Hasztalan hívott Amszterdam, London,
Itthon hordozom sorsomat, gondom,
Itt tartott e szív-alakú ország,
Utamat állta sok rozsdás korlát,
Ezer koszorúér fut szerteszét,
Itt gyógyítgatom lelkemnek sebét,
Széthúzás, közöny és ellentmondás,
Nekilendülés és megtorpanás,
Pártütés, viszály, vírus-aknazár,
Sorsom e szegényes, magyar bazár,
Haza csak egy van, ha mostoha is,
Szűk a cipőm, benne nyom egy kavics,
A világ nagy, de én őt szeretem,
Keserű kenyerem, édes nyelvem
Tőle kapom, itt mindenki megért,
Ha dolgozok legtöbbször garasért,
A sírköveken ismerős nevek,
Maradnom kellett, el nem mehetek,
Kifosztva, alázva, megcsonkítva
Is benne ősdelej, létem titka,
Almafán érő, édes szerelem,
Gyönyörködöm a szorgos méheken,
Ha néha sírok, mert ezt még hagynak,
Bánatom szól a Holdnak, a Napnak,
Oly keveset tett meg a kedvemért,
Nem védet, óvott, mint az acélvért,
Tudom a múltat, a mát figyelem,
Jövőt nem látok, könnyes a szemem,
Pár kimutatás hamis és kétes,    

Ölelj Hazám, Mostohám, Te, Édes!

Mezei István
2021.03.15