, mintha valami alapja is lenne a vádnak, akár azon dehonesztáló kijelentésének is, hogy „a TMRSZ-ből éltem”.

Utalni kívánok az Ügyészek Országos Egyesületének szabályzatából, az ügyészek alapvető jogairól, kötelességeiről és felelősségéről alcímű etikai kódex 4. pontjának e) alpontjára. Ez kimondja, hogy az ügyész „tartózkodjon a hivatalos eljárásokban érintett személyekkel és hozzátartozóikkal kapcsolatban minden előítélettől, illetve annak kifejezésétől akkor is, ha erre az érintett személy magatartása okot adna; illő távolság tartása mellett éreztesse a felekkel, hogy az ügyészi eljárás szakszerű, tárgyilagos és igazságos”.

Jelen per közvádlója vádbeszédének már rögtön az első mondatában ezen elvvel szembe ment, továbbfolytatva vádbeszéde végéig.

Mi az oka annak, hogy esetemben az etikai kódexükben megfogalmazottakat nem alkalmazza?

Az előítélettől mentesség már ekkor megdőlt. Szakszerűség, tárgyilagosság, igazságosság periratokban foglaltakkal egyezőség?

Beszédem végére kiderül, hogy ezen alapvető elvek egyáltalán nem jelentek meg az ellenem, ellenünk folytatott koncepciós eljárásban.

Mit sem törődött az ügyészség a kódex 4. pont b) alpontjának azon megfogalmazásával, hogy az ügyész

„feladatai teljesítése során tiszteletben tartja és védelmezi az emberi jogokat; a közösséget szolgálva teljesíti a törvény által ráruházott feladatokat; mindenkit védelmez a törvénytelen cselekményekkel szemben”.

Az eljárás során egyetlen egyszer sem csillant fel azon tevékenység, hogy emberi jogaimat védelmezné az ügyészség, hanem még az alapvető jogaimat is sárba tiporták; arról ne is beszéljünk, hogy a „mindenkit védelmez a „törvénytelen cselekményekkel szemben” szabályt teljesen az ellenkezőjére fordították.

A közvádló kénytelen-kelletlen, a maga által is elismerten bűncselekményt elkövető vádhatósági „koronatanúként” kezelt feljelentőt és társait védelmezte, átvitt értelemben erkölcsi megbecsülést, becsületes tartást adott az általuk elkövetett bűncselekményekre; Tóth Enikőnek, Weibl Jenőnek és másoknak.

Azaz, piedesztálra emelte őket, minden hazugságukat, amelyről tudott, valós tényként tüntette fel, az általuk elkövetett bűncselekményeket hamis módon az én terhemre jelenítette meg, csak azért, hogy a koholt vádjait alátámassza, melynek ékes példája mind a vádirat, mind a vádbeszéd.

El kell, hogy mondjam a tényszerűség kedvéért, hogy a TMRSZ a semmiből alakult 34 fő, olyan munkavállaló részvételével, akik 2004-ben eljutottak arra a felismerésre, amely ma már milliónyi magyar állampolgár felismeréséhez vezetett.

A rendszerváltás legfőbb vesztesei azok a bérből és fizetésből élő „kisemberek” lettek, akik jórészének ma már egyáltalán nincs létbiztonsága, nincs munkahelye, akiknek pedig van munkahelye, azoknak nincs jogbiztonsága.

A munkavállalók kiszolgáltatottságának folyamatos növekedése már 2004-re is olyan mértéket öltött a rendőrség szervezetén belül, és ezzel párhuzamosan olyan mértékű silány munkavállalói érdekvédelmet fejtettek ki a rendőrségi szakszervezetek, amelyek joggal és okkal töltötték el elégedetlenséggel azokat a munkavállalókat, akiknek napi munkáját jelentette a jogszabályok ismerete, azok betartása és betartatása, a be nem tartókkal szembeni fellépés.

A TMRSZ 2004-es megalakulását követően, rövid időn belül olyan társadalmi-közéleti történések vették kezdetüket – gondolok itt elsősorban a 2006-os őszi eseményekre, és annak rendőrséget érintő vetületeire -, hogy a TMRSZ-nek a sunnyogó és mellébeszélő társadalmi közegben fel kellett emelnie a hangját a rendőrség munkavállalói érdekeinek védelmében, nem utolsósorban a rendőrség presztízsének megőrzése érdekében.

Továbbá a civil szféra tájékoztatása céljából is, miszerint a rendőrségi munkavállalók nem ellenük vannak, és a rendőrség soraiban sokan látják a rendőrség elfogadhatlan szerepbe terelését, mely ellen a szervezeten belül is létezik ellenvélemény a jog és az igazság talaján állva.

Ezen szavaimat a rendőrség akkori első számú vezetője úgy értékelte, hogy a rendőrség munkavállalóinak a védelmében kifejtett – igaz a rendőrségi anomáliákat is megnevező – megszólalásom retorziót érdemel, ami miatt az akkor eljáró ügyészség ugyanolyan koncepciós módon, mint a jelen vádhatóság, bíróság elé hurcolt, bujtogatásnak nevezve az igazság kimondását, az igazság egyes elfogadhatatlan jegyeinek megváltoztatását sürgető szavaimat.

A kvázi politikától mentes igazságszolgáltatás, mely a jogállamiság egyik pillére, a politikai érdekek hatása mentén döntött, mely jelen eljárás eddigi részében is tetten érhető.

A jelenlegi vádhatóság eljáró ügyésze valószínűleg akkor még valamelyik iskolapadot koptathatta, ezért ezt mindenképpen szükségesnek tartom leszögezni a tisztánlátás végett, hogy ne maradjon ilyen téves feltevésben az eljáró ügyész úr.

A TMRSZ a vezetésem első évei alatt olyan utat járt meg és be, amely objektív,  számokkal alátámasztható.

A szakszervezet 2007. év végére a reprezentativitás küszöbét átlépte, azaz alig 3 év alatt több mint 3.400 fő rendőrségi hivatásos állományú munkavállaló lépett be önként abba a szakszervezetbe, amelynek első számú vezetője ellen akkor is éppen büntetőeljárást folytattak.

Akkor is tömegesen léptek be rendőrségi munkavállalók a TMRSZ-be, amikor olyan titkosszolgálati műveletek vették kezdetüket, amely a TMRSZ lejáratására, főtitkára hamis színben való feltüntetésére irányultak.

A pártállami időkből, a rendszerváltás demokratikus viszonyai közepette, a Magyar Állam struktúráját tekintve érintetlenül „megörökölt” ügyészség és ügyészek láthatóan a rég bevált pártállami ügyészség felfogása és módszerei szerint járnak el azzal szemben, akinek társadalmi szerepvállalása azzal fenyegeti a rendszer haszonélvezőit, hogy mindezeket a „keményen dolgozó kisemberek” is felismerik, és fellépnek saját érdekeik védelmében

.A Magyar Állam kaposvári ügyészei szemmel láthatóan idegen közegben vergődnek, ha a demokrácia jegyében pártatlanul és elfogulatlanul kellene eljárniuk egy ilyen jellegű ügyben, és a legsajnálatosabb – illetve emellett sajnálatosan sokatmondó tény -, hogy mindezek ellen tett panaszaim, felszólalásaim, fellebbezéseim süket fülekre találnak a kaposvári ügyészek feljebbvalói előtt, és a Legfőbb Ügyészségen is.

Én is mondhatnám azt, hogy dr. Csapó Gábor ügyész úr a magyar adófizetők pénzéből él, és közben nincs az ügyészi működésének olyan vetülete, amely ne lenne tisztességtelen, de ilyet nem mondok, azon egyszerű oknál fogva, hogy nincs rálátásom ügyész úr munkájának minden részletére ugyanúgy, ahogy neki sincs fogalma arról, hogy a TMRSZ megalakulásától kezdve minek volt kitéve személyem, és a TMRSZ is az ügyészség részéről.

