Dányi László: Miért mondott le az Antall-kormány és az Országgyűlés a történelmi Kárpátaljáról? A magyar-ukrán alapszerződés aláírása (Kijev, 1991. december 6.) és ratifikálása (Budapest, 1993. május 11.)

V.

Folytatódik a kínos vita a Parlament üléstermében

Csupán a szünet után, négy óra 32 perckor kezdődhetett meg a Magyar Köztársaság és Ukrajna között a jószomszédság és az együttműködés alapjairól szóló, 1991. december 6-án aláírt szerződés megerősítésével foglalkozó országgyűlési javaslat általános vitájának folytatása és lezárása. A vitát ismét olyan időpontra időzítették, hétfőre, amikor a várhatóan heves vitában az országgyűlési képviselőket nem „zavarták” a tv-kamerák. Salamon László országgyűlési képviselő (MDF), helyettes frakcióvezető elképesztő módon arra tett ügyrendi indítványt – az MDF-képviselőcsoport nevében! –, hogy „ennek a napirendnek a megtárgyalására zárt tárgyalásban kerüljön sor.”[89] Az ügyrendi bizottság elnökével, Dávid Ibolya országgyűlési képviselővel (MDF) ellentétben Torgyán József (Független Kisgazdapárt) és Fodor István országgyűlési képviselő (független) úgy vélte nem a jelenlévő, hanem az alkotmányi rendelkezésekkel összhangban az összes képviselők szavazatának kétharmadára van szükség zárt ülés elrendeléséhez. Tíz percig tartott ülését követően az ügyrendi bizottság azt az egyhangú álláspontot alakította ki – az Alkotmány 23. szakasza és a Házszabály 53. szakasza (1) bekezdése alapján –, hogy az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges az Országgyűlés zárt ülésének elrendeléséhez.

Az első felszólaló, Király B. Izabella országgyűlési képviselő (MDF) először arra utalt, hogy az alapszerződés előző heti vitájában többen említettek gyakorlati példaként különböző kétoldalú szerződéseket, de senki sem hivatkozott a Kuril-szigeteket visszakövetelő Japánra, a 2 ezer év után a semmiből létrehozott Izrael Államra, valamint a két világháború közötti magyar külpolitika aktivitásáról és világos, súlyos sérelmek orvoslására törekvő stratégiájáról. „A mostani passzív, sőt defetikus külpolitika a magyarság számára elfogadhatatlan, mert nemzetünk fokozatos felmorzsolódását elősegítő, alapvetően hibás stratégiára épül.”[90] Szórványos tapsot kiváltva arra tett javaslatot, hogy amennyiben nem marad ki a 2. cikk (2) bekezdése a magyar-ukrán alapszerződésből, abban az esetben az Országgyűlés ne ratifikálja azt. Iván Géza országgyűlési képviselő (Független Kisgazdapárt) felolvasta a Kárpátaljai Ruszinok Egyesülete elnökségének a magyar nemzethez szóló felhívását. „Mi, kárpátaljai ruszinok tiltakozunk az ellen, hogy Ukrajna kormánya ismételten figyelmen kívül hagyja az emberi jogokat, dönt egy nép sorsáról a háta mögött. Felhívjuk Magyarország parlamentjét, hogy ne hagyja el a megszállt Kárpátalja népét, mely ezer éven át békességben élt sok nemzetiséget egyesítve, beleszámítva a 200000 tősgyökeres magyart és még többet is, és ne ratifikálja a tárgyalásra került ukrán-magyar szerződést, mely véglegesítené az 1945. évi Fierlinger–Molotov-egyezséget. A vezetőség megbízásából a Kárpátaljai Ruszinok Egyesületének elnöke.”[91] (Ivan Turjanica elnök kifejtette, hogy a szerződésnek nem szabad hatályba lépnie, s mivel a Szovjetunió szétesett, Kárpátalja státuszát felül kell vizsgálni.) Miklós Árpád országgyűlési képviselő (MDF) azt fejtegette, hogy az ominózus mondat, a 2. cikkely kivételével ratifikálható lenne az alapszerződés – aki a magyar nép nevében egy másik országgal szerződést köt, annak át kell éreznie és meg kell értenie, hogy a trianoni békeszerződés a magyar nép holokausztját jelenti. Megítélése szerint a vitatott klauzula nem szolgálja a kárpátaljai magyarság érdekeit, amelyek csak akkor érvényesülhetnének, „ha nemzetközi ellenőrzés mellett népszavazást tartanának Kárpátalján a kérdésről.”[92]

