Noha sokáig húzódoztam a téma megérintésétől, számos olvasói komment és levél meggyőzött arról, hogy – az angol amerikai eredeti verzió után a nemzetközi közbeszédben is simán kilenc-tizenegy (Nine-Eleven) néven elhíresült, ma éppen a nyolcadik évfordulóját ülő – amerikai terrortámadás-sorozatot nem kerülhetjük meg. Olyan sorsfordító momentuma ez a kortárs világ történelmének, hogy egyes – formabontó – szakemberek egyenesen innen számítják a huszonegyedik századot.

Hölgyeim és uraim! Vegyünk mély lélegzetet és kezdjünk el közösen emlékezni arra a keddi napra, illetve valós (vagy annak vélt) hátterére, magyarázataira. Megint szólok előre, hogy hosszú-hosszú (több, mint 25 ezer karakteres!) poszt következik; készüljetek fel rá…

Ha jelenleg idősebb vagy úgy 22-24 évesnél, viszonylag tisztán kell emlékezned, hogy mit is csináltál azon a napon, közép-európai idő szerint úgy délután három-négy körül. Nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de elmondom: jelen poszt szerzője éppen egy szakmai megbeszélésen vett részt az akkori munkahelyén, amikor – valamikor háromnegyed négy körül – egy (amúgy józan eszéről és kiegyensúlyozottságáról ismert), roppant sápadt kolléga bekopogott az irodába és csak annyit mondott:Bocs, de garantáltan be fogtok szarni; most robbantották fel a new yorki World Trade Centert és a Pentagont! Nézzétek a CNN-t! Szerintem ma nem lesz lelépés…

És megnéztük. Aznap kaptunk ugyan lelépést, de úgy emlékszem, az állomány csak este nyolc óra körül, a vezetők meg bent maradtak tízig.

Legelőször lássuk tehát a történtek szigorú kronológiai sorrendjét, a legfontosabb elemek egymásutániságát, helyi (mármint USA keleti parti) idő szerint (ez hat órával a közép-európai idő előtt van, tehát amikor ott reggel nyolc óra, itthon már délután kettő). Értelemszerűen a kronológia nem teljes körű, hiszen az önmagában megtöltené a posztot; a lényegesebb, de innen kimaradt részletekre majd ti biztosan felhívjátok a figyelmet – ha jól ismerem az olvasók lelkiismeretességét.

08:01: Az American Airlines 11-es járata (egy Boeing 767-es, a továbbiakban: 11-es járat) felszáll a bostoni Logan Nemzetközi Repülőtérről, Los Angeles célállomással, 81 utassal és 11 fős legénységgel a fedélzetén; utólag kiderítették, hogy az utasok között 5 terrorista volt;

08:14: A United Airlines 175-ös járata (ugyancsak egy Boeing 767-es, a továbbiakban: 175-ös járat) ugyancsak Bostonból száll fel, ugyancsak los angelesi céllal, 56 utassal és 9 fős legénységgel; utólag kiderítették, hogy az utasok között 5 terrorista volt;

08:19: Az American Airlines 77-es járata (egy Boeing 757-es, a továbbiakban: 77-es járat) felszáll a washingtoni Dulles Nemzetközi Repülőtérről, Los Angelescélállomással, 58 utassal és 6 fős személyzettel a fedélzetén; utólag kiderítették, hogy az utasok között 5 terrorista volt;

08:21: A 11-es járat irányjelző transzponderét valaki kikapcsolja; egy véletlenül elcsípett, és a fedélzeten elhangzott hanganyagból nyilvánvalóvá válik, hogy a gépet eltérítették;

08:42: A United Airlines 93-as járata (egy Boeing 757-es, a továbbiakban: 93-as járat) felszáll a New Yorkhoz közeli Newark Nemzetközi Repülőtérről, San Francisco célállomással, 37 utassal és 7 fős legénységgel; utólag kiderítették, hogy az utasok között 4 terrorista volt;

08:45: A 175-ös járatot eltérítik és kikapcsolják a rádióját;

08:46: Két F-15-ös vadászgép felszáll egy közeli katonai repülőtérről azzal a céllal, hogy a 11-es járatot földre kényszerítse;