A TMRSZ 2010-re már olyan társadalmi erőként is felfogható tényezőként szerepelt a köztudatban, amelynek jelentősége volt a munkavállalói öntudat felébresztésében, és a munkaharc valódi lényegiségét jelentő megnyilvánulásaiban.

Közel tízezer (!) rendőrségi munkavállaló gondolta úgy ekkor, a kb. 40 ezerből, hogy minden mocskolódás és lejáratási kísérlet ellenére a TMRSZ valóban az érdekeiket képviseli.

 Önként, saját elhatározásukból léptek be szakszervezetünkbe, és évente perek százait indítottuk jogaik, járandóságaik bíróság előtti érvényesítése érdekében; amikor éppen nem aludtam éjjel - tehát a nap minden órájában –, nem volt olyan pillanat, amikor ne éreztem volna ennek a felelősségnek a súlyát.

Önerőből, saját forrásainkra támaszkodva építettük fel Magyarország egyetlen olyan szakszervezetét, amely bizonyítottan nem volt rászorulva könyöradományokra az „állambácsi” részéről.

Mi voltunk egyedül azok, akik nem kopogtattak illedelmesen apanázsért, többmilliós nagyságrendű üdülési csekkért, vagy éppen más állami kedvezményekért, pozíciókért, amelyet aztán „bannerekben”, de legfőképpen elvtelen, a munkavállalókat eláruló kormány iránti lojalitásban, mellébeszélésben és a munkavállalók érdekeinek kilóra való eladásában honorált meg az államnak az éppen kedvezményezett sárga szakszervezet.

Önerőből, saját forrásainkat legjobb tudomásunk és szándékunk szerint úgy használtuk fel, hogy arról minden alkalommal beszámoltunk a saját szervezeti struktúránk megalkotása során meghatározott, arra illetékes határozathozatali fórumainknak a tagság megelégedésére.

A szakszervezet első számú vezetőjeként én voltam az, aki ezeket a felhasználásokat felügyelte és ügyelt a rendre, mint a szervezet végrehajtó állományának tagja.

Nem tudom, hogy ügyész úr szavai milyen alapon álltak, amikor ezeket a dehonesztáló gondolatokat szánta vádbeszéde elejére.

A magam részéről el tudom mondani, hogy napi szinten állítottak meg, szólítottak meg, vagy üzentek ismeretlen rendőrök az ország bármely szegletéből, hogy barátságukról és szimpátiájukról biztosítsanak, vagy csak annyit mondjanak, vagy üzenjenek, hogy „csak így tovább Főtitkár asszony”, vagy éppen együttérzésükről biztosítsanak a minden alapot nélkülöző ügyészségi zaklatások okán.

Mai napig folyamatos visszajelzések jönnek az ország egész területéről, de külföldről is leszerelt kollégáinktól is és másoktól,  hogy egyedül az általam vezetett szakszervezet az, aki kiállt és kiáll a rendvédelemért, a munkavállalókért, egyedül a „TMRSZ főtitkárát nem tudták megvenni”.

Nem tagadom, voltak a saját szervezetünkön belül is olyan emberek, akik egyéni ambícióik okán, vagy mert küldték őket, legfőbb szándékuk szerint a TMRSZ és annak vezetője gyengítését célozták meg.

Sajnos, ilyen munkatárs – mint utóbb kiderült - nem egy volt.

Saját, egyéni céljait nem tudta érvényesíteni, vagy éppen elérkezettnek látta az időt arra, hogy a TMRSZ mezében ugyanazzal a bomlasztó és lejárató szándékkal lépjen fel, mint ahogy ezt a Magyar Állam egyes ügyészei teszik - megalakulásunktól kezdve permanens módon - hivatali kötelességként.

A TMRSZ-en belül nem fordulhatott elő az, ami a rendszerváltás óta az állam rákfenéje, a kibontakozás gátja; arról, akiről kiderült, hogy a munkája pontos, tisztességes elvégzésére alkalmatlan – legyen szó munkavállalóról, vagy tisztségviselőről – rövid úton megváltunk.

Ezeknek a megválásoknak a munkáltatói felvállalója – mint első számú vezető – minden esetben én voltam. Az ilyen személyek, mint a vádhatóság koronatanúja, természetes emberi gyengeségüknél fogva magukat védték, engem ellenségnek tartottak, egyfajta hadjárat részeseivé tették   magukat különböző indokok alapján.

A hanyag, trehány, vagy egyéb okból, vagy éppen a munkahelyén üzekedő munkavállalóknak mindig azt mondtam a megválás okaként, amit igaznak tartottam objektív tények alapján, néha szégyenkezve helyettük, még a valóságot sem közöltem teljességgel, vagy nem írtam le, mint ahogy a valódi okot Cs. I-né volt TMRSZ munkavállaló esetében sem, hogy a 2010-es kongresszusunk után kértem a közös megegyezéssel való elválást, mivel azt közölte velem előtte, hogy újból lopott egy közértben. Tudniillik, rendőr szds. volt és rendfokozatáról is azért mondott le, mert tetten érték bolti lopáson.

Ilyen esetekben néha indulatos voltam, talán - őszinteségem miatt - még a lelki békéjébe is belemásztam ezeknek az embereknek. A szakszervezet vezetőjeként nem engedhettem meg ugyanis, hogy a szervezetünk hitelét egyesek rontsák, jövedelemszerzésként használják munkavégzés hiányában, vagy éppen megpróbálják tudatos módon lerombolni.

A magyar állam működésében mindig kap valamilyen ejtőernyőt az, aki titkok tudója, aki takargatnivalót hozhat nyilvánosságra. Nálunk nem volt takargatni való. Nem ügyeltem a lelki békéjére egy elbocsátott munkavállalónak és egy elzavart tisztségviselőnek sem, mert tudtam, hogy a lépést a TMRSZ, a munkavállalók védelme érdekében mielőbb meg kell tenni.

Ezeket az áskálódó, rosszindulatú, bosszúszomjas embereket – függetlenül attól, hogy loptak, csaltak, hazudtak a TMRSZ sérelmére – a kaposvári ügyészek tárt karokkal fogadták és „tanúkként” sorakoztatják fel az ellenem és munkatársaim ellen folyó jelen koncepciós eljárásban. A tanúk vagy fecniket, word dokumentumokat adtak át a vádhatóságnak, vagy koholmányokat, vagy pedig „úgy hallottam”, „azt beszélte mindenki”, meg ehhez hasonló megfogalmazásokkal próbálták meg erősíteni a vádhatóság koncepcióját.

Egy zavart pszichéjű koronatanú és TMRSZ-től elbocsátott, elzavart személyek pletykálkodása elég volt a vádhatóságnak arra, hogy letartóztattassanak, hogy közel 8 hónapon keresztül börtönbe zárassanak azért, mert a vádhatóság álláspontja szerint egy önkormányzatiság elvén működő szakszervezet vezetőjeként a szakszervezet a saját pénzét úgy használta fel, ahogy azt a TMRSZ minden döntéshozó és jogosult fóruma elhatározta, elfogadta, illetve jóváhagyta, de a vádhatóság azzal nem értett egyet.

Az ügyészség mit sem törődött a szakszervezet döntéshozó fórumainak, a kongresszusnak, küldöttértekezletnek, vezető testületnek a döntéseivel, mit sem törődött azzal, hogy több ezer ember mit dönt azon szervezet keretében, melynek tagja.

