Már megint valótlan adatokat közölnek!  Ha éveket hasonlítunk össze, akkor a megfelelő besorolásokat a megfelelő rublikába illik írni.  2011-ben még minden 50% alatti rendsz.szoc.járadékos volt, tehát ha az összehasonlításból vonunk le következtetéseket - a B2 kategóriát is a 2011-es azonos sorába kell írni, mert így lehet korrekt az összehasonlítás:

2012- rokkant (C2+D+E)= 37'601 fő----40,5%
  Rehab.+régi RSZJ(B2) =38'821 fő-----41,8 %
Így rokkanttá 17%-kal kevesebbet, "rehabra"+B kategória 10%-kal többet soroltak.
Tehát nem áll az a következtetés, hogy
/"Összefoglalva megállapítható, hogy a megváltozott munkaképességű emberek közötti rehabilitálható és rokkant minősítés a korábbi rendszerben beállt arányoktól kis mértékben tér el."/ 

Az ellátásban részesülők arányának változása

A 2011-es és 2012-es orvosszakérői minősítések arányát megvizsgálva megállapítható, hogy csökken az ellátásra jogosultak aránya. Azonban, az egészségkárosodás alapú nyugellátásokat és szociális ellátásokat megállapító komplex minősítési eredmények elemzéséből az alábbi következtetéseket vonhatjuk le:

1. 2012-ben induló új rendszer bevezetésével járó változások mértéke az ellátási minősítéseket tekintve nem számottevő, viszont
2. csökkenő tendenciát mutat a megállapított össz-szervezeti egészségkárosodás (ÖEK) százalékok mértéke.

2012. január 1-én a 2011. évi CXCI. törvény rendelkezéseinek megfelelően hatályba lépett a megváltozott munkaképességű személyek új ellátási rendszere. Az új minősítési és ellátási rendszerben megszüntették a rehabilitációs járadékot, a rendszeres szociális járadékot, az átmeneti járadékot, a rokkantsági járadékot és a rokkantsági nyugdíj 3 csoportját, mint megállapítható ellátási formát és bevezették helyettük a 2 kategóriára bontott rehabilitációs ellátást és a 4 kategóriával rendelkező rokkantsági ellátást.

Az új ellátórendszer jellege az egészségkárosodáson alapuló nyugellátás felől egyfajta szociális ellátás felé tolódott. A megváltozott munkaképességű emberek, valamint különböző érdekvédelmi szervezeteik különböző csoportosulások létrehozásával, rendezvényekkel,  és egy sajtóhadjárattal próbálták a társadalom figyelmét felhívni a véleményük szerint embertelen eljárásra és változtatásra bírni a döntéshozókat. Ez a változtatás egyelőre csak - az Alkotmánybíróság rendelkezésének nyomására - a rehabilitációs ellátásban részesülő személyek keresőtevékenységi korlátozásának reformjában született meg.

Statisztika:

Az Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal 2011-es és 2012-eskomplex vizsgálatainak eredményeit elemezve az alábbi statisztikai adatok származtathatóak:

Az adatokból az alábbi következtetések állapíthatóak meg:

1. Jóval – mintegy 30%-al – kevesebb vizsgálatot folytattak le az NRSZH, majd 2012. július elsejei jogutódlást követően a Rehabilitációs Szakigazgatási Szervek Orvosszakértő bizottságai. Ennek az lehetett az egyik oka, hogy csak későn született meg a komplex minősítésről szóló jogszabály, a 7/2012. (II. 14.) NEFMI rendelet. Emellett a 2012. július 1-én bekövetkező szervezeti változás is lassíthatta a vizsgálatok ütemét.
2. A rokkant minősítést kapott személyek aránya kismértékben, mindössze 4%-al csökkent, a rehabilitálható minősítéssel rendelkező személyek aránya viszont 17%-al csökkent. Ez alapján elmondható, hogy az érdekvédelmi szervezetek fő sérelme, a rokkantak munkaképessé nyilvánítása kismértékben valósult meg.
3. Az össz-szervezeti egészségkárosodási százalék megítélés aránya viszont csökkenést mutat: jóval kevesebb 50% vagy afeletti ÖEK % került megítélésre, mint korábban, mintegy 20%-al csökkent az összes vizsgálatokon belüli arányuk. Ezzel szemben több, mint 50%-al nőtt a 40-49% közötti ÖEK aránya. Ez leginkább az ellátások összegének csökkenésében testesül meg.
4. Mindkét minősítési csoport csökkenése az ellátásra nem jogosult minősítési csoport növekedésével van összefüggésben, amely 71%-al növekedett. Az összes ellátásban részesülő minősítés aránya 90%-ról 82%-ra csökkent. Ennek a tendenciának valószínűsíthetően a vizsgálat alapját jelentő szabályozás szigorúbb jellege és az alacsonyabb részkárosodási megítélés jelenti a fő okát.

Összefoglalva megállapítható, hogy a megváltozott munkaképességű emberek közötti rehabilitálható és rokkant minősítés a korábbi rendszerben beállt arányoktól kis mértékben tér el, míg a megállapított ÖEK %-a csökkent. Ez ugyanakkor a rokkant ellátásban részesülők arányváltozását csak kismértékben érinti (a B2 kategória – 40-49% közötti, alacsonyabb ellátási összegű, de rokkant minősítésű).  Az egyetlen érdemi különbség a 2011-es évhez képest, hogy megnőtt az ellátásban nem részesülő minősítések aránya, valamint csökkent az ellátások összege (az alacsonyabb ÖEK %-nak) köszönhetően, ami valószínűleg a továbbiakban is alapot adhat majd az érdekvédelmi szervezetek elégedetlenkedésére.

Daczi Péter

Foglalkozási Rehabilitációs Tudástár

projektvezető