08:48: A 11-es járat (körülbelül 500 km/órás sebességgel) belecsapódik a WTC északi tornyába, a 94. és a 99. emelet között;

08:49: A CNN először feliratos, majd (adásmegszakítást követően) képi formában is beszámol a WTC-robbanásról;

08:52: A terroristák a 77-es járatot ellenőrzésük alá vonják, majd kikapcsolják az irányjelző transzpondert;

08:55: Bush elnököt (aki egy floridai, alsó tagozatos általános iskolában tesz látogatást) röviden tájékoztatják, hogy „egy kétmotoros kisgép nekiütközött a WTC-nek”. Bush bólogat és kicsit mosolyog.

09:03: A 175-ös járat (körülbelül 900 km/órás sebességgel) belecsapódik a WTC déli tornyába, a 78. és a 85. emelet között;

09:05: Bush elnök éppen egy mesét készül felolvasni a 6-8 éves gyerekeknek, amikor az egyik munkatársa a fülébe súgja: „Egy második gép is becsapódott a WTC-be; Elnök úr, Amerikát megtámadták!”. Bush kicsit zavartan maga elé néz és mintegy 45 másodpercen keresztül egy szót sem szól, csak ide-oda pillantgat, kényszeredetten és tétován a gyerekekre mosolyog (a felvételek megtekinthetők a YouTube-on vagy a Moore-filmben);

09:12: Bush elnök telefonon beszél az alelnökkel, a nemzetbiztonsági főtanácsadójával, New York kormányzójával és az FBI igazgatójával;

09:15: A hírügynökségek megerősítik a híreket, melyek szerint a WTC-be történő becsapódásokat megelőzően mindkét gépet eltérítették, tehát szó sincs balesetről,

09:17: Oszama bin Láden neve először röppen fel a CBS egyik tudósítója szájából, mint olyasvalaki, aki a támadások hátterében áll;

09:28: A terroristák eltérítik a 93-as járatot;

09:30: Bush elnök hivatalosan is bejelenti, hogy nemzeti tragédia történt a WTC megtámadása során és azonnal intézkedést ígér;

09:35: A Fehér Házat kiürítik, az ott tartózkodó alelnököta Secret Service kimenekíti, mert értesítést kapnak, hogy a 77-es járat visszatért a főváros fölé;

09:38: A 77-es járat becsapódik a Pentagon nyugati szárnyába;

09:40: A CNN beszámol a Pentagonnál történtekről (még mint „tisztázatlan eredetű robbanás és tűz”-ről);

09:45: Az Egyesült Államok teljes légtérzárlatot rendel el: több polgári gép nem szállhat fel, a levegőben lévők azt az utasítást kapják, hogy a legközelebbi reptéren szálljanak le; Kanada perceken belül követi az amerikai példát;

09:50: A 11-es és a 175-ös járat lezuhanás előtti eltérítését félhivatalosan (kiszivárogtatással) is megerősítik;

09:59: A WTC déli tornya összeomlik;

10:03: A 93-as járat lezuhan a Pennsylvania állambéli Sommerset megyében, 130 kilométerre délkeletre Pittsburgh-től;

10:05: Oszama bin Láden és az Al-Kaida érintettségét gyakorlatilag minden tudósító tényként kezeli;

10:15: A hadsereg egyik illetékese megerősíti, hogy a Légierőnek tűzparancsa van minden olyan polgári gép vonatkozásában, amelyről „megalapozott módon valószínűsíthető, hogy géprablók ellenőrzése alatt áll és ily módon további terrorcselekmény eszköze lehet”;

10:28: A WTC északi tornya, valamint a közeli Marriott Szálló összeomlik;

11:16: Az American Airlines megerősíti két gépe „elvesztését”, lezuhanását;

11:53: A United Airlines megerősíti két gépe „elvesztését”, lezuhanását;

12:10: Az USA légterében már nem tartózkodik polgári repülőgép;

13:25: Washingtonban szükségállapotot hirdetnek ki; a Nemzeti Gárda elhagyja laktanyáit;

18:00: Irak hivatalos közleményben jelenti be, hogy az amerikai terrorcselekmények „az USA emberi(es)ség elleni bűncseleményeinek egyenes következményei”;