Hiábavalónak tűnt a szervezet alapszabálya szerint meghozott döntések, melyek a vádhatóság rendelkezésére álltak.

Sőt, az ügyészség úgy döntött, hogy a szervezet belső ügyeibe is beavatkozik, mert ha a tisztességes TMRSZ-ről, annak vezetőjéről, és más TMRSZ tagokról, TMRSZ tisztségviselőkről van szó, akkor az ügyészségre nem vonatkoznak a jogállam szabályai.

Az ügyészség a többezres tagság, az azt képviselő száz fő feletti létszámú kongresszus, a küldöttgyűlés, a vezetői testület szavával szemben, a néhány, bosszútól elvakult vagy éppen más módon érdekeltté tett volt munkavállaló, vagy volt tisztségviselő hazugságait kezelte bizonyítékként.

Tisztelt Járásbíróság!

Sem nekem, sem hozzátartozóimnak, sem a TMRSZ-nek nincs kimentett vagyona, forrásai. Egy saját tulajdonú ingatlanom van, 10/M Ft jelzáloggal terhelten, mely 2004. óta a TMRSZ székhelye is. Nincsenek offshore számláink.

Tagjaink elégedettek azzal, ahogy a TMRSZ működik.

Az ügyészség mégis fellépett a TMRSZ ellen, ellenem, a TMRSZ vezetője, vezetői, tisztségviselői ellen.

Ezzel szemben ugyanaz az ügyészi szervezet, amelyiknél a Magyar Nemzeti Bank feljelentést tesz, hogy brókercég eltüntette több száz milliárd forint értékben a betétesei, kötvényesei pénzét, ebben az esetben „hetekig vizsgálódik, mielőtt bármit is tenne, mert aggódik a feljelentett bróker emberi jogai miatt.”

Esetemben T. Enikő „fecnigyártó koronatanú” 2011. május 24-én feljelentést tett a rendőrségen, majd nem telt bele egy hét, 2011. június 3-án már rám is rontott a vádhatóság és bilincsben elhurcolva bűnözőnek láttattak.

Dr. Csapó Gábor ügyész úr még pályája elején, tapasztalatai többségének megszerzése előtt álló ifjú ügyész, de amikor az ügyészséget az „őrzők” közé sorolja, ezt csak abbéli tévedésében teheti, hogy még nem tapasztalt eleget.

A TMRSZ működésének egyik legjelentősebb eredményének azt tartom, hogy ma, az emberek többsége a rendőrség – mint szervezet – tisztaságát és tisztességét előrébb valónak tartja az ügyészségénél.

Az, hogy dr. Csapó Gábor magát és szervezetét az „őrzők” között említi, nemhogy szerénytelenség, hanem egyenesen olyan nyilvánvaló tévedés, amely már önmagában alappal veti fel annak vizsgálati szükségességét, hogy a valóság észlelésétől nem csupán a vádhatóság, hanem a Tisztelt Ügyész úr is igen messze áll.

 

2.              KÖZVÁDLÓ VÁDBESZÉDÉBEN AZT NYILATKOZZA, HOGY „Az I. rendű vádlottnak a vád tárgyát képező bűncselekmények elkövetésében egyértelműen vezető szerepe volt, tekintélyelvű módon, a vádbeli időszak jelentős részében alapszabály keretein kívül működő, hozzá közel álló emberekből álló Vezető Testületen keresztül működtette a TMRSZ-t, akiknek - így különösen a II. és III. rendű vádlottnak - a lojalitását törvénysértő kifizetésekkel honorálta.”

dr. Csapó Gábor ügyész úr a tények ismeretében is hadilábon áll a valósággal, ugyanis a II. és III. rendű vádlott akkor vált a Vezetői Testület tagjává, amikor őket a Kongresszus megválasztotta. Ennek időpontja 2010. szeptember 24-e volt, és ekkor került bele az Alapszabályba a Vezető Testület, mint operatív és döntéshozó testület is. II. és III. rendű vádlott munkatársaimon túl elkerülte a Tisztelt Ügyész úr figyelmét az, hogy ez mindösszesen 3 fő. Ugyanakkor, a Vezetői Testületben helyet foglalt még további öt személy is, akik, ha bármilyen törvénytelenség merült volna fel, nyilvánvaló többségi szavazattal elejét tudták volna venni annak. Erre nem volt szükség, mivel a teljes Vezetői Testület azon munkálkodott, hogy a szakszervezet tagságát kiszolgálja, a szervezet minél erőteljesebben, a munkavállalók érdekeinek lehető legmagasabb szintű képviseletét lássa el. Ez nem tetszett a politikai elitnek, mint ez általában jellemző volt az idők folyamán, s számtalan történelmi példát lehetne rá hozni.

dr. Csapó Gábor ügyész úr valótlan állít, amikor azt állítja, hogy a Vezetői Testület az Alapszabály keretein kívül működött volna. 2010 szeptembere előtt valóban nem tartalmazta az Alapszabály a Vezetői Testület működését és szervezetét, de ennek oka éppen az volt, hogy ne egy személyben hozzak döntéseket két Küldöttértekezlet között, hanem konzultatív módon, bevonva abba az elnököt és a főtitkár-helyettest, melyről a küldöttértekezlet döntést is hozott. Ezek egyike sem II. és III. rendű vádlottak voltak.

Ez a döntés 2006-ban a Vezetői testület felállításáról. Jogszabályban volt rögzített az, hogy egy éven túli határozatok vizsgálatára nem volt jogosult az ügyészség.  Tehát a Vezetői Testület törvényesen működött.

Megjegyezni kívánom azt is, hogy dr. Csapó Gábor ügyész úr abban is csúsztat, hogy II. és III. rendű vádlottak az irántam tanúsított lojalitásuk ellenértékeként kaptak volna bármit is, hiszen a vád-sorozat egyik fő pontja (I/C – Tanya u. 4. szám alatti ingatlan beruházása) döntéseinek a meghozatala még a II. és III.rendű vádlottak Vezetői Testületbe történő megválasztása előtt történt, 2008.11.11-én. 

Ezt követően került sor olyan vezető testületi döntésekre, melyekben II. és III.r. vádlott részt vett, amik már csak a beruházások, működés biztosítások folyamatáról kapott tájékoztatások elfogadásáról szóltak

Megjegyzem, hogy Felügyelő Bizottság is működött szakszervezetünknél, s ezen bizottság is folyamatosan ellenőrizte a pénzügyi döntéseket, elszámolásokat, beszámolókat, s mindig rendben találta azokat.

A Felügyelő Bizottság vezetőit ki sem hallgatták az ügyben.

Ugyanakkor, a könyvelésünket nem a TMRSZ intézte, hanem könyvelő iroda lett megbízva, megállapodás alapján, valamint könyvvizsgálója is van, és volt is a szakszervezetnek, aki minden évben auditálta az éves beszámolónkat.

Ebből következően, azon ügyészségi állítás, hogy lojalitást vásárolva működött a szakszervezetünk, nem felel meg a valóságnak.

dr. Csapó Gábor ügyész úr abban is csúsztat, hogy,noha a nyomozás megindításától 2009-es évtől rendelkezésre állt a TMRSZ 2004-től született szinte összes határozata, és közel tucatnyi példányát foglalták le a TMRSZ Alapszabályának, nincs tisztában azzal, hogy nem a Vezetői Testület működtette a TMRSZ-t.