Tabajdi Csaba országgyűlési képviselő (MSZP) kifogásolta, hogy a kormány és a Külügyminisztérium a magyar-ukrán alapszerződés stratégiai horderejű kérdéseiről az aláírás előtt nem folytatott érdemi konzultációt a parlamenti pártok vezetőivel, a független képviselőkkel és a Külügyi bizottsággal. Bejelentette, hogy a Magyar Szocialista Párt Országgyűlési Képviselőcsoportja támogatja a magyar-ukrán alapszerződés ratifikálását, semmilyen jele nincs annak, hogy a szomszédos országok közül bármelyik önként felajánlaná a határok békés módosítását. Ukrajna Magyarországot tekinti legjobb barátjának, minden más országot megelőzve a Magyar Köztársaság írta alá Ukrajnával 1991. május 31-én a nemzeti kisebbségekről szóló nyilatkozatot, amely az alapszerződés mellékletét képezi. A magyar politika elemi joga a kárpátaljai magyarság egyéni és kollektív jogainak biztosítása érdekében való fellépés. Nem létezik politikai erő által irányított magyarellenes propaganda, bár ilyen jellegű szórványos megnyilatkozások és akciók akadnak. „Fontos jelzés számunkra az, hogy az 1991. december 1-jén megtartott két népszavazás Kárpátalja különleges státuszú övezetté nyilvánításáról 86 százalékos támogató szavazattal és a 76 százalékban magyarlakta beregszászi járás területi autonómiájáról 81 százalékos többséggel máig érvényben van. A két népszavazást senki nem kérdőjelezte meg. Bár még nem jött létre a két említett autonómia – egy tájegységi és egy kisebbségi területi autonómia –, a jogi érvényességük komoly lehetőséget ígér. (…) Reményt keltő körülmény az, hogy 1992. július 22-én az ukrán törvényhozás elfogadta a kisebbségi törvényt, amely nemzetközi szakértők szerint is összhangban van a nemzetközi, európai normákkal és igen széles jogosítványokat ad a nemzeti kisebbségeknek. A törvény expressis verbis tartalmazza a kulturális autonómia jogát, bár azt nem bontja ki részletesen. 1992 decemberében a kárpátaljai elnöki megbízott a kisebbségi törvényről értelmezést adott ki. Mindezek nyomán a kárpátaljai magyarság számára lehetővé vált a kulturális autonómia megteremtése, a keresztnevek visszamagyarosítása, a magyar nemzeti jelképek szabad használata, s a többségi magyarlakta településeken és közigazgatásban az anyanyelv használata.”[93]