18:55: Bush elnök megérkezik a Fehér Házba;

20:30: Bush elnök szózatot intéz az amerikai néphez, melyben név szerint nem említi ugyan sem Oszamát, sem az Al-Kaidát, de (nevüket elhallgatni kívánó) szenátorok és képviselők arról tájékoztatják a CNN-t, hogy „a kormánynak bizonyítékai vannak Oszama bin Láden és az Al-Kaida érintettségéről”;

21:30: A CIA igazgatója jelenti Bushnak, hogy az Al-Kaida, a merénylők és az afganisztáni tálib rendszer „gyakorlatilag egy és ugyanaz”. Bush állítólagos válasza: Akkor nekik [mármint a táliboknak. tiboru] annyi!

Ez volt tehát a (szükségszerűen szűkszavú, de így is elég hosszú) idősor. Remélem, nem unatkoztatok, de szerintem a konteók taglalása során még vissza fogtok ide nézni…

A négy terrorcselekménynek összesen háromezer (egészen pontosan 2.975) halálos (illetve eltűnt) áldozata volt (beleértve a 19 terroristát), továbbá körülbelül kétszer ennyi sebesültje. A többi következményt is ismerjük: miután meghirdeti a terrorizmus elleni totális háborút, az USA (és szövetségesei) bevonulnak Afganisztánba, erősen rákészülnek Irakra, új jogszabályokat fogadnak el, amelyek erőteljesen megnyirbálják a polgári szabadságjogokat és addig soha nem látott hatalmat adnak az állami erőszakszervezetek kezébe (az úgynevezett Patriot Act), hogy csak a legfontosabbakat említsem. Azóta még a repülés sem olyan, mint azelőtt – gondoljunk az elkobozott körömvágó ollókra, ásványvizes palackokra, levetett cipőkre, szúrós szemű biztonsági emberekre, valamint arra a furcsa érzésre a gyomrunkban, amikor a gépen, úgy tízezer méter magasban és ezer kilométer per órás sebességnél  a mellettünk ülő ember ránéz az órájára és elővesz egy Koránt…

Miután jól felelevenítettük a történteket, lássuk, milyen (izgalmasabbnál izgalmasabb) forgatókönyveket dolgozott ki a valós események mögé a közösségi fantázia, az emberiség kollektív és kreatív képzelőereje, illetve az Egyesült Államok kormánya.

1.) Az Al-Kaida (illetve Oszama) tervelte ki és hajtotta végre

Mondanom sem kell, hogy ez a hivatalos verzió, amelyet gyakorlatilag már a támadások napján belengettek a Fehér Házban. Az USA kormányának tájékoztatása szerint 2001 novemberében az Afganisztánban bóklászó amerikai csapatok ráfutnak egy videófelvételre, amelyen (képpel-hanggal) Oszama bin Láden elviszi a balhét és büszkén kijelenti, hogy igen, előzetesen tudomásuk volt a dolgokról.

2002 áprilisában az Al Dzsazíra hírtévé egyik újságírója (Joszri Fouda) riportot készít Kálid Sejk Mohameddel (az Al-Kaida katonai tanácsának akkori elnökével), aki ezt mondja: „Igen, mi tettük!”. 2006-ban további mozgókép lát napvilágot, amelyen a nagyszakállú, szaúdi származású herceg ezt bírja belemondani a kamerába: „Én magam bíztam meg a tizenkilenc testvérünket a támadások végrehajtásával!”.

Lám, rögtön adódik egy olyan helyzet, amikor mindkét érdekelt fél (az USA, illetve az Al-Kaida) tökéletesen egybehangzó dolgokat állít, de az emberek valahogy nem tudták benyelni a történet ily módon történő elvarrását, magyarázatát. Az amerikaiak többsége (tán az 55 százaléka, egy 2008-as felmérés szerint, de nincs előttem a forrás, úgyhogy a számot csak tájékoztató jelleggel tessenek figyelembe venni), szóval az USA lakosságának nagyobbik része a mai napig kételkedik ebben a verzióban. 