A TMRSZ-nek több döntéshozó fóruma létezett, és létezik. Legfőbb döntéshozó fórum a Kongresszus, amely a demokratikus elvek mentén, akár a Vezetői Testület, akár a Főtitkár intézkedéseit, hozott döntéseit, de akár a Küldöttértekezlet határozatait is felülbírálhatja, semmissé teheti. A Vezetői Testület a két küldöttértekezlet között – kezdetben 3 fővel, majd a 34. (2009. 07. 25.) Vezetőségi Testületi határozat alapján, további négy fővel bővült, így Budapestről M. Zs-né TMRSZ V. kerületi Tagszervezet titkár, Készenléti Rendőrségről Sz. János titkár, Zala megyéből Z.Tamás Zalaegerszeg titkár, Csongrád megyéből B. Zoltán MRFK titkár lett delegálva, összesen 7 fő. 2010.09.24-től, az Alapszabályba foglaltan 8 fővel működő operatív testület lett, amely minden alkalommal beszámolt a Küldöttértekezlet és az akkor még 5 évente megrendezésre kerülő Kongresszus előtt.

A Vezetői Testület 2010.09.24. előtti működésére a törvényességi felügyeletet ellátó szekszárdi ügyészség felszólalására került sor, de figyelemmel arra, hogy a Vezetői Testület Alapszabályba foglalását csak a Kongresszus eszközölhette (állapíthatta meg), arra a soron következő, 2010.09.24-25-én tartott Kongresszuson került sor azzal, hogy az informálisan - az ügyészség felszólítására figyelemmel - működő Vezetői Testületi határozatok utólagos elfogadása, jóváhagyása is megvalósult.

dr. Csapó Gábor ügyész úr tehát ekörben is valótlant állít, amikor a Vezetői Testület Alapszabályon kívüli működését köti II. és III. rendű vádlottak ténykedéséhez. 

3.              KÖZVÁDLÓ VÁDBESZÉDÉBEN AZT NYILATKOZZA, HOGY „Az ő segítségükkel tudta elérni azt is, hogy a szakszervezet törvényes működése érdekében fellépő tagok és érdemi ellenőrzés akadályozása nélkül válhasson a szakszervezet vagyona a magánvagyonává, melynek saját céljaira történt felhasználásával jelentős mértékben gazdagodott.”

dr. Csapó Gábor ügyész úr perirattal ellentétes dehonesztáló kijelentése minden alapot nélkülöz, hiszen a periratok részét képezi az a vádhatóság által nem vitatott tény – sőt ezt még a feljelentő koronatanúk is elmondták jegyzőkönyvekben, amely tény láthatóan nem zavarja dr. Csapó Gábort abban, hogy ilyen valóságot nélkülöző kijelentést tegyen -, hogy a szakszervezet székhelye azonos a lakóingatlanommal.

Az a tény sem zavarja az eljáró ügyészt abban, hogy valótlanságot állítson, hogy a beruházás teljes összegét – piaci ártól nyomottabb bérleti díj beszámítása mellett – a TMRSZ teljes egészében lelakja, és ezt szintén perirat részét képező több bérleti szerződés tartalmazza.

Itt fel kell tennem azon életszerű kérdést is, ha ügyész úr állítása igaz lenne, azaz a szakszervezet vagyona a magánvagyonommá vált, akkor vajon miből működött és működik mai napig a többezres létszámmal rendelkező szervezet?

Miből fizettük, és fizetjük ki az alkalmazottakat, az igénybe vett külsős ügyvédeket, a programok költségeit, a szervezők, jogi ügyvivők szakszervezet érdekében tett utjait, a karácsonyi, mikulási ajándékcsomagokat és egyebeket?

4.              KÖZVÁDLÓ VÁDBESZÉDÉBEN AZT NYILATKOZZA, HOGY „A szakszervezetben gyakorolt túlhatalmára jellemző, hogy beosztottjait, akik részben maguk is áldozatai az I. rendű vádlott öntörvényű vezetési stílusának, bűncselekmények elkövetésére bírta rá, ezen kívül az elkövetett törvénytelenségek legalizálására szolgáló gazdasági beszámolóit elfogadtatta egy olyan tagsággal, mely az ellenőrzés hiánya miatt annak lényegi elemeiről mit sem tudott.

Dr. Csapó Gábor ügyész perirattal ellentétes véleményt mond, Ismét valótlanságot állít, illetve jogi ismeretei teljes hiányáról árulkodó kijelentést tesz.

Beosztottakról, mint „áldozatokról” beszél általánosságban?
Ki az áldozat vagy kik az áldozatok?

A büntetőeljárási jog nem ismeri az áldozat fogalmát csupán az emberölés vonatkozásában ismereteim szerint.

Amennyiben dr. Csapó Gábor ügyész úr „konyhanyelven” a sértetti pozícióra gondol az „áldozatok” kapcsán, akkor ezeket a beosztottakat miért nem sértettként jelölte meg a vádiratban a TMRSZ-hez, mint „sértetthez” hasonlóan?

Ki az „áldozat”?

Az a T. Enikő, aki munkahelyi magatartása miatt rendkívüli módon el lett bocsátva, és ezt az eljárt munkaügyi bíróság is jogszerű munkáltatói intézkedésnek minősítette?

Az, a T. Enikő, aki a TMRSZ-hez odakerülésétől bizonyítottan folyamatosan lopott a munkahelyéről elbocsátásig majd már társakat is talált magának egy r. szds-t Weibl Jenőt és Csapó Istvánnét?

Akinek a ténykedéséről a vádhatóság által kirendelt szakértő is azt állapította meg, hogy amit állít, az nem igaz, mert nyilvánvalóan több pénzt lopott el a TMRSZ-től, mint amiről azt maga T. Enikő állítja, hogy azt azért lopta el, hogy túlórára kifizetésre kerüljön?

Persze, teljesen hihető a vádlónak egy ilyen „áldozati” előadás, különösen annak fényében, hogy mindezt a munkahelyén vele üzekedő partnerével, W. Jenővel, aki  bűnt elkövetőként a mai napig a bűnt üldözi r.szds-ként a B. Rendőrkapitányságon, és azzal a Cs. Istvánnéval, aki szintén r.szds-s volt, és aki sorozatos bolti lopásairól ismert szűkebb és tágabb ismerősi környezetében.

Ezek az emberek lennének az „áldozatok”?
Vagy kik?
Erre sajnos nem tért ki az ügyész úr.
Azok is „áldozatok” az ügyész úr szerint, akiket mellém ültetett le a vádlottak padjára?
Esetlen én is áldozat vagyok?

Az a kismama is áldozat ezek szerint, akin gúnyosan nevetgélt, és akire sértő megjegyzést tett dr. Horváthné dr. Fürt Gabriella vezető ügyész asszony itt a bíróságon?

Csak kérdezem, mert dr. Csapó ügyész úr nem tért ki rá, hogy mely TMRSZ beosztottakat tekinti áldozatnak.

Azok az áldozatok, akik meglopták a TMRSZ-t, és az ellenük tett feljelentés kapcsán a vádhatóság éveken át elfektette az iratokat?

Vagy azok a TMRSZ beosztottak az áldozatok, akiket a vádlottak padjára ültetve gúnyolt ki a vádhatóság egyik vezető ügyésze?

Vádló azt állítja, hogy öntörvényű vezetési stílusom van? Ezt honnan veszi?
Továbbá kérdezem, kiket és hogyan bírtam rá bűncselekmények elkövetésére?
Mi támasztja ezt alá?

Az, hogy ügyész úr ezt állítja?

Mert a tanúvallomások becslésem szerint 99 % a-– kivétel a szavahihetetlen, bosszúvágytól elvakult koronatanú és társai – pont az ellenkezőjéről tettek tanúbizonyságot.

Én szolgáltam, és a mai napig szolgálom az embereket, azokat, akit engem megválasztottak az igazság, tisztesség jegyében, érdekükben, és amikor döntenem kellett ezen szempontok alapján döntöttem.

