Nemi pólusok

Manapság a párválasztás és párkapcsolatok fenntartása legalább akkora nehézségekkel járó folyamat, mint egykor a családok közötti hatalmi viszonyok rendezése és érdekházasságok kiforralása. A családmodellek ezer és ezer új fajtájáról hallhatunk, a gyermekek nevelésére, fejlesztésére is számtalan, lépésrõl-lépésre kidolgozott módszer áll rendelkezésünkre. Sõt, látjuk már ezek mögött az egyént, a fejlõdõ személyt, érdekeit, hogy öröme kell ahhoz, hogy családjában, munkájában részt vehessen, eredményesen szerepelhessen. A rendszer mégis elvész. Az elvek kapcsolódás nélkül lebegnek a levegõben.

A nemek harca nem csupán egy közhely, hanem tényleges, létezõ folyamat. Olykor talán nem is tudatos egy-egy kapcsolatban, de gondolkodásmódunk kölönbségei miatt ezer és ezer felületen kél feszültség, súrlódás. Nem csak valami frusztráló érzés ez a feszültség, ez egyben maga a vágy, a másik megismerésére, csodálatára, birtoklására.

A felgyorsuló társadalmakban nem csak az élettani folyamatok, a napi teendõk tempója változik, hanem az alapvetõ beidegzõdések is megváltoznak. A megszokott családmodelltõl mára már - sajnos vagy sem - nagy mértékben eltértünk. Korunk feladata, hogy ebben a pezsgõ életben is megtaláljuk szerepeinket, egy átalakult dinamizmusú világban is kiteljesítsük az egyént - legyen férfi vagy nõ -, ugyanakkor az egyén ne veszítse el a rendszert, ne váljon a Vízöntõ kor sajátosságának martalékává, ahol az egyén imádata áll mindenek felett, és elveszítjük a nagy egésszel való kapcsolódási pontjainkat.

De hogy mi is ez a harc? Mit jelent nõnek vagy férfinek lenni és miért fontos megélni nemi jellegünket? A nemi jelleg 2 éves korban kezd kialakulni, elõször csak a nevek mögött rejlõ pólusokat kutatjuk
Eszter kislány, Pisti fiú. A test felfedezése csak ezután kezdõdik meg. Mégis mire az óvodába kerülünk már tisztában vagyunk különbségeinkkel, és a még oly' érthetetlen tabukkal. De alapvetõ elem, érezzük, hogy ez így helyes. Egy másik nemû barát valahogy sokkal kivételesebb, sokkal különlegesebb. Honnan ered hát ez az ösztönös felosztás?

Keletre tekintve

A keleti filozófiai és vallási rendszerek csodája, hogy nem csupán elvont fogalmakkal diskurálnak, hanem a mindennapi életre vonatkozóan is tanácsokkal látnak el. A jobban ismert Tao te King és a benne leírt családmodell mellett fontosak a Védák, amelyek úgynevezett kalpaturukánt mindent kielégítõ "csodafaként" mûködnek. Érzékkielégítõ irodalmi alkotás, vallásos elveket alakító, és a napi kötelességeket is egyértelmûen bemutatja.
Kínában a nõi-férfi szerepek mikéntjeire a lehetõ legkiválóabban a jin-jang szimbólum mutat rá. A teremtéstörténet szerint eredetileg létezõvé vált a Semmi, melyet üres körrel jelöltek, ez a tökéletesség, Isten szimbóluma. A világ, a látható létezõ világ viszont, hogy érzékelhetõ, felfogató legyen, a viszonyítások rendszerében mûködik. Pólusossá, két pólusúvá vált. A sötét és világos egymáshoz mérten nyernek értelmet. A világos vagy jang mag az Ég, az Égisten, a sötét, vagy jin a Föld, vagy Földanya. A kettõ dinamikus egészként simul egybe a körben. Görbe, állandó változást kifejezõ vonallal. Határukon születik meg a harmadik világ: az ember.
A szimbólum nem csak a természet egészére érvényes, hanem az emberben magában is szerepel, családjában és párkapcsolataiban. A két fél formájában és méretében megegyezik, csupán a színe különbözik, mert hogy hasonlók vagyunk, ám mégis különbözõk. A szimbolikus kinyilatkoztatásra egyértelmûen szükség van. Hiszen a fejlõdõ birodalmak, az érett, egész társadalom alapja a család, a pár. Ahogy a védikusok mondják: a nõk erkölcsössége, hogy megfelelõ utódokat neveljenek. Ezért is illeti a nõket, leendõ anyákat mérhetetlen tisztelet. A nagyvilág egyensúlyában a család tökéletessége is benne foglaltatik. A harmonikus párkapcsolathoz azonban ennél több kell. Nem megy varázsütésre. Az egyén magabiztossága, tökéletesedésének vágya, az egyén biztos és helyes szerepvállalása kell, vagyis helyenkénti önfeladása. Önmagunk tökéletesítése... 
Mindegy miként, a színházmûvészetben, izzó vasat kovácsolva, úrként, vagy vizet hordva szolgaként, de megtalálva azt a pontot, ahol önmagunk vagyunk. 