Mielőtt gondolatban megköveznénk őket, gondoljuk csak át: mekkora trauma lehetett a világ legerősebb, legnagyobb hatalmú és befolyású katonai-gazdasági-politikai hatalmának, hogy tizenkilenc suttyó a saját területén (gyakorlatilag mindössze tapétavágó késekkel felszerelkezve) mér rá ekkora csapást, s mindezt az afganisztáni barlangokban és düledező viskókban élő, mélyen lenézett és sokszor kifigurázott tálibok szervezték meg. Hát világos, hogy ez nem lehet igaz!

A hivatalos verzió alátámasztására (vagyis hogy iszlám szélsőségesek tették) olyan finom célzások is megjelentek amerikai lapokban, amelyek szerint szeptember 11-én a WTC körül egyetlen olyan taxit sem lehetett látni, amelyet arab (vagy más muszlimnak kinéző) sofőr vezetett volna, noha a new yorki bérautósok között az ő arányuk meghaladja az ötven százalékot.

2.) Az egészet Amerikából szervezték meg

Az USA-tól nem teljességgel idegen, hogy titkosszolgálati vagy katonai művelet keretein belül úgy intézzék a dolgokat, mintha ők csak visszaütnének, pedig az egész hátterében ők maguk állnak (emlékezzünk csak a Tonkini incidensre, hogy mást ne mondjak). Hogy Bush (illetve a Fehér Ház) kezdeményezte-e, vagy valamelyik lelkes amerikai titkosszolgálat függetlenítette magát a kormányzattól, kész tények elé állítva a politikai vezetést, esetleg „hazafias” üzletemberek finanszírozták az egészet, akik csak a nemzetet akarták felrázni és iszlám-ellenessé tenni, ilyen szempontból nem érdekes – azaz mit is beszélek: érdekes, de nincs annyi időnk és energiánk, hogy ezen itt és most rágódjunk; talán a kommentekben ki fogtok térni a különbségekre.

Tehát ez a teória azt mondja, hogy Washingtonnak égető szüksége volt egy casus bellire (lásd még a kereken hetven évvel ezelőtti gleiwitzi esetet), amelyet a hazai közvélemény, illetve a nemzetközi közösség szeme elé tárhat, mielőtt a US Army, Navy és Air Force elindulna (a Marine Corps-ról nem is beszélve) rendet rakni azon országok háza táján, amelyek – ilyen vagy olyan okokból – nagyon csípték a jenkik szemét. Na és gondoljunk csak arra, a már általunk is említett belbiztonsági erő-, eszköz- és módszer-koncentrációra, amit a Hazafi(as) Törvény passzusai jelentenek a polgári szabadságjogokkal szemben.

A CIA-nek nem jelentett különösebb nehézséget találni pár idiótát a Közel-Keleten, akikkel a langleyi srácok elhitették, hogy ők lesznek az iszlám legnagyobb hősei. Megszervezték a kiképzésüket (lásd még a sokszor emlegetett repülőgép-vezetői tanfolyamok, amelyeken egyik-másik terrorista lazán végigment, s ahol – az urban legend szerint – az sem tűnt fel az oktatóknak, hogy csak a levegőben történő kormányzás érdekli őket, a felszállás és pláne a leszállás nem), vízumot is szereztek azoknak, akiknek szükségük volt rá, fedőokmányokat, ellátást, zsebpénzt, szóval mindent, ami az akcióhoz kellett.

Mivel a titkosszolgálat biztosra akart menni, a WTC-ben előre elhelyeztek robbanóanyagot és pokolgépeket, amelyek akkor léptek működésbe, amikor a gépek becsapódtak (máskülönben a Boeingek és a kerozin önmagában nem lettek volna képesek olyan erőhatást és hőt kifejteni, amely miatt a tornyok összedőltek volna – ezt számos mérnök és tűzszerész később fehéren-feketén be is bizonyította).

Na és azt se feledjük, hogy ha a terrroristák maguk választhatják ki a célpontot, szerintetek miért nem a Fehér Házra vagy a Capitoliumra esett a választásuk? Ha ezt a két épületet rombolják le (mondjuk darabonként két-két repülőgéppel), kevesebb áldozat lett volna, de az Amerikára gyakorolt pszichés hatás leírhatatlanul nagyobb lett volna, mint egy sima kereskedelmi központ megsemmisítése. Képzeljétek el az USA-t, amint a három hatalmi ága közül kettő székhely és szimbólum nélkül marad, arról nem is beszélve, hogy egy kis szerencsével lefejezhették volna a csúcsvezetést is.