Ügyész Úr állítását cáfolja az a tény is, hogy e koncepciós eljárás alatt a börtönből kijövetelem után ezek az emberek, a tagságunk közel 10 ezer főt képviselő legmagasabb testülete 2012. decemberében újra megválasztott képviselőjének további 5 évre.

 

5.               KÖZVÁDLÓ VÁDBESZÉDÉBEN AZT NYILATKOZZA, HOGY „Lássuk, hogy ezen tények a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján miként állapíthatóak meg.”

Most már tényekről beszél dr. Csapó Gábor, miközben a periratokkal ellentétes, dehonesztáló kijelentéseket tett ez idáig. Tényként eddig csak az állapítható meg, hogy peradattal ellentétes általános, szubjektív kijelentéseket tett a vádhatóság részéről eljáró ügyész.

folytatása következik………………………………..

Szám: Kü.41/2015.

Hajdú János Főigazgató Úrnak
Terrorelhárítási Központ Vezetőjének!

B U D A P E S T

BIZALMAS!

Címzetten kívül kapja: 4. oldal
francia bekezdéseiben megjelöltek

Tisztelt Főigazgató Úr!

Alulírott Szima Judit főtitkár, a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete (7100 Szekszárd, Tanya u. 4. szám alatti székhelyű), törvényes képviseletében eljárva, és úgy is, mint Szima Judit Szekszárd, Tanya u. 4. szám alatti lakos a Szekszárdi Járásbíróság előtt 2.B.234/2012. büntetőeljárás I.r. vádlottja, egyben ezen büntetőeljárásban a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete sértetti képviselője is az alábbi adatigényléssel fordulok Főigazgató Úrhoz, illetve tájékoztatom az alábbi tárgykörben.

Az adatigénylés vonatkozásában:

Tisztelettel kérem Főigazgató Urat, tájékoztatni szíveskedjen arról, hogy a TEK főigazgatójaként a Rendőrségről szóló 1994.évi XXXIV. törvény 2011. január 1-jétől hatályos 7/E.§ (1) bekezdésében foglalt hatáskörében a TEK végzett-e felderítést személyem, illetve munkatársaim, a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete (székhely: Szekszárd, Tanya u. 4.) alkalmazottjai, tisztségviselőivel kapcsolatban.

A megkért adatokra az ellenem és terhelt társaim ellen folyamatban lévő büntetőeljárásban van szükségem a védelemre való eredményes felkészülés okán.

Adatigényléseim:

Információi szerint mettől meddig folyt a TEK közreműködésével titkos adatszerzés személyem, illetve munkatársaim és az érintett tisztségviselők ellen?

Az 1-es pont szerinti tevékenység iránti kezdeményezést ki és milyen indokok alapján terjesztette elő,különös tekintettel a TEK hatáskörére és feladatára kitérően?

Készült-e az ügyben a Be. 168.§-a szerinti jelentés, illetve jelentések?

Az általam dr M. E. név alatt megismert és – született: ………………..,an……. adószáma:……….., szig. száma:……., lakik: ……………..szám alatti lakosként alkalmazott személy a TEK alkalmazottja-e, vagy állt-e korábban a TEK alkalmazásában? Csatolom ezen adatigényléshez nevezett személy arckép fotóit e-mailben a felismerhetőséget elősegítendő. Esetlegesen kérem a megjelölt személy valódi nevének és idézhetőségi címének megadását.

Mely ügyészi szervezet, vagy bírói szervezet engedélyezte a TEK számára a titkos adatszerzést és milyen iktatási szám alatt?

Az ellenem és társaim ellen folyamatban lévő büntetőeljárásban miért nem került csatolásra Főigazgató Úr ismeretei szerint a keletkezett információ?

Van-e tudomása arról Főigazgató Úrnak,hogy a 4.pontban jelzett személy fedett nyomozói tevékenysége során jogszabálysértő módon járt el? Ennek részletezését az indokolási részben bővebben is kifejtem.

Adatigénylésem jogszabályi alapja a Büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 205.§ (5) bekezdésében foglaltak, figyelemmel a TEK feladat- és hatáskörére.

továbbá

a 2011. évi CXII. törvény 26. és 27.§-aiban foglaltakra figyelemmel annak 1. sz. melléklete 5. pontjában foglaltak, amennyiben Főigazgató Úr nem élt eddig – jelen kérelmünk időszakát érintő, azaz 2011-ben hatályos állapot alapján - a 2009. évi CXV. CLV. törvény 4.§ ( 1 ) bekezdés o/ pontjában foglalt hatáskörével, amelyet valószínűsíteni lehet abból, hogy a TEK honlapján a http://tek.gov.hu/ellenorzes_iranyitas.html link alatt tanulmányozható „TEK-re vonatkozó jogszabályok Törvények címszó alatti felsorolásában nem szerepel a 2009. évi  CLV. törvény megjelölése.úgy nyilvánvalóan Zala Mihály úr kompetens e kérdéskörben, de amennyiben ezideig Ön nem gyakorolta minősítői hatáskörét, akkor törvényben foglalt kötelessége nevezett személlyel kapcsolatban nevét, beosztását és elérhetőségét (idézhetőségi címét) megadnia az általunk megjelölt személynek.

Kérem Főigazgató Urat, hogy az alábbi indokolási részben foglaltak tanulmányozását követően részemre soron kívül a kért adatszolgáltatást megadni szíveskedjen!

Kérem továbbá, hogy ha és amennyiben az általunk megjelölt dr. M. E. a TEK állományába tartozott, vagy tartozik jelenleg is, akkor jelen adatigénylést egyben az Rtv. IV. fejezetében foglaltakra – különös tekintettel annak 11-12.§-aiban foglalt kötelezettségek nyilvánvaló megsértésére – figyelemmel nevezett ténykedése elleni panaszként is kezelni szíveskedjen! A panasz elbírálásával kapcsolatban írásban szíveskedjen részemre a tájékoztatást megadni a kért adatigénylésnek való megfelelési szándékától függetlenül.

Továbbá, ha és amennyiben az általunk dr. M. E. a TEK állományába tartozott, vagy tartozik jelenleg is, úgy az esetben ezen átiratunkat továbbítani szíveskedjék az általunk megjelölt törvénytelenségekre, jogsértésekre tekintettel a nyomozás elrendelésére hatáskörrel és illetékességgel rendelkező nyomozó szerv részére is, annak ellenére is, hogy ezt az adatkérési igényt megküldjük Belügyminiszter Úrnak, Miniszterelnök Úrnak és az ORFK vezetőjének és Legfőbb Ügyész Úrnak egyaránt.

Kérem Továbbá Zala Mihály Urat, hogy írásban tájékoztatni szíveskedjen arról, hogy a TEK főigazgatója mikor élt – ha élt ezen jogkörével – a 2009. évi CLV. törvény – 2013. VI.3-ig hatályos - 4.§ ( 1 ) bekezdés o/ pontjában, valamint -2013. VI.4-től hatályos – 4. § ( 1 ) bekezdés q) pontjában  foglalt hatáskörével.

i n d o k o l á s:

Mint azzal bizonyára Főigazgató Úr is tisztában van a TEK „végrehajtja a terrorcselekmény és ahhoz kapcsolódó más bűncselekmények felderítését, megelőzését, megszakítását.”. A TEK titkos adatszerző tevékenysége tehát csak ezen feladatok eredményes ellátása érdekében folytatható (Rtv. 7/E.§.)