Jin vagy jang uralma

A legtöbb esetben e mozgékony világban valamely erõ felülkerekedik a másikon. A harmonikus verzióban a felülkerekedõ tiszteli a gyengébbiket, maga az uralom azonban elkerülhetetlen. Az egyensúly akkor bomlik meg, amikor a két erõ egymás nélkül akar mûködni, érdekbõl, félelembõl. 
Nincs visszalendülési lehetõség. Az erõk harca olyan, mint egy hinta, ha a hinta elõrelendülve mereven megáll, az már nem e világ törvényeinek engedelmeskedik, elvész a gravitáció. Ez már természetellenes.

A jin uralma a feminizmus. Nõietlen nõk kora, kihûlt otthonok, amikor a nõk alapvetõ feladataikat teherként, nehézségként, esetleg megalázó, bizonytalan élethelyzetként élik meg. De vajon okolhatók ezért? 
Vajon a szinglik korában nem kellene megismerni inkább ezek valódi okát? A bizonytalanság, az évszázados elnyomás teszi a nõket rendezetlenné, félelemmel telivé. És viszont? Vajon a szigor és korlátok nélkül valóban vállaljuk kötelezettségeinket? Ahogy Osho mondja, a nõkben már eleve bennük a félsz, hiszen gyengeségükkel visszaélhetnek, testi szinten, vagy az anyagiak terén. Esetleg egyenesen gyermekeiken keresztül. Viselkedésükben mintha ott rejtõzne a tudattalan bosszú.

A feminizmus megszületése tehát a jang uralmának köszönhetõ, a férfiuralomnak, ahol a nõkkel való egyenrangúság fel sem merülhet. 
Mégis kényszerû ez az elnyomás. A két õserõ tehát váltogatja egymást uralmán. Hogy melyik volt elõbb, tyúk-tojás probléma. 
Ha ki akarunk kerülni e feszült folyamatból, nem elég mindig a soron következõ állapotig továbblendülnünk, de nem is állhat meg a hinta, mert a mozdulatlan, megmerevedett állapot tagadja az életet. 

Mozgó mozdulatlan - kelet talán érthetetlen tanítása. A meg nem szûnõ mozgásban látni kell az egyensúlyt, a tiszteletet. Jin és jang tökéletes harmóniájában ott a kimondatlan, hogy egymás nélkül nem létezhetnek. Ennek beismerése a valódi bölcsesség.

A nõ nem csupán Befogadó, õ maga lehet kreatív alkotó jellegû. Magjában ott hever a jang, az a kis fehér kör, és fordítva, a férfi nem csupán Alkotó, egymásból születnek. De e szimbólum a Jungi személyiségtípusnak is kiváló tükörképe, személyünk, nemiségünk mögött ott rejlik az ösztön-én, mely velünk ellentétes nemû, magvunkban tehát az ellentétünket hordozzuk. Ahhoz, hogy a kép teljes legyen, ahhoz, hogy megállíthatatlanul körben foroghasson e jelkép, hogy folytonos egymásba alakulás legyen, tánc és nem véres hadakozás, fel kell ismerni önmagunkat, részt kell vállalnunk. Ahhoz, hogy tökéletes körré váljunk párunkkal, engednünk kell ott, ahol õ kitejesedik, kiterjed. Hatalom és alázat váltják majd egymást, de kifelé mint azt az atomoknál jól láthatjuk neutronok, semlegesek leszünk. Önmagunkban elegendõk.
Ekkor megszûnik a kifelé kacsintgatás, az állandósuló fájdalmat lágy mélabúból fakadó eufória váltja, az érzések oda-vissza alakulása azonban többé nem okoz problémát. Ha az ember nem képes megélni szerepét, akkor nem csak önmaga siklik ki, hanem túlbillenve szerepén a másik is kibillen, a két erõ szétfolyik.
 
