Mi vitézül éltünk, 
vitézül meghaljunk,
egész az világnak evvel 
példát hagyjunk…”

vitéz Zerényi Csukás Ferenc

„A Vitézi Rendnek hármas célja van: jutalmazni a vitézséggel párosult honfierényt, megtartani a nagy idők legjobbjait és biztosítani a hősök nemzetségének fennmaradását, végül bennünk és utódainkban a magyar fajnak olyan hatalmat biztosítani, amely rettentő erővel sújt le minden felforgató állam- és nemzetellenes törekvésre…”- igen, valóban bölcs elképzelés volt a nemesítés jogának gyakorlásának akadályoztatása okán - kizárólag csak a király adhatott nemességet, a kormányzó ezért találta ki (vagyis nem ő, de akkor ki adta a szükség szerinti az ötletet a felelevenítéshez?)-, de a ma "vitézsége" milyen terheket ró, milyen érdemeket fakaszt a várományosokra és a más okoknál fogva vitézekké, nemzetesekké avatottak vállára? Vagyis; miben határozható meg a ma vitézsége és feladatai?

Vajon nem kellene Vitézi Rendnek a társadalomban, a médiában megnyilatkozni, állást foglalni? Nem kellene "vitézi tettekkel" kilépni az árnyékból a világ elé? Nem kellene elővenni vagy újrateremteni azt a "rettentő erőt", amely "rettentő erővel sújt le minden felforgató állam- és nemzetellenes törekvésre"?
A koszorúzások és a megemlékezések éltetik nagyjainkat, szép és nemes cselekedetek, de a jelen vitézsége ebből, s csak szép szavakból nem állhat. Ki az a nemzetes urak és asszonyok közül, ki szeretné, ha utódai a "szépen tudtak emlékezni, de magukért és a nemzetért keveset tevőként"-emlegetni a ma vitézét? Egészen bizonyos vagyok abban, hogy nincs ilyen érzetű közülünk egyetlen sem. Nincs mitől félnünk, hiszen ha elbuknánk is, Zrínyi Miklós szavai jussanak eszünkbe; "Vitézek! A várat nem bírtuk megőrizni, de a vitézi becsületet megőrizzük. Becsülettel halunk meg!"

Tudatosan -visszatérve az elődeink által megalapozott szilárd vázra- szükségszerű a megújulás és a tagozat közötti civakodások beszüntetése.
Csak s csupán a vitézi egység az, ami acélos erőt teremthet és értéket adhat a jelennek, utat mutathat a jövőnek. 
Vitéz nagybányai Horthy Miklós Őfőméltóságának egyetlen Vitézi Rendje volt, mely egyetlen szívként pumpálta a vért a Kárpát-medence magyar fajának, nemzetének érrendszerébe. Mi a kormányzói végrendelettől nem térhetünk el, nincs hozzá jogunk s nincs hozzá erkölcsi alapunk.

A Karácsony szent ünnepe a szeretetről és a megbékélésről szól, az új esztendő ünnepe a megújulásról és a reményről. A reményről, mely forró ónként forrasztja össze majd a tagozatokat, és magas rangú elöljárók, közvitézek, nemzetesek-félretéve személyes érdekeket, rangokat, múltbéli sérelmeket- egyként szentesítik akaratukat; az egységes Vitézi Rend eszméjét....
mert Vitézi Rend csak egy lehet!

Beküldte:
vitéz lovag Pásztori Tibor Endre