Ténykérdés, hogy személyem, és munkatársaim ellen nem indult sem terrorcselekmény, sem ahhoz kapcsolódó más bűncselekmény kapcsán büntetőeljárás, tehát a Be. 205.§ (5) bekezdésében foglaltak szerint a titkos információgyűjtést esetlegesen elrendelő, vagy felügyelő ügyészségnek törvényi kötelezettsége megismertetni az érintettekkel az ezzel kapcsolatos adatokat.

Főigazgató Úrhoz azért fordulok, mert az ellenem nyomozást folytató Kaposvári Nyomozó Ügyészség egyes munkatársai törvénytelenségek sorozatát követték el az elmúlt években és az információim szerint a TEK aktív operatív adatszerző tevékenységével kapcsolatban ez ideig semmilyen tájékoztatást nem adtak részemre és terhelt társaim részére. Sem a vádhatóság, sem az előzetes letartóztatásomat és annak hónapokon át megtörtént meghosszabbításáról rendelkező bíróságok nem adtak a mai napig ezzel kapcsolatban tájékoztatást törvényi kötelezettségük ellenére.

Kérem Főigazgató Urat, hogy ne essen ugyanebbe a hibába és a kért adatszolgáltatást megadni szíveskedjen, különös tekintettel a 4. pontban jelzett személy jogsértéseire tekintettel elkerülendő annak a látszatát, hogy nevezett az Ön irányítása alatt lévő szervezetben az utasítások szerint járt el, mert ez esetben nem csupán az Ön, hanem a műveletet irányító szakmai vezető felelőssége is felvetődik (ismereteim szerint Keszthelyi József úr volt a műveleti igazgató az érintett időszakban)

Az adatigénylésem másik indoka az, hogy a rendelkezésemre álló információk szerint a 4. pontban jelzett személy – arckép fotója csatolva – a TEK működési körében eljárva fejtette ki folyamatosan a törvénysértő ténykedését. Erről Főigazgató Úrnak több esetben tájékoztatást is adtam illetve próbáltunk adni, de jelen adatkérésem egyik indoka az is, hogy nevezett személy törvénysértő ténykedéséről Önnek és a Műveleti Igazgató úrnak mennyiben volt valós értesülése.

Az a körülmény, hogy M. E. a TEK érdekében eljárva fejtette ki törvénysértő, a vonatkozó „fedett nyomozóra” érvényes, szigorúan szabályozott tevékenységi szabályokat megszegve és ezzel jelentős érdeksérelmet okozva számomra, munkatársaim számára és a szervezet számára, mindenképpen a helyzet tisztázását indokolja, függetlenül attól, hogy az ellenem folyó koncepciós perben kívánom a kért adatokat védelmem céljából felhasználni.

Ennek érdekében jelen adatkérő levelemet megküldöm
a TEK irányítását végző Belügyminiszter Úrnak,
Nemzeti Biztonsági Felügyelet vezetőjének
Legfőbb Ügyész úrnak,
az ORFK vezetőjének, továbbá
az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottsága elnökének és ellenzéki tagjainak is (dr. Molnár Zsoltnak, Mirkóczki Ádámnak,és
dr. Szél Bernadettnek, illetve saját döntésem alapján
dr. Vadai Ágnes asszonynak is). Indokoltnak tartom megküldeni továbbá
dr. Kövér László Úrnak, mint az Országgyűlés elnökének, és mint személyesen érintettnek, valamint
a Szekszárdi Járásbíróságra az ügyemben eljáró dr. Tuba István bíró úrnak, valamint
dr. Orbán Viktor Miniszterelnök úrnak is.

Továbbá kezdeményezem a bizottsági elnök úrnál, hogy jelen adatkérő levelem alapján az Ön személyes meghallgatására is kerüljön sor, mivel a TEK főigazgatójaként Önnek tisztáznia illene azt a gyanút, hogy a TEK hatáskörét túllépve olyan provokatív tevékenységet fejtett ki az egyik feltételezett munkatársuk, amely nemzetbiztonsági szempontból több, mint aggályos. Azt Önnek kell tisztáznia, hogy a M. E. nevű személy az irányításuk alá tartozik/tartozott-e, tevékenységét milyen mélységben tudták kontrollálni, és felelősséget kell-e vállalnia a TEK-nek az általa okozott károk és veszélyek előidézéséért.

Tények ismertetése:

Dr. M. E. a TMRSZ-hez jogi előadói munkakörbe jelentkezett és vele szabályos munkaszerződést kötöttünk, amely 2011.03.10-től egészen 2013.03.10-ig tartott. Nevezettnek a TMRSZ-nél eltöltött idejére jellemző volt, hogy jogi-szakmailag felkészült jogász volt, ezért alkalmazása indokoltnak tűnt.

Kezdetektől fogva feltűnt ténykedésének két alapvető jellemzője. Az egyik, hogy folyamatosan bomlasztó tevékenységet fejtett ki a TMRSZ vezetőségi tagjai között, bizalmukba férkőzni igyekezett és – saját elmondása szerint – mindenkinek „felmérte a gyenge pontját”. Ezt a ténykedését kezelni tudtuk, különösebb eredményt addig, amíg le nem tartóztattak, e körben nem tudott kifejteni.

Azonban ténykedésének másik jellemzője már több szót érdemel. Már letartóztatásomat megelőzően, de különösen azt követően sorozatosan olyan műveletekbe kezdett, amely okkal vethet fel nemzetbiztonsági kockázatot, hiszen nem csupán a rendőrség legnagyobb létszámú szakszervezete (akkor 9800 fő aktív, tagdíjfizető tagság, országos lefedettséggel) és annak tisztségviselői lejáratására törekedett, de olyan provokatív és manipulatív ténykedést fejtett ki, amely megengedhetetlen és okkal veti fel bűncselekmény elkövetésének az alapos gyanúját nevezett terhére. A TEK vezetőjeként pedig – amennyiben az Önök alkalmazása alapján járt el nevezett – a felelősségi kérdéseket mielőbb tisztázni indokolt.

Dr. M. E. kezdetektől fogva olyan ténykedést fejtett ki, már kezdetektől felmerült annak gyanúja, hogy nevezett a TEK állományába tartozik. Ezzel nem volt különösebb kifogásunk, hiszen nem volt semmi törvénytelen, vagy titkolnivaló jellemzője a TMRSZ-nek. A TEK rendőri szerv, márpedig a TMRSZ rendőrségi szakszervezet, nem követtünk el törvénytelenséget, mintegy kvázi támogatóként tekintettünk nevezettre, amellyel aztán alattomos módon visszaélt az alábbiak szerint. Azok a körülmények, amely dr. M. E. a TEK állományába tartozását támasztják alá:

Nevezett kezdetektől fogva tudomásunkra hozta, hogy kitűnően beszél perzsa (fárszi) nyelven és rendkívül jó kapcsolatokkal rendelkezik az Iráni Iszlám Állam Magyarországon akkreditált diplomatáival, elmondása szerint a nagykövet a személyes ismerőse. Folyamatosan azt szorgalmazta, hogy menjek el az Iráni Nagykövetségre és tárgyaljak ott az általa megszervezendő találkozón. Ezeket a találkozókat folyamatosan, több alkalommal szorgalmazta, de ilyen találkozóra végül egy alkalommal sem került sor. Megjegyezve azt, hogy folyamatos unszolása eredményeképpen éppen 2011.06.03-án került volna sor találkozóra, amelyet Ő szervezett, de előzetes letartóztatásom okán erre nem került sor, melyet egyébként jeleztem, illetve unszolása ellenére azt követően sem, mivel az általa megadott számon senki nem jelentkezett, majd valaki mégis visszahívott azzal, hogy ők M. E. nem is ismerik. Ezen kívül is azt terjesztette, hogy nagyon sok muzulmán barátja van Budapesten. Csak halkan jegyzem meg, hogy az utóbbi időben pedig Főigazgató úr a teljes média előtt „dicsekedett” azzal – a sajnálatos párizsi támadásokat követő napokon -, hogy a TEK emberei jelen vannak a közel-keleti veszélyzónában. Nyilvánvaló, hogy egy perzsa nyelven kitűnően beszélő munkatárs első azok sorában, akiket ilyen misszióban bevetnek a szükséges fedéssel és meglévő közel-keleti kapcsolatokkal. Nem gondolom, hogy túl sok magyar anyanyelvű és állampolgárságú személy lenne ma Magyarországon aki a szükséges felkészültséggel és nyelvismerettel rendelkezik e téren.

