Ebben a választási rendszerben Orbán Viktor megnyerte a választást, ez ma már hivatalos bejelentés.
Hallani híreket nagyon különös, törvénysértőnek látszó körülményekről, amelyek a végső eredmény kétségbe vonásához kevesek, ám ahhoz éppen elegendők, hogy megingassák az emberek bizalmát abban, hogy a választást tisztességesen rendezték meg. És nem telt el három nap sem, a választáson nyertesek és törzstáboruk nem képesek önfeledten örülni a sikernek, hanem - a kormányfő nemzeti ünnepünkön tett ígéretéhez hűen - talán kérés nélkül, szinte egymással is versengve bosszúszomjasan vesznek elégtételt azokon, akiket ellenségnek tartanak.
   Ezek a talpnyalásban versengő pártkatonák sokkal nagyobb bajt fognak okozni Orbán Viktornak, mint azok, akik más jövőt képzeltek el Magyarországnak, akik tisztességes eszközökkel kritizálták politikáját. Mert a koncért versengő hívei azt gondolják, hogy rájuk nem érvényesek a törvények, a közerkölcsi alapértékek.
   Azt hiszik, ők most a hatalom birtokában bármit megtehetnek. Akár helikopterrel járhatnak lagzikba, vagy helikopterről lőhetnek házi rénszarvasokra korrupciógyanús vadászatokon.
Azt hiszik, befolyásukkal üzérkedhetnek 800 millióért, a paci érték sokszorosáért vásároltathatnak bankot maguknak közpénzen, hogy aztán megszerezhessék maguknak bagóért, azt hiszik, felvásárolhatják közvagyonból az összes médiát, hogy az ő szólamaikat szajkózza.
   Hazudhatnak reggel, délben, meg este, zabrálhatják a közvagyont háborítatlanul, megzavarhatnak - a hatalom által a sajtónyilvánosság elől elzárt - tudományos konferenciákat, gyalázhatnak az egyetlen zászló alá beterelt táborból eltévelyedett, vagy éppen szívlapáttal elkergetett feketebárányokat, nemzetárulónak nyilváníthatnak bárkit, Soros-ügynök listába szerkeszthetik bárki nevét, akár holtában is. És ki tudja, még mi mindent tehetnek meg azokkal, akiket ellenségnek neveznek ki.
   Láttuk, kétharmados többségük birtokában a parlamenti demokrácia paródiájává züllesztették a magyar demokrácia templomát, az Országgyűlést. Ilyen körülmények között nincs értelme legitimációt biztosítani az Országgyűlésnek! Az ellenzék, ha már képtelen volt az összefogásra, egyet tehet: nem ül be a parlamentbe, nem asszisztál a magyar demokrácia teljes lebontásához. Akkor jár el helyesen, ha a parlamenten kívül maradva tesz meg mindent azért, hogy lebontsa a Nemzeti Együttrettegés Rendszerét.
   Ne utcai zavargásokkal, hanem a véleménynyilvánítás - alaptörvényünk által védett - jogával élve, békés tüntetésekkel, erőszakmentes demonstrációkkal érjék el a célt, hogy legközelebb ők legyenek többen.
   Hatalmunk a szelíd nyugalmunk kell, hogy legyen. Ahogy Gandhi tanította nekünk, és ahogy a nyolcvanas években, minden év március idusán a diktatúra karhatalmától se félő ifjak mutatták meg nekünk. Közülük sokan még élnek, még itt vannak közöttünk. Ők azok, akik nem szereztek vagyont, nem vettek részt korrupciós mocsokságokban, ők azok, akik annak idején is mertek kockáztatni a szabadságért, Magyarországért. Most gyermekeik jövőjéért még egyszer tenniük kell a valódi demokrácia visszaállításáért.
   Ez most becsületbeli ügy. Ha hagytuk, eltűrtük, hogy egy rendszerváltoztatásra felesküdött politikai párt a szemünk láttára váljék Magyarország fejlődésének kerékkötőjévé, hogy éppen ők ültethessék el a szívekben újra a pártállami diktatúrában megtapasztalt fortélyos félelmet, ha ezt hagytuk, akkor kötelességünk - még egy ilyen csúfos választási eredmény után is - megakadályozni őket abban, hogy azt tegyék velünk, hazánk népével, amit akarnak.
   Ők Soros-bérenceznek embereket, akik Soros tenyeréből ettek, akik Soros ösztöndíjából jó iskolákba járhattak külhonba, akik kiképzést kaptak egy demokratikus ország vezetésére, akik aztán gyanús körülmények között elképesztő nagyságú vagyonokat gyűjtöttek.
   Ők kommunistáznak, akik reményteljes KISZ-titkárok voltak a diktatúrában, és akik aztán politikai hatalmat megszerezvén, régi MSZMP-s pártkáderekkel, pártállami titkosszolgálati tisztekkel bástyázták körbe magukat, Mert ők köztük érzik jól és biztonságban magukat, velük beszélnek egy nyelvet a demokráciáról.
   Ők árulóznak le minket, a most becsukott Magyar Nemzet munkatársait, ők, akiknek nem volt egy becsületes szavuk sem, amikor harminc munkatársat elküldtek 2014 szeptemberében, csupán csak azért, hogy erős hadüzenetet kapjon Orbán Viktor egy kezdődő testvérháborúban. És most sincs egy jó szavuk sem a megszüntetett Magyar Nemzet ügyében.
  Nem ezt a fajta kormányzást ígérték nekünk 2010-ben. Nem kell csodálkozni azon, hogy folyamatosan egyre többen ábrándultak ki a polgárinak nevezett kormányból.
   Arról ugyanis nem volt szó, hogy Putyinnal fognak üzletelni, arról sem, hogy kétes hírű arabokkal, köztük körözött bűnözőkkel kötnek kétes ügyleteket a holdudvari csókos cégek. Arról se volt szó, hogy a hazai örmény kisebbségnek megbocsáthatatlan fájdalmat okozva, hazaengednek egy brutális gyilkost, akit majd ünnepelve fogadnak a hazájában. Arról se volt szó, hogy majd a polgárháború, keresztényüldözés, vagy az éhhalállal fenyegető nyomor ellen menekülők ellen a gyűlöletet ébresztik fel a keresztény értékrendet magáénak tudó magyar népben!
   Arról se volt szó, hogy egy választási kampányban majd a vezető jobboldali politikusok menekülnek a sajtó képviselői elől, arról