László Bernát 2014, augusztus 2 - 11:06 alfahir.hu

Ironikus jelenség, hogy míg idehaza a liberális zsidó közélet a tolerancia, az rasszizmus-ellenesség és nacionalizmus-ellenesség baloldali eszméit védi és terjeszti, addig minden magyar hithű liberális szívügyének, Izrael államnak közélete olyan vérszomjas sovén nacionalizmustól és arabellenes rasszizmustól fröcsög, hogy az átlag izraeli sajtót olvasva egy keményvonalas náci is elpirulna. Cikkünkben arról tudhat meg többet az olvasó, hogy hol is rejlik az a bizonyos izraeli ingerküszöb.
 

"Amikor a népirtás megengedett." Ezzel a címmel írt cikket egy izraeli hírportálra a neves cionista blogger, Johanan Gordon, s ez volt az a gondolat, amire még az arab szenvedések iránt egyébként ridegen érdektelen izraeli sajtó is felszisszent. A Times of Israel, ahol az írás napvilágot látott, a másik angol nyelvű izraeli online lap, a Jerusalem Post konkurenciája, s a két hírportál egymás olvasótáborát általában szép angolsággal megírt rasszista szösszenetekkel igyekszik elcsábítgatni, ám Gordon, az ifjú titán immár túl messzire ment, mivel konkrétan az angol genocide, azaz népirtás kifejezés morális igazoltságán merengett el széles olvasótábora előtt. Gordon felhasználói profilja szerint írásait édesapjának cionista világnézete inspirálja, s itt bizonyára nem hazudott, hiszen apja, az újságíró Larry Gordon pár napja pedig arról írt egy amerikai zsidó lapnak, hogy az "ártatlan arab civil" fogalma "nonszensz," amit "senki nem zabálhat meg." Az izraeli média három hete b izonygatja, hogy ami Gázában folyik, az nem népirtás, s így a kormánypárti, ráadásul az egész világ előtt olvasható angol nyelvű weblap elszólása kellemetlenül érintette a cionista rezsimet. A Times of Israel percek alatt törölte a cikket, Gordont menesztették, ő pedig bocsánatot kért édesapja orgánumában. "Nem kívántam szavaimmal rosszat senkinek sem, noha talán ezt a benyomást keltette írásom" - mérte fel igen helyesen a helyzetet Gordon. "Gyors és békét végét kívánom az ellenségeskedésnek, s remélem, minden nép megtanul békében együtt élni, hogy jobb világban létezhessünk" - írta órákkal az incidens után, s szavait csak azzal az arckifejezéssel olvashatjuk, mint ami akkor ül ki arcunkra, amikor egy kéregető sűrűn gesztikulálva közli, hogy "nem piára lesz."

Szerencsére másokba több emberség szorult, és számos liberális, a gázai konfliktusban az arab oldal mellett kiálló zsidó hírportál is publikálta Gordon írásának teljes szövegét. Az Izraellel szemben kritikus, zsidó származású amerikai liberálisok által üzemeltetett neves Mondoweisstől ismerhetjük a kérdéses írás szövegét. A nyájas olvasó pedig biztos lehet benne, hogy ez nem egy magányos elkövető alkotása: ez az, amit az izraeli politikum gondol, mely nemzetközi felmérések szerint is 95%-ban támogatja a további izraeli hadműveleteket. A teljes írás szövegét lefordítani itt felesleges, ám a kendőzetlen cionista világnézet néhány gyöngyszemét érdemes elolvasni. "Olyan ellenséggel állunk szemben, amelynek alapító iratában népünk elpusztítása áll" - kezdi mindjárt egy hazugsággal írását Gordon, hiszen a Hamasz alkotmányában Izrael eltörlését, és nem a zsidók kiirtását tűzte ki célul. "Ezért hát semmi sem tekinthető elfogadhatatlan eszköznek, mikor egyenesen az életünkhöz való jogunkért harcolunk," "s milyen más módon intézhetnénk el ellenfelünket, mint hogy teljességel kiirtjuk?" - tette fel a kérdést a cikk, mely felhívta Izraelt, hogy "menjen szembe" az olyan "nemzetközi figyelmeztetésekkel," mint a civilek megkímélése, hiszen akinek az "otthona környékén" fegyver van, az "nem számít ártatlan civilnek." Ez az ellenfél "automatikus érvénytelenné teszi a háborúzás szabályait" - tette hozzá Gordon.

Írását igazán megfontolhatnák az Izrael mellett kiálló magyar humanitárius tüntetők, hiszen Gordon nekik is üzent: "Csak egy kérdéssel zárom cikkemet, melyet a sok humanitáriusnak címzek.

Ha politikai vezetők és katonai szakértők úgy vélik, hogy a béke elhozásának egyetlen módja a népirtáson keresztül vezet, akkor szabad elérni ezt a felelős célt?"

A kérdésre Gordon meg nem írta válasza az igen, de aki józan eszét megőrizte, az tudja, hogy - legyen az ellenfél, arab, zsidó, palesztin vagy izraeli - nincs az nemzeti sérelem, katonai cél vagy politikai nyereség, ami megengedné, hogy az ember átlépje a gyermekek és asszonyok halomra öléséhez vezető morális gátakat. Ezt a legjobban talán egy zsidó írónak kéne tudnia, hiszen minden holokauszt-megemlékezés konklúziója ez a gondolat (kellene, hogy legyen). "Azt mondják, hogy az őrültség definíciója, hogy az ember újra meg újra ugyanazt teszi" - írja cikkében Gordon. "A történelem leckéket tanít nekünk, és az a lecke, hogy ha az ellenfeled az ígéri, hogy elpusztít téged, akkor komolyan kell venned." A cionista állam azonban láthatóan nem tanul a leckéből, és tekintve a hazai közéletet, az itteni zsidó vezetőknek sem akaródzik a tanulságok levonása. Ők teljes hittel és hanggal álltak ki egy hete a Herzl Tivadar téren a gázai gyermekgyilkosok mellett, s szavaikból az ember az t hihetné, hogy a népirtásra buzdító szélsőséges sovinizmus mára már megengedett. S ha ez szerintük így van, akkor ifjú izraeli hősünkkel sincsen semmi gond: ő csak a gyászoló anyákhoz és tömegsírokhoz vezető sorba állt be, más kiemelkedő rasszista gondolkodók mögé. Ők is meg voltak győződve róla, hogy a népirtás helyén való dolog: a Times of Israel következő posztja pedig ebben a szellemben lehetne a Mein Kampf héber fordítása.