Nevezett legendájához tartozott, hogy ő áttért az iszlám hitre, és teljes személyiségével az iszlám szolgálatában áll, nőként még érintetlen férfiembertől és elutasítja az európai civilizáció azon vívmányait, amely az iszlám tanításával áll szemben. Időnként beszélt az ún. „fekete özvegyek” iránti szimpátiájáról is, illetve folyamatosan a bizalmamba igyekezett férkőzni, amely fenntartásaim ellenére valamilyen mértékben sikerült is neki.

M. E. több alkalommal azt adta elő, hogy őt telefonon elkeseredett, magát rendőrnek kiadó személy hívta fel abban az időben, amikor a szolgálati nyugdíjak kormányzati megnyirbálása, az ennek alapot adó Alkotmány-módosítás és a TMRSZ aktív szerepvállalásával zajló demonstrációk tartottak. Elmondása szerint ez az elkeseredett rendőr azt mondta számára, hogy szerez egy gépfegyvert, felmegy Budapestre és az útjába kerülő összes kormánypárti politikust lelövi. Ezt M. E. több alkalommal adta elő, utoljára az egyik Létavértesen tartott vezetői értekezleten több személy (tanú) jelenlétében. Jelen voltak emlékezetem szerint B. Z, Ö. A., dr. B. V., R. A.. Lehetséges, hogy még mások is jelen voltak, de pontosan ma már nem emlékszem. Itt M. E. ismét előadta ezt a „történetet”, mire dr. B. Z., a szakszervezet jogtanácsosa azt az iránymutatást adta részére, hogy már korábban is mondta neki, hogy ezt az információt írja le egy jelentésben soron kívül (aminek már ugye meg kellett volna történnie korábban is) és a jelentésben írja le az általa tudott részleteket. Ki, mikor, milyen tartalommal hozta ezt a tudomására. M. E. ennek ellenére sem akkor, sem később nem volt hajlandó ezt jelentésben leírni, így ezzel kapcsolatban semmilyen lépést nem tettünk. Nyilvánvaló ma már számomra, hogy ez is egy volt az általa elkövetett provokációk sorában, amelynek célja – álláspontom szerint – a TMRSZ provokációba bevonása, másrészről a TEK irányában, ha ezzel kapcsolatban tett valamilyen (hamis tartalmú) jelentést, akkor a TEK eljárásának legalizálása lehetett, hiszen – mint fentebb írtam – a TEK csak abban az esetben folytathat titkos adatszerzést, ha a feladatkörébe tartozó bűncselekmény elkövetésének gyanúja vetődik fel.

2011. június 2-án került volna sor a Miniszterelnök Úrral folytatandó tárgyalásra a szolgálati nyugdíjak tárgykörében, amelynek során az Országházban fogadta a szakszervezetek képviselőit. A TMRSZ tárgyalásra érkező delegációjának az Országházba való belépését az Országgyűlés elnöke dr. Kövér László Úr „Nemzetbiztonsági kockázatra” való hivatkozással nem engedélyezte, annak ellenére, hogy belépőkártyával rendelkeztünk, de ennek bővebb magyarázatát nem adta sem akkor, sem később. 2011.06.02-án az Országház előtt a tüntetésünkön közölték velem, hogy letartóztatnak és megmérgeznek. Erről videofelvétel is készült. Másnap 2011. június 3-án őrizetbe is vett a Kaposvári Nyomozó Ügyészség, majd lakhelyelhagyási tilalom alá kerültem.

2011- november 25-én a Kaposvári Nyomozó Ügyészség újból őrizetbe vett, mondván újabb bűncselekmény elkövetését kezdtem meg, tanúkat igyekeztem befolyásolni és megsértettem a lakhelyelhagyási tilalmat. Különösebb részletes indokolást a nyomozó szerv nem terjesztett elő, letartóztattak, amely 8 hónapon keresztül tartott. A vádemelést követően az előzetes letartóztatásom indokaként megjelölt nyomozó hatósági tényállítások kapcsán semmilyen bizonyíték, semmilyen adat nem merült fel, azaz a nyomozó hatóság hamis állításokat tett az eljárt bíróság előtt. Feltételezem, hogy dr.M. E. újabb „lufit” tett le a TEK asztalára, amely értesíthette az eljáró nyomozó szervet és ezért került sor a letartóztatásomra. Ezt ma még nem tudom bizonysággal kijelenteni, de bízom abban, hogy Főigazgató Úr adatszolgáltatása előrébb visz ennek megismerésében.

A 2011. november 25-i letartóztatásomat követően dr.M. E. ténykedése tovább folytatódott, de erről csak hónapokkal ezt követően szereztem meg az ismereteket. Az egyik ilyen jellemző, leleplező ténykedése – mármint jellemző arra, hogy a TEK állományába tartozik -, hogy a TMRSZ vezetése „kétfelé” szakadt a letartóztatásomat követően. Egyrészt az addigra már M. E. által ellenem hangolt R.-B.-Z.-Ö. vezetőségi négyessel (négyek) szembehelyezkedett dr. B. V., aki a szakszervezet jogtanácsosa volt. dr.M. E. „bepróbálkozott” dr. B. V.nál is, hogy a letartóztatásomat kihasználva ragadja magához a kezdeményezést az említett négyekkel szemben és mutassa meg nekik, hogy sokkal nagyobb befolyással rendelkezik a kormány irányában, mint azt a négyek feltételezhetik róla. Agitálta dr. B. V-t, hogy most jött el az ő ideje, majd ő segít neki, hogy Szima Judit hiányzásával keletkező űrt ő töltse be.

Javasolta, hogy vele együtt menjenek el Powell Pálhoz a titkosszolgálatoknál működő szakszervezeti vezetőhöz és „vele karöltve” mutasson fel erőt akár dr. Kövér Lászlóhoz,  akár dr. Lázás Jánoshoz bejelentkezve, hogy a rendőrök és a titkosszolgálatok együtt fellépve majd „megrettentik” a kormánypárt erős embereit és ezzel el lehet érni, hogy a szolgálati nyugdíjakkal kapcsolatos kormányzati álláspont megváltozzon. dr.M. E. lebegtette, hogy ha a rendőrök együttlépnek fel a titkosszolgálatokkal, az kellő félelemmel fogja majd eltölteni a kormányzatot. dr. dr. B. Z ekkor világossá tette, hogy amit dr.M. E. javasol neki az egyszerűen törvénytelen, megengedhetetlen és veszélyes az ország közrendjére nézve.

Gondolom, hogy ha ez provokáció volt úgyszintén, akkor abban a TEK felelőssége merül fel, ha pedig nem provokáció volt, akkor olyan alkotmányellenes szervezkedés csíráját kezdte el szervezni dr.M. E., amely rendkívül súlyos kimenetellel járhatott volna.

