Nép, nemzet, lakosság, társadalom.                                                                     

(Javaslat a Magyarok Szövetsége Élenjáróinak!)

Helyre kellene tenni a fenti fogalmakat, mert szövetségünk berkein belül is nagy ebben a bizonytalanság. Én vita indítóként - mivel sajátos véleményem szerint szövetségünk, egy nemzetépítő népmozgalom - az alábbi meghatározásokat adom közre, a hatékonyabb működésünk érdekében:

A nép olyan együttélési és többnyire etnikai közösség, amely tisztességgel dolgozik, alkot, de ezen túl nem igen lép. A nép tehát passzív nemzet, közös túlélési ösztönnel, kultúrával, szokásrendszerrel, hagyománnyal és nyelvvel. Egy nép szellemisége a nemzetében csúcsosodik ki, bár vannak történelmi pillanatok, amikor a nép java nemzetté emelkedik, mert felismeri az ellene irányuló veszélyt, s önvédelmi harcba kezd, vagy közjogi küzdelmet, esetleg ellenállást folytat.

Minden nép önvédelmét a nemzete – lelki értelmisége, közjót szolgáló tudatos rétege – szervezi meg, s ők adják a túléléshez a szükséges stratégiát és taktikát, de még a célhoz vezető, önvédő ideológiát is.

A nemzeten belül a közösséghez tartozás minősége lehet más és más, de a magyar állameszme iránt, az igazságos állam és alkotmányosság foglalataként – „az öntestükből felépített” – Szentkoronát, meg nem tagadhatják, mert akkor lelkialkatukat, őseik vérét, verítékét, gondolatait és a jövő nemzedékének jussát tagadnák meg.

Így a nemzet: legmagasabb szintű lelki és tudati összetartozás, de a nép politikai képviselete is!

A lakosság ezzel szemben az része a társadalomnak, amely nem kötődik a hazához (hiszen csak itt lakik), s a nép és a nemzet mellett atomizáltan vegetál, vagy gátlástalanul és világpolgárként kizsákmányol. A lakosság nem együttélési közösség, nincs belső szervező ereje és értékrendje, csak a pénzt és hatalmat, valamint a mohó fogyasztást ismeri el vezérelvéül, s egyedül az önérdek hajtja. Ebből a rétegből kerülnek ki azok, akik belső szervező erő híján a pártok karjaiba ájulnak, s e külső szervező erő segítségével gondolják a hatalmat jó irányba befolyásolni. Csak azt nem veszik észre, hogy a voksolás után már nincs rájuk szüksége a pártérdeket (részérdeket) megvalósító hatalmi rendnek.

E három alapvető kategória: lakosság, nép és nemzet adja ki a társadalmat. Amely ezáltal: a legjobban megosztott felépítés is egyben. A monetáris diktatúrának a „divide et impera” elve (oszd meg és uralkodj), éppen a társadalom megosztását hozza létre magával a pártokráciával is. Ebben, az úgynevezett „politikai váltógazdálkodás” rendszere biztosítja a hatalmat a nép és a lakosság felett. Profi média-megtévesztéssel elhitetik velük, hogy a szavazgatásokkal előbb-utóbb hatalomba kerül egy olyan erő, amely a teljes társadalmat fogja majd szolgálni.

Ám éppen a jelen elemzésemből tűnik az ki, hogy erre csak a nemzet lenne képes, ha vissza tudná szerezni a nép bizalmát, s a lakosság elnyomorított részének is tudna nyújtani pozitív jövőképet. (Szövetségünkön belül Molnár Ervin 8 +3 milliós propagandája erre tett, egy igen figyelemre méltó kísérletet)

A magyar hagyomány világa a lakosságot már nem érinti meg, ők szinte szégyellik a magyar kultúrát, nyelvet és hagyományt, de sajnos már a nép egy részét is megfertőzte ez a „trendi”, így különösen az ifjúság van nagy veszélyben.

Ezért lenne nagyon fontos Molnár V. Józsi bátyánk szavait megfogadni, s a magyar műveltség szintjére kell visszaemelni azokat, akik még nem vesztek el a globalista mételyben végleg.

Szeged, 2013-01-11                                                                          Dr. Bene Gábor