Nos, ehhez képest a világ legnagyobb (és talán legmasszívabb) épületébe, a Pentagonba zuhannak (ott is egy szinte üzemen kívüli szárnyba), illetve megsemmisítenek egy (két, három) üzleti épületet. Még csak nem is a Wall Streetet választják… Ugye furcsa? Pedig egyszerű a magyarázat: a célpontokat a CIA emberei jelölték ki (akik persze idegen zászló alatt szervezték be az arabokat, önmagukat fanatikus szélsőjobbos milicistáknak, esetleg orosz ügynököknek sejtetve), és ahhoz azért nem volt elegendő bátorságuk (vagy engedélyük…), hogy akár a törvényhozás épületét, akár az elnöki rezidenciát, akár a tőzsdeközpontot leromboltassák.

Biztos, ami biztos, Bush elnök az ominózus napokban Floridában, öccse államában tartózkodott és az események idején egy roppant izgalmas, általános iskolai foglalkozáson vett részt (ahogyan azt már említettük az idővonal taglalásánál). És a szeme sem rebben, amikor a fülébe súgják a hírt.

Még egy érdekesség: amikor Bush a délelőtt folyamán (tehát amikor már tudni lehetett mind a négy gép eltérítéséről, illetve a terrorcselekményekről) felszáll az Air Force One fedélzetére és 10:00 órakor (gyakorlatilag abban a pillanatban, amikor a WTC déli tornya összeroskad) elhagyja Floridát, az Elnök Különgépe annyira kiszolgáltatott és védtelen, mint egyszeri kereszténydemokrata a melegfelvonuláson: senkinek nem jut eszébe legalább valami vadászgép-kíséretet kérni egy olyan országban, amely kvázi hadiállapotban lévőnek tekinti magát…

Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy arra a napra (tehát szeptember 11-re) a National Reconnaissance Office (NRO, Nemzeti Felderítő Hivatal, egy kormányzati szervezet, a számtalan amerikai titkosszolgálat egyike, amely a felderítő műholdak üzemeltetését végzi) pont egy komplex vészhelyzeti szimulációs gyakorlatra készül (Vigilant Guardian, vagyis Éber Őrszem fedőnéven), melynek központi eleme, hogy azt a helyzetet kívánják modellezni (és gyakorolni a teendőket), amelyben egy repülőgép belezuhan az NRO központi székházába. És az is érdekes, hogy (állítólag emiatt) azon a reggelen Dick Chaney alelnök és Richard Clarke, a Nemzetbiztonsági Tanács legfontosabb terrorizmus-szakértője pont a Fehér Ház alagsorában található Szükséghelyzeti Központban tartózkodik.

Hja, mennyire életszerű: a 18 amerikai titkosszolgálat közül az egyik (távolról sem a legfontosabb) rutin-gyakorlatot tart egy virtuális vészhelyzettel kapcsolatban, és az USA alelnöke (meg a kiemelt, első számú terrorszakértő) PONT azon a helyen lebzsel, ahonnan haladéktalanul intézkedni tudnak, ha úgy hozná a sors…

3.) Nem az USA szervezte ugyan, de előre tudott a dologról és hagyta megtörténni

Ez a konteó-verzió csak abban tér az az előzőtől, hogy az amerikai hírszerzés ilyen vagy olyan (saját, esetleg baráti, szövetséges) forrásokból előre tudta, hogy Attáék mire készülnek, de ahelyett, hogy megakadályozta (vagy legalább megnehezítette) volna a terroristák dolgát, rájött, hogy itt a ragyogó alkalom a casus belire [lásd 2.) forgatókönyv]. Hosszas spekulálás után szándékosan úgy intézték, hogy a gépeltérítők gond nélkül feljussanak a Boeingekre, hogy a Légierő késve kapja a beavatkozási parancsot, hogy az FBI és a Bevándorlási Hivatal emberei ne cseszegessék az arabokat sem belépéskor, sem amerikai tartózkodásuk alatt.