Ezt felismerve dr. B. Z elmondása szerint soron kívül, még aznap személyesen megjelent a TEK központjánál, de a kapunál beljebb nem jutott. Annyit üzent fel a Főigazgató Úrnak, hogy rendkívül súlyos bűncselekmény megkezdésére kívánja felhívni a Főigazgató Úr figyelmét, de azt csak személyesen Önnek, vagy a műveleti igazgató Keszthelyi úrnak hajlandó elmondani. Minden bizonnyal erről is tudomása van Főigazgató Úrnak dr. B. Z ezen jelentős bejelentési szándéka ellenére sem Ön, sem Műveleti Igazgatója, még csak meghallgatni sem kívánta őt, csupán egy alacsonyabb rangú beosztottat küldtek le hozzá a kapuhoz, hogy neki mondja el amit akar. A megjelent beosztottnak ismét jelezte dr. B. Z, hogy olyan információk birtokában van, amely a kormányzat elleni ténykedést jelenti, és rendkívül veszélyes az ország közrendjére és a kormány helyzetére nézve. Ennek ellenére, dr. B. Z erőltetése eredménytelen maradt, sem Ön, sem helyettese nem volt hajlandó őt meghallgatni. Ha valami bizonyítja dr.M. E. TEK szervezetéhez tartozását akkor egyrészt ez a momentum, másrészt az ezt követő órák eseményei nyilvánvalóan igazolják.

Dr. B. V. a TEK-nél tett sikertelen jelentési kísérlete után felvette a kapcsolatot még aznap dr. Lázár János egyik bizalmas munkatársával, akinek el tudta mondani a dr.M. E. által tapasztalt alkotmányellenes szervezkedésre utaló információt. Nevezett – amennyiben helyesen írom a nevét – H. Dávid és Lázár úr közvetlen munkatársa volt. H. úr megköszönte dr. B. V. információját, de hogy ezt követően történt-e valamilyen érdemi intézkedés, azt nem tudni.

Ezt követően dr. B. V. visszament a Budapest, Pozsonyi úti TMRSZ Jogi Irodába és az ott tanácskozó vezetői testület tagjait, illetve az ott megjelent KKI munkatársakat (R.V, és R. B.) tájékoztatta, illetve óva intette őket attól, hogy dr.M. E. által javasolt ténykedéstől tartózkodjanak. Nem tájékoztatta őket arról, hogy hol és kivel tárgyalt. Ennek ellenére, a TEK-nél való megjelenését követően dr.M. E. szemrehányóan „kérdőre vonta” dr. B. V.t, hogy tudja ám ő, hogy a TEK nél járt, mert a „kapcsolatai” beszámoltak neki erről és nevetve mondta, hogy azt mondták neki, mennyire meg volt ijedve Dr. B. V amikor a TEK-nél elő akarta adni a mondandóját. Ha más nem is, de ez nyilvánvalóan igazolja a TEK dr.M. E. közötti szoros együttműködés tényét.

A Dr. B. V –al szembeni sikertelen provokációba bevonási kísérletet követően dr.M. E. a négyekhez fordult és rövid időn belül Dr. B. V. helyzetét ellehetetlenítették a TMRSZ-nél. Belépését megtiltották a Jogi Irodába, a jogászoknak megtiltották, hogy tőle szakmai utasításokat fogadjanak el, tagságát megszűntnek nyilvánították. Ezt követően dr dr.M. E. az irányítása alá került vezetőségi tagokat úgy befolyásolta, hogy a személyem ellen irányuló ténykedésük rövid időn belül nyilvánvalóvá vált.

dr.M. E. munkaviszonyának megszüntetésekor leadta az általa használt számítógépet. A számítógép a TMRSZ tulajdonát képezte és addigra megismerve dr.M. E. ténykedésének részleteit, a törölt file-ok felkutatására ismeretekkel rendelkező szakértőt kértem fel. A törölt file-ok között találtam egy dr.M. E. által jegyzett önéletrajzzal kibővített jelentkezést az Információs Hivatalhoz és egyéb dokuentumokat. Ennek tényéről azonnal értesítettem az Alkotmányvédelmi Hivatalt, de meglepett – nem, azért annyira nem lepett meg -, hogy nem az Alkotmányvédelmi Hivatal munkatársai, hanem a TEK munkatársa hívott fel telefonon, majd állítólagosan NVSZ-es kt férfi jelent meg Szekszárdon egy idő elteltével. Mint elmondták, „ez a nő nem normális, nem kell őt komolyan venni, és majd jelentkeznek, blablabla….” Nos, ez is egy olyan dekonspirációs körülmény, hogy dr.M. E. bizony a TEK állományába tartozott, hiszen miért másért, ha nem ezért jelentkezett a TEK ahelyett az Alkotmányvédelmi Hivatal helyett, akinek elküldtem az információt.

A fenti 1-8. pontban jelzett tények tehát azt a logikus következtetést adják, hogy dr.M. E. nevű személy a TEK égisze alatt fejtette ki a fentiekben részletezett tevékenységét. Annak provokatív jellege okán ez a tevékenység törvénytelen és jogsértő, és felveti a nevezett személy által elkövetett bűncselekmény gyanúját. Bizonyára Főigazgató úr is látja, hogy nem csupán alattomos és jogsértő volt nevezett ténykedése a TMRSZ ellen, hanem azt is, hogy olyan „zöldfülű” fedett nyomozót bíztak meg a TMRSZ elleni provokációk és törvénytelenségek sorával, aki lépten-nyomon árulkodó jeleket hagyott maga után hovatartozását illetően. Úgy gondolom, ha hasonló szakmai felkészültséggel végzi a Közel-Keleti veszélyzónában az ehhez hasonlatos tevékenységét, akkor nem ehhez hasonló levelezésben fog realizálódni nevezett hozzá nem értése, hanem egy újabb video-üzenetben. Őszintén kívánom Önnek is és munkatársának is, hogy ez ne következzen be, de az ehhez hasonlatos szakmai felkészületlenség egy európaitól idegen közegben tragikus kifejlettel járhat, amelynek ezen levél tükrében már nyilvánvalóan fel fog merülni nem csupán a TEK, hanem a műveletet irányító személyek személyes felelőssége is.

Főigazgató Úr döntse el, hogy ezt a tevékenységet a TEK milyen mértékben fogja felvállalni, fedezni továbbra is a hivatali helyzetével visszaélő munkatársát. Önnek kell eldöntenie, hogy elhatárolja magát ettől a bűncselekmény-sorozattól és megküldi a kért adatokat, vagy ezzel ellentétesen megpróbálja elsikálni ezt a nyilvánvalóan gyalázatos műveletet, annak összes mocskával.

Mint levelem elejének részéből láthatja, ezen levelemet több illetékes személy részére is megküldöm. Szándékunk nincs arra, hogy ezt a levelet egy szellő befújja egy szerkesztőség ajtaján, de a címzettek nagy száma miatt ezt teljességgel nem tudom kizárni. Olyan személyeknek küldjük meg, akik véleményem szerint illetékesek abban, hogy a velünk szemben elkövetett törvénytelenségeket a TEK érintettsége kapcsán kivizsgálják.

Bízom abban, hogy Főigazgató Úr segítő közreműködéséről fog biztosítani válaszlevele tartalmát illetően és ez esetben úgy gondolom a velem szemben indított koholt bűnvádi eljárásban az eredményes védekezés érdekében fel fogom tudni használni a Főigazgató úr által közölt adatokat. Higgye el Főigazgató Úr, hogy ez az Ön érdeke is.

Szekszárd, 2015. február 9.

Tisztelettel és köszönettel:

Tisztelettel:

Szima Judit
főtitkár
Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete képviselője és mint
magánszemély

e-mailen elment 2015.02.11-én

eredetben postán átvették 2015.02.19-én