Rokkant vagyok, nem élősködő! – olvasható az egyik transzparensen. A támogatások megvonása és a kínos felülvizsgálatok mellett a felirat utóbbi, megalázó szava hívta az utcára a fogyatékkal élőket. A Civil Mozgalom kezdeményezésével demonstrációsorozatba kezdtek a fővárosban, hogy erejükhöz mérten hallassák a hangjukat.

A  szervezők és a résztvevők elfogadhatatlannak tartják a rokkantnyugdíj eltörlését: a helyébe lépő rendkívül alacsony, sok esetben mindössze 28 ezer forintnyi havi ellátás semmire nem elég. A kormány a felülvizsgálatokat követően úgy csökkenti súlyos beteg emberek ellátását, hogy azoknak többnyire esélye sincs munkát találni. Mind a négy végtagjára bénult fiatalemberről is döntöttek már úgy, hogy neki nem jár ellátás. Mindeközben rehabilitációra, az érintettek foglalkoztatására az eddigieknél is lényegesen kevesebbet kívánnak költeni.

Korlátok között
– Huszonnégy órás ügyeletben élek a fiam mellett, aki veleszületett vese- és húgyúti elégtelenségben szenved. A vállalkozásom tönkrement, mert nem maradt időm a munkámra. Az ápolási díjból és a családi pótlékból havi 50 ezer forint jön össze – mondja az 53 éves Mérei Erzsébet, aki egyik veséjét adta ma már 17 éves fiának. Sárbogárdról jött a tüntetésre. – A katétert, amit a fiamnak háromóránként kell cserélnie, most luxuskategóriába sorolták, tehát megvonják a támogatását. A gyermekem havonta 150 katétert használ, darabja ezer forint. Van helyette másik, mondják, ami igaz, csak éppen könnyen felsebzi a húgycsövet, s több mint háromnegyed órába telik, mire lecsepeg a vizelet. Negyven kisebb-nagyobb műtéten esett át a fiam, emellett 12 féle gyógyszert szed, közösségbe nem mehet a fertőzésveszély miatt. Magántanuló, 4,5-es átlaggal végezte a gimnáziumot. Egész élete a korlátokról szól. Mi lesz velünk?

 A döntéshozók többségének fogalma sincs a mai magyar valóságról. Bárki kipróbálhatja: üljön be a kerekes székbe, közlekedjen fehér bottal, létezzen félig bénán havi 28 ezer forintból – fakad ki Tóth Kata, a demonstráció főszervezője. – A második napon megjelent a téren két ellenzéki képviselő, azóta senki. Addig nem mozdulunk, míg a kormányzat szóba nem áll velünk.

A Hősök terén csaknem 40 fokot mutat a hőmérő. Vannak, akik már ötödik napja demonstrálnak éjjel-nappal. A kemény mag alig húsz emberből áll, de állandó a mozgás: szimpatizánsok és érintettek váltják egymást, vidékről is érkeznek. Öten-hatan éhségsztrájkba kezdtek. – Bárki bármikor kerülhet ilyen helyzetbe – mondja egyikük, aki munkából hazafelé kapott agyérszakadást, majd agyvérzést és infarktust. – Ha elveszik a nyugdíjamat, a Kossuth térre megyek, ott leszek öngyilkos – teszi hozzá elkeseredetten.

Jelenleg 940 ezer ember él hazánkban, akiknek az elmúlt évtizedekben rokkantsággal összefüggő ellátást állapítottak meg, közülük 450 ezren már betöltötték az öregségi nyugdíjkorhatárt. Ők eddig csupán nyilvántartási szempontból számítottak rokkantsági nyugdíjasnak, idős koruk miatt a rendszeres munkavégzésre már sokan alkalmatlanok.

A Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége is csatlakozott a demonstrációhoz. Akkor még nem sejtették, hogy csakhamar újabb változással kell szembenézniük: a kormányzat megvonná a megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató cégek bértámogatását. Mintegy 40 ezer ember kerülhet az utcára. – Jól példázza az arányokat, hogy egyesületünk 29 foglalkoztatottjából 17-et el kell küldenünk, ha átmegy az Országgyűlésen a javaslat. A kormány mindebből 12 milliárd forintos megtakarításra számít, ám most ugyanennyi az adó- és járulékfizetésekből származó bevétele. Akkor mire jó az egész? – teszi föl a kérdést Hegedűs Lajos, az egyesület elnöke, aki 30 éve önkéntesként vívja a harcait. – A fogyatékkal élők reménytelennek látják a helyzetüket, ez a réteg teljesen elszegényedik. Kistelepüléseken, vidéken él 62 százalékuk – mondja. – Törvény írja elő, a Fogyatékosügyi Tanácsnak negyedévente össze kell ülnie, hogy megvitassa az aktuális helyzetet. Az utóbbi két év alatt ez egyszer történt meg. Amúgy pedig Európában a rehabilitáció kedvezményeket jelent, nem elvonásokat...