Az is ezt a változatot támasztja alá, hogy még javában égett és füstölt a WTC (pontosabban az, ami maradt belőle), még nagyban oltották a Pentagont, a 93-as járat roncsait éppencsak felfedezték a mezőn, amikor a 19 elkövető fotója és alap-adatai már ott voltak a J. Edgar Hoover Building negyedik emeletén, az Igazgatói Kis Tárgyalóterem falán, s másnapra már a repülőtéri biztonsági kamerák felvételei is felbukkantak. Parádés, briliáns nyomozás! – kiálthat fel egy amatőr, de aki egy kicsit is ért a dolgokhoz, az a homlokát ráncolja, a fejét csóválja és csak annyit mond: FBI ide vagy oda, ez itt kérem nagyon bűzlik…

Mindenesetre jó páran komoly hasznot húztak ebből a tudásból: a bennfentesek szűk köre ügyesen megforgatta a tőzsdei papírokat (előre eladták például a repülőgépiparhoz vagy a belföldi turizmushoz köthető részvényeket, s helyettük hadiipari és biztonságtechnikai befektetéseket tettek).

Tény, hogy 2001 áprilisában és májusában több olyan amerikai hírszerzési összefoglaló jelentés landolt az Ovális Irodában (azért se fogok Orális Irodát írni!), amelyekben felhívják a figyelmet arra a lehetőségre, hogy az Al-Kaida előbb-utóbb Amerikában is merényelni fog.

Egy nagyon érdekes momentum volt az eredetileg a „Bin Laden Determined to Strike in US” munkacímet viselő, augusztus közepén Bush elnök elé terjesztett nemzetbiztonsági értékelés („Bin Laden elhatározta, hogy az USA-ban fog lecsapni”), amelyet utólag (a sajtó egyre erőszakosabb érdeklődésére válaszként) közölnek ugyan, de módosított címmel, amelyből immáron hiányzott az ominózus in szócska. Márpedig az így kapott „új” cím (Bin Laden Determined to Strike US) csak annyit tesz, hogy „Bin Laden az USA-t érintő csapásra határozta el magát” – ami persze lehet a Közel-Keleten, Európában vagy bárhol a világon, ahol amerikai érdekek vannak.

Egy másik (minimum szintén érdekes) információ szerint 2001 júliusában egy Kenneth Williams nevű különleges ügynök (az Arizona állambéli Phoenix FBI-kirendeltségétől) egy jelentést ír (címzett: az FBI-központ), melyben arra hívja fel a főnökei figyelmét, hogy Oszama be akar iskolázni terroristákat amerikai pilóta-oktató tanfolyamokra, és ezzel minden bizonnyal céljai vannak. Nem kap visszajelzést, hacsak azt nem vesszük annak, hogy John Ashcroft igazságügyi miniszter (és egyszemélyben legfőbb ügyész, valamint az FBI-t felügyelő kormánytag) onnan kezdve két hónapig nem ült polgári repülőre, illetve hogy szeptember tizedikén (vagyis mindössze egyetlen nappal a terrorcselekmények előtt) egy magasrangú Pentagon-delegáció (vagy hat tábornok) hirtelen lemondja a másnapi megjelenést egy kaliforniai értekezleten, ahová az American Airlines egyik járatával mentek volna.

Az „előre tudták és hagyták megtörténni” teóriára még egy brit miniszter is célozgatott 2003-ban:Michael Meacherről, Tony Blair egykori környzetvédelmi miniszteréről van szó, aki a The Guardiannak írt egy nagy cikket, amelyben körüljárja, hogy miért is jött kapóra Bushéknak a 9/11.

4.) Izrael volt, naná!

Az események utáni órák egyik leggyorsabban terjedő (és vélelmezhetően a Közel-Keletről útjára indított) híre az volt, hogy a terrortámadások mögött a zsidó állam, illetve annak hírszerző szolgálata, a Moszad áll.