Kultúrális ellenpólusok

Nyugat rohanó világában a számtalan kötelesség mellett talán azt gondoltuk ezek a dolgok maguktól kialakulnak. 
A párválasztás mindenkinek a maga dolga. Nincs mit tanulni ezen, magától fogan meg az igény és alakul ki a nagyvilágban helyünk. A fejlõdõ országokban azonban a családok sorra széthullanak. A Kelet ugyanúgy elférfiasodik. Ám az egyensúly megõrzésének érdekében születtek ellenpontok.

Japánban a gésa kutúrának nagy hagyománya van. Ma a gésák már a szexualitás szimbólumai. Elég csak egy ineternetes keresõbe bepötyögni e szót, a fogalomszótárakban a szexualitás témakör alatt találhatjuk meg. A gésa szó jelentése eredetileg: mûvészetekkel élõ, szép személy. Kezdetben csak férfiak lehettek gésák. Idõvel nõk is beléphettek közéjük, professzionális szórakoztatók - mondják. Hogy a mûvészetek értõirõl mára egy téves kép alakult ki - sokan egyszerûen hagyományos viseletet hordó prostituáltaknak tartják õket - ez is csak az igényt mutatja. Ebben a világban csupán így van rájuk szükség, tudatlanságunkban, és igen, egyesek talán meghasonultak ezért, az életbenmaradásért. Ennek ellenére a gésák a tökéletes nõt képviselik, jint, a nõideált.
A tárgyalásokon, teaszertartásokon nem vehettek részt asszonyok. A háziasszonyt, a feleséget önmaga ideálképe képviselte, a gésa - amivé bensõjében az asszony maga is válni szeretett volna. A családanyát õ helyettesítette. Azok a lányok, akikben megvolt az erõ, megvolt az elhivatottság talán kivételezett helyzetbe kerültek, de szigorú rendszert tartottak. Szigorú szabályok, testi és lelki korlátok között végezték kötelességeiket. Talán nem felelõtlen azt állítani, hogy e szerepkör megtanulása eredményesebb volt, mint nyugaton. A tudást példákból az életbõl lesték el, idõsebbektõl. Az erkölcsöt nem sulykolták, másképp neveltek, természetes példákkal járultak elõ.

Két fõ típusuk a maiko ('tánc asszonya') és a geiko ('mûvészet asszonya'). Elég lefordítanunk e kifejezéseket, és láhatjuk, hogy ezek a nõk alkottak, mûvészettel, teremtéssel foglalatoskodtak. 
Nõiségünk megélése tehát nem feltételezi az anya-rabszolga szerepet, amely a monoton teendõktõl képtelen eltérni. Mégis talán ez az erõs félreértelmezés vezetett oda, hogy a nõi szerep automatikus alárendeltséget jelentett.

Jin és jang harmóniája

Az ideális kapcsolat és béke megtalálása bölcsességet és a világ ismeretét követeli. Egymásba csavarodó ciklusok, egymásba kapaszkodó makro-, és mikrokozmosz. A változtatás lehetõsége bennünk rejlik, a gondolatainkban.

Kik vagyunk? Miként tekintünk magunkra? 
Ennek makrokozmoszaként születik az egyén, egy újabb ciklusban az egyén a mikrokozmosz és a család lesz a nagyobb egység. 

A család a társadalom része, az emberi társadalom az istenié. 
Az önbeteljesítés tehát az önsimeret, a legfelsõbb törekvés. 

Cél a végtelen, de az úton szembetalálkozunk kísérõkkel, lépcsõfokokkal, s mi vagy harmóniában élünk velük, vagy zavarunkban eltaszítjuk õket. Elménk tisztasága kisugároz. Hogy a sok szögletes szabású, fiús, sportos ruha megzavarja-e a nõk elméjét, felborítja-e a szerepeket, a magon, a mag tisztaságán múlik, na és azon, hogy a talaj melyen ez a mag gyökeret ereszt biztos, stabil-e, vagy talán inkább elnyeli csírájában a kifejlõdni vágyót. 

Értsd és mond: Én vagyok általad és érted, és te vagy általam és értem. Egymás nélkül nem létezhetünk.
A Holdnak fénye a Napból ered, a Nap ragyogni, önmagának, szerepének örülni csak csodálattal tud, az áhítatot a Holdtól reméli.

"A tükröd leszek, hogy lásd ki vagy, ha nem látnád!" (Jim Morrison)

Fodor Kata
forrás: lorien.uw.hu/noiseg.htm