A magyar-ukrán alapszerződés parlamenti ratifikálása (1993. május 11.) előtt egy nappal Gerbovits Jenő országgyűlési képviselő (Független Kisgazdapárt) egyenesen arra az álláspontra helyezkedett a parlamentben, hogy a kormánynak le kell mondania. Frakciótársa, Kávássy Sándor hozzátette, hogy ebben a kérdéskörben a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Pártot nem kereste meg senki, vele tárgyalást senki sem kezdeményezett, tehát ilyen értelemben a sajtóban megszellőztetett hatpárti konszenzusról szó sincs. Prepeliczay István képviselő (Független Kisgazdapárt) emlékeztetett arra, az ukrán nagykövet csalódottságának adott hangot, hogy a parlamentben vita alakult ki a magyar-ukrán alapszerződés ratifikálásával kapcsolatban. „Ezt a csalódottságot én tökéletesen megértem. Én is csalódott vagyok. Csalódott vagyok, mert ezt a szerződést 1991. december 6-án aláírták. Erről a szerződésről nem tudott a parlament, nem tudott a parlament Külügyi bizottsága, erről a szerződésről nem tudtak a koalíciós partnerek. Ezt a szerződést az ukrán parlament ratifikálta 1992 nyarán. Erről a ratifikálásról nem tudott a parlament, nem tudott a Külügyi bizottság, nem tudtak a koalíciós partnerek. Elénk ez a szerződés most, mint a bűvészcilinderből a nyúl, került ide, és most tudtunk megdöbbenni a szerződésen.”[94] Egyúttal nagyon veszélyesnek és hibásnak tartotta Katona Tamás országgyűlési képviselő (MDF) érvrendszerét, aki arra hivatkozott, hogy azért volt szükség a magyar-ukrán alapszerződés aláírására, mert Ukrajna még nem volt önálló állam a Helsinki Záróokmány aláírása idején. Vitányi Iván képviselő (MSZP) elárulta, hogy személyes szálak fűzik Kárpátaljához, Ugocsához és Bereghez. Szépapja Ugocsa vármegye követeként a T. Házban is megfordult, levelet írt a királynak, hogy nem koronáz. „Az ukrán szerződés nem tökéletes, de… (…) Megteremti a lehetőséget abban, hogy Kárpátalján, Kárpát-Ukrajnában a magyarok szabadabban éljenek, mint azelőtt, és hogy szabad nemzetiséget alakítsanak ki. Ezért az én véleményem szerint történelmi szükséglet, hogy a parlament mellette szavazzon ennek a törvénynek.”[95] Torgyán József országgyűlési képviselő (Független Kisgazdapárt) csak sokadik kérésére kapott szót az üléslevezető elnöktől, Dornbach Alajos országgyűlési képviselőtől (SZDSZ), az Országgyűlés alelnökétől, de akkor alaposan kitálalt kétperces időkeretében. „A kétperces reagálás keretében rá kívánok mutatni arra, hogy 1991. december 1-jén népszavazást tartottak Ukrajnában, ahol a magyar kisebbség örömmámorban úszva borult egymás nyakába, mert az autonómiát népszavazás útján megszavazták Beregszász központtal. Ezt követően Antall miniszterelnök úr öt nappal később megjelent Ukrajnában. Örömmámorban, eufóriában fogadták, és a miniszterelnök úr érthetetlenül ezt a kivívott jogot sárba tiporta, félrelökte, mert a jövőt illetően is lemondott a területi igényekről, holott az autonómia kivívása már egy többletjogot jelentett volna az ott élő magyarságnak. Szerettem volna feltenni a kérdést, hogy vajon az ukránok az oroszokkal kötöttek-e olyan szerződést, amelyben ilyen kölcsönös lemondás szerepelt? Szerettem volna megkérdezni, hogy vajon az ukránok kötöttek-e ilyen szerződést a románokkal vagy kötöttek-e a Moldáviai Köztársasággal?”[96] Király Zoltán országgyűlési képviselő (független), az egykori szegedi televíziós riporter úgy vélte, hogy bűnös és kalandorpolitika a jogos elégedetlenséget és a Trianon óta a magyar népben élő keserűséget a határrevízió politikájával felszítani. Szűrös Mátyás országgyűlési képviselő (MSZP) a Svájcban élő liberális történész, újságíró Fejtő Ferencnek a Magyar Nemzet április 30-i számában megjelent nyilatkozatára hivatkozott. Vagyis a magyar kormány abszolút helyes álláspontot foglal el, amidőn ragaszkodik a Helsinki Záróokmány szövegéhez, és nem hajlandó örök időkre lekötelezni a magyar államot és a magyar népet amellett, hogy soha nem fog bizonyos területi változtatásokat követelni a szomszédos államokban, ettől függetlenül a magyar-ukrán alapszerződés ratifikálására buzdított felszólalásában. Fodor András Attila országgyűlési képviselő (MDF), a Külügyi bizottság tagja arra emlékeztetett, hogy a parlament – Horn Gyula országgyűlési képviselő (MSZP) elnökletével működő – Külügyi bizottságának 1992. június 3-i ülésén egyetlen bizottsági tag sem kifogásolta az alapszerződés ratifikálását, amelyet ő nem tud támogatni. A Magyar Nemzet tudósítása szerint: „1992 nyarán a bizottság e szerződést visszautalta a kormányhoz, de többé semmilyen érdemi tájékoztatást nem kaptak, egészen a parlamenti beterjesztésig.”[97]