A lopakodó hírekre alig 13 nappal a történtek után Hamid Gul vezérőrnagy (itt jobbra lent), a pakisztáni titkosszolgálat (ISI) egykori vezetője nem kisebb tekintélyűmédiumnak, mint a Newsweek-nek nyilatkozza, hogy „az egész hátterében a Moszad és ennek amerikai csatlósai állnak. Hiszen nézzük csak meg: kinek használt ez az egész?”. S ha ez nem lenne elég, még hozzáteszi: „Az izraeliek látni sem akarnak egy olyan washingtoni vezetést, amely nem az ő érdekeik zsoldjában áll, márpedig Bush elnök nem volt hajlandó Amerika érdekeit Izrael érdekei mögé helyezni!”

Ezt a verziót hivatott alátámasztani az a hír is, mely szerint Jeruzsálemből előre figyelmeztették a WTC és a Pentagon környékén dolgozó zsidókat, hogy a kritikus napon ne menjenek be munkahelyeikre. Ezt – tényként – a Hezbollahhoz igen közel álló Al Manar hírügynökség szeptember 17-én kezdi el sulykolni. Ez az alverzió később a “négyezer zsidó tudta, mi fog történni!” alcímmel elég szép karriert futott be egyes sajtótermékek oldalain és internetes körlevelekben.

Az egyiptomi Al Ahram politikai napilapban egy kairói akadémikus (a nevét nem sikerült kiderítenem) amerikai tőzsdei adatokat sorakoztat fel, amelyek azt hivatottak bizonyítani, hogy zsidó üzletemberek szeptember első hetében túladtak azon értékpapírjaik jelentős hányadán, amelyek USA-béli légitársaságokhoz valamilyen módon kapcsolódnak.

Szóval teljesen egyértelmű, hogy a zsidók voltak, mégpedig azért, mert ily módon akarták a Fehér Házat, s vele együtt a teljes amerikai közvéleményt maguk mellé/mögé állítani a mohamedánokkal szemben: a tét sok tízmilliárd dollárnyi katonai segély, valamint Izrael diplomáciai támogatása nemzetközi porondon (különös tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsában évtizedek óta tanúsított, olykor már-már a végletekig elmenően Izrael-barát amerikai viselkedésre).

A Moszad szakembereinek gyerekjáték volt úgy beszervezni a későbbi 19 terroristát, hogy azok legvadabb álmaiban se merüljön fel annak gyanúja, hogy az ötletadók és az akciót minden elképzelhető eszközzel támogató hallgatag férfiak valójában izraeli hírszerzők, akik iráni (iraki, afgán, líbiai vagy tudjaisten milyen fedéssel) az egészet kitalálták és sínre tették.

5.) Arab/mohamedán országok (kormányok) szervezték meg és pénzelték

Az első megközelítésben bizonyára meghökkentő változat hangoztatói szerint a közel-keleti arabországok vezetői (plusz a távoli, de ugyancsak iszlám Indonézia) legalább annyira megrettentek a tálibok afganisztáni hatalomátvételétől, mint a Nyugat. Az új kabuli rezsim olyan példaképül szolgálhat(ott volna) a szír, szaúd-arábiai, kuvaiti, egyiptomi, iraki, jordániai, satöbbi nemzeteknek, melynek követése az éppen regnáló rijádi, ammani, bagdadi, kairói, satöbbi kormányok végét jelentené, mégpedig véres, kegyetlen és irgalmat nem ismerő körülmények között.

Mivel kivitelezhetetlennek látták a közvetlen összefogást és Afganisztán egyesült, kizárólag iszlám katonai erővel történő talibántalanítását (ugye, milyen szép szó?), pihent agyú arab titkosszolgák kitalálták, hogy fel kell ébreszteni az egyetlen olyan erőt, amely képes (vagy legalábbis esélyes) megfékezni és megsemmisíteni az afganisztáni vallási szélsőségesek által uralt kabuli kormányt, amely nemcsak a saját népét rántotta vissza a középkorba, de alkalmas arra, hogy az emberiség döntő hányadát iszlám-ellenessé tegye.

Igen: fel kell piszkálni az USA-t (majd rajta keresztül a NATO-t és a többi jenki szövetségest), hogy odacsapjon, s ily módon elvégezze a piszkos munkát anélkül, hogy a mérsékelt(ebb) arab/mohamedán rendszerek kormányzó pártjai (családjai) a saját nemzeteik szemében testvérgyilkos és vallásáruló gazemberekké válnának.