Gróf Bethlen István országgyűlési képviselő (MDF) mindenekelőtt arra törekedett felszólalásában, hogy védelmébe vegye a miniszterelnököt és a külügyminisztert. „Egy lehetetlen dolog az, hogy Antall József miniszterelnöknek az ő családi hátterével, de ami sokkal fontosabb, az ő életútjával, Jeszenszky Géza külügyminiszternek, mint az egyik legrégebbi felvidéki magyar család sarjának, azt vessék a szemére az Ország Házában, hogy hazaárulók, nemzetvesztők, a kádári politika folytatói, vagy még rosszabb, annak – idézőjelben – ’túlteljesítői’”.[98] Miklós Árpád országgyűlési képviselő (MDF) továbbra is meg volt győződve afelől, hogy a kárpátaljai lakosság nevében csak akkor lehet nyilatkozni, ha nemzetközi ellenőrzés mellett népszavazást rendeznek. Dragon Pál országgyűlési képviselő (Független Kisgazdapárt) pedig arra kérte „ukrán barátainkat, hogy legyenek velünk szemben ők is megértők, és ne kívánjanak tőlünk olyan szerződést, olyan tételek elfogadását, amivel a magyar nép nem tud egyetérteni és nem tud azonosulni.”[99] Az újfent szót kért Torgyán József országgyűlési képviselő (Független Kisgazdapárt) a súlyos nemzeti-nemzetiségi kérdés fontos momentumára tapintott rá, amikor felidézte, hogy 1991. december 1-jén népszavazás volt Ukrajnában, és ott az autonómia mellett foglalt állást a kárpátaljai nép. Ahhoz viszonyítva a magyar-ukrán alapszerződés óriási visszalépést jelent, mert öt nappal később olyan értelmű kontraktust kötött a Magyar Köztársaság és az Ukrán Köztársaság, amelyben már csak a kulturális autonómiára volt hivatkozás. A kulturális autonómia nagyságrendekkel kisebb és rosszabb autonómia, mint a területi autonómia, tehát a népszavazás eredményéhez képest a magyar miniszterelnök megdöbbentő engedményt tett. Egyúttal felhívta a figyelmet a Népszabadság szocialista napilap aznapi számára, amely buta irredentáknak minősítette mindazokat az országgyűlési képviselőket, akik nem értettek egyet az alapszerződés 2. cikkelyével. Fekete Gyula országgyűlési képviselő (MDF) bejelentette, hogy a Magyarok Világszövetsége (MVSZ) Elnökségének ülése ellenszavazat nélkül, egyetlen tartózkodás mellett az alapszerződés inkriminált részének a módosítása mellett döntött. Az MVSZ Választmánya meglehetősen óvatos állásfoglalásában kifejtette: „indokolatlannak és szükségtelennek tartja, hogy Magyarország jelenlegi határait újabb kétoldalú államszerződésekben garantálják, különös tekintettel arra, hogy Magyarországgal szemben békés úton nem vethetők fel ésszerűen elfogadható területi igények.”[100]

A parlamenti vitából a tévénézők csak Király B. Izabella országgyűlési képviselő (MDF) felszólalását követhették nyomon, mivel az MDF–képviselő-frakció vezetése mindent megtett azért, hogy a kormányt élesen támadó kormánypárti képviselők szózatai csak a délután öt óráig tartó közvetítés után hangozzanak el. Ám hiába tették a napirend végére a botrányt kavart magyar-ukrán alapszerződés tárgyalását, fél öt tájban elfogytak a témák, folytatni kellett a kínos vitát.[101] G. Nagyné Maczó Ágnes országgyűlési képviselő (független) megállapította, hogy Csoóri Sándor MDF-alapító József Attila- és Kossuth-díjas író és az általa ajánlott, ezért a nemzet által elfogadott miniszterelnök, Antall József egymással összeütközésbe került. „Ez – főleg az ukrán nagykövet úrnak mondom – már belpolitikai botrány. Antall József múltját mi Csoóri Sándoron keresztül fogadtuk el, ő volt a garancia arra, hogy a nemzet egy ismeretlen embert az MDF elnökeként miniszterelnöki posztra egyáltalán támogathatott. (…) Sajnos bekövetkezett az, amit Kis János (a Szabad Demokraták Szövetségének elnöke – D. L.) több mint egy évvel ezelőtt kért, követelt, hogy a liberális minimumot mindenki fogadja el ebben a házban, mert különben a parlament nem működik. (…) Ez a liberális nagykoalíció a szocialisták által, a Fidesz által és az SZDSZ által megtámogatott kormánnyal működik. Nézzék meg, a kisgazdák nem támogatják, a keresztények kétkednek és felvilágosítást kérnek, hogy vajon rossz lesz-e számukra, illetve a magyarság számára ez a szerződés. (…) Köszönöm, hogy meghallgattak! (Taps a jobb oldalon. – Mádai Péter /szabad demokrata országgyűlési képviselő – D. L./: Fejezzük már be!)”[102] Szent-Iványi István országgyűlési képviselő (SZDSZ, a parlament Külügyi bizottságának alelnöke úgy vélte, hogy a magyar-ukrán alapszerződésben sikerült összekapcsolni a kárpátaljai magyar nemzeti kisebbségnek nyújtott garanciákat és a kétoldalú kapcsolatok egyé vetületeinek rendezését. Hozzátette, hogy „Komolyan vehető politikai erő pedig területi igényeket nem támaszt szomszédjainkkal szemben.”[103]

Sokáig lefutottnak látszott a magyar héják és az ukrán galambok parlamenti mérkőzése, írta május 11-i számában a Magyar Nemzet, a heves, öngerjesztő, disszonáns hangoktól sem mentes vita után várhatóan név szerinti szavazás során mégis „Vizsgázik a magyar külpolitika, a kormány, a külügy és a parlament”.[104] A Magyarország politikai évkönyve 1994 a következőképpen emlékezett meg a magyar-ukrán alapszerződés ratifikálása körüli súlyos vitákról, bonyodalmakról: „Május 10. A parlamentben az ukrán-magyar alapszerződés vitájában Király B. Izabella egyenesen a Kárpát-medence békés újraegyesítésének szükségességéről beszélt. A képviselőnő bejelentette, hogy a Magyar Egyeztető Társulat csendes demonstrációt kíván tartani az alapszerződés elfogadása ellen. Május 11. Fegyelmi vizsgálat indult Bégány Attila ellen, aki a közelmúltban a magyar-ukrán alapszerződés miatt feljelentette Antall Józsefet, Jeszenszky Gézát és Entz Gézát az MDF etikai bizottságánál. A parlament név szerinti szavazással jóváhagyta az ukrán-magyar alapszerződést.”[105]

89 Salamon László országgyűlési képviselő (MDF) felszólalása. Uo.

90 Király B. Izabella országgyűlési képviselő (MDF) felszólalása. Uo.

91 Kárpátaljai Ruszinok Egyesületének felhívása a magyar nemzethez. Ld. Iván Géza képviselő (Független Kisgazdapárt) felszólalása. Napló, 1993. május 10.