És innen kezdve GO TO négyes pont, utolsó bekezdés, csak a Moszad meg az izraeli szavakat kell behelyettesíteni valamelyik mukhabarattal és arabbal, kiemelve, hogy Pakisztán és Szaúd-Arábia (ahol sok embernek személyesen Oszamával is voltak elszámolnivalói) oroszlánrészt vállaltak a konspirációban.

6.) Az oroszok voltak

Gyakorlatilag csak ismételném önmagam az indítékok, a motiváció és a végrehajtás részleteinek leírásával; Oroszország két legyet ütött így egycsapásra: egyrészt megszabadult a határai mellett, aggasztó közelségben található szélsőséges iszlám rendszertől, amely már a Föderáció muszlimjai, valamint az orosz „közelkülföld” (egykori közép-ázsiai és kaukázusi szovjet tagköztársaságok) felé nyújtogatta ideológiai csápjait, másrészt letesztelte az amerikai reagálóképességet, közvetett módon elköltetett Washingtonnal több százmilliárd dollárt, miközben még a csendes szövetséges szerepében is tetszeleghetett a Fehér Ház előtt, amikor hírszerzési információk cseréjét ajánlotta fel a Pentagonnak és Langleynek.

No, kedves barátaim, ennyi volt a legfontosabb hat konteó – persze mindegyiknek vannak alverziói, de már így is kiírtam az összes betűt a gépemből.

De itt még (Dénes barátom jóvoltából) bemutatom, milyen volt a Ground Zero úgy egy hónappal ezelőtt:

Zárásként – mintegy felüdülés gyanánt – egy kis numerológiai összefoglaló, ugyanis a számmisztika egy igen kedves fejezete a 9/11-nek:

- New York City: 11 betű
- Afganisztán : 11 betű
- George W. Bush: 11 betű
- New York volt a 11. állam, amely csatlakozott az USA-hoz
- Az első lezuhanó gép a 11-es járat volt
- A terrortámadásra 9. hó 11.-én került sor: 9 + 1 + 1 = 11
- Az amerikai vészhelyzeti telefonszám 911: 9 + 1 + 1 = 11
- A négy gépen összesen 254 ember halt meg: 2 + 5 + 4 = 11
- A szeptember 11.-e az év 254. napja: 2 + 5 + 4 = 11

Mellesleg:

- A madridi robbantásra 2004.03.11-én került sor: 2 + 4 + 3 + 1 + 1 = 11
- A madridi robbantásra az amerikai események után 911 nappal került sor: 9 + 1 + 1 = 11

Eddigi szokásunktól eltérően a ferdítésekről és hazugságokról is pár szót:

A neten cirkál egy olyan (állítólagos) Korán-idézet, amely ezt mondja (ugyancsak állítólag): 

“Ez meg van írva, Arábia fia fel fogja ébreszteni a félelmetes Sast. A Sas mérge végig fog söpörni Allah földjén, amíg páran kétségbeesnek, addig több és több embert boldoggá tesz: a Sas mérge megtisztítja Allah földjét és béke lesz.”

És – így a számmisztikus verzió – ez az iszlám szent könyv 9. fejezetének 11. verse.

A konteósok szerint a Sas az az Egyesült Államokat jelképezi (lásd a címermadara).

Mindezzel csak az a probléma, hogy én megnéztem több Korán-fordítást és ezt az idézetet a kilencedik fejezetben nem találtam. Lehet, hogy az én figyelmetlenségem.

Ami pedig a másik nagy klasszikust illeti (írd be a Microsoft Word-be, hogy Q33NY, majd jelöld ki és válts át Windings-re, majd szörnyűlködj; merthogy a Q33NY a járatszáma volt az első lezuhant gépnek), erről csak annyit, hogy ilyen járatszám soha nem létezett.

Szokás szerint várom a kommentjeiteket és a kiegészítéseiteket.

Ápdét: a 9/11-konteók 18%-kal kibővített verzióját elolvashatod a 2014. május 24-én a könyvesboltokba kerülő Konteó2-ben, további 29 válogatott összeesküvés-elmélettel együtt.