92 (Munkatársainktól): Az alapszerződés vitája megosztotta a koalíciót – Irredenta kirohanások a T. Házban. Népszabadság 1993. május 11.

93 Tabajdi Csaba országgyűlési képviselő (MSZP) felszólalása. Napló, 1993. május 10. Kárpátalja választópolgárainak több mint 80 százaléka vett részt az 1991. december 1-i kettős népszavazáson (1. Támogatja-e ön a független Ukrajna kikiáltását? 2.  Akarja-e ön, hogy Kárpátalja az Ukrajna új alkotmánya által biztosított különleges önkormányzati státusszal rendelkező, különleges terület legyen?), amelyre a Két igennel szavazzunk! felhívást adta ki a KMKSZ. Ld. Rác T. János: Kárpátalja: Két igen. Népszabadság, 1991. december 2. A szavazásra jogosult állampolgárok 83,7 százaléka vett részt a függetlenségről tartott népszavazáson, az urnákhoz járulók mintegy 90 százaléka Ukrajna Szovjetuniótól való függetlenségére voksolt. Ld. M. Lengyel László: Új szomszédunk Ukrajna. Népszabadság, 1991. december 3. A Kárpátalja különleges önkormányzati státuszára is igent mondott népszavazáson elnöknek megválasztott Leonyid Kravcsuk tíz nappal korábban Kárpátalján ígéretet tett arra, hogy a térség megkapja az oly kedvező különleges gazdasági övezet státuszát, nem ellenezte a kárpátaljai önkormányzat megteremtését, sem a kishatárforgalom újraindítását, s elítélte egyes ukrán erők uszító röplapjait. Az ukrán függetlenség kivívása során elemi erővel merült fel a kárpátaljai terület autonómiájának igénye is, amelyet azonban már vegyes érzésekkel fogadtak Kijevben. Ld. Szalai Zoltán: Felnőtt a kistestvér. Népszabadság, 1991. december 3.

94 Prepeliczay István országgyűlési képviselő (FKgP) felszólalása. Napló, 1993. május 10.

95 Vitányi Iván országgyűlési képviselő (MSZP) felszólalása. Uo.

96 Torgyán József országgyűlési képviselő (FKgP) felszólalása. Uo.

97 (zsigovits): Heves vita az alapszerződésről – Az Országgyűlés elvetette a zárt tárgyalást. Magyar Nemzet, 1993. május 11.

98 Gróf Bethlen István országgyűlési képviselő (MDF) felszólalása. Napló, 1993. május 10.

99 Dragon Pál országgyűlési képviselő (FKgP)) felszólalása. Uo.

100 A Magyarok Világszövetségének álláspontja – Állásfoglalások a magyar-ukrán alapszerződésről.  Magyar Fórum, 1993. május 6.

101 MH-kommentár. Magyar Hírlap, 1993. május 11.

102 G. Nagyné Maczó Ágnes országgyűlési képviselő (független) felszólalása. Napló, 1993. május 10.

103Farkas Attila: Alapszerződés-vita obstrukcióveszéllyel – A NAP INTERJÚJA Szent-Iványi Istvánnal, a parlament Külügyi bizottságának alelnökével. Magyar Hírlap, 1993. május 6.

104 (bodnár): Magyar héják, ukrán galambok? – Ma név szerinti szavazás. Magyar Nemzet 1993. május 11.

105 Magyarország politikai évkönyve 1994. Demokrácia Kutatások Magyar Központja Alapítvány, Budapest, 1994. 298. o.

(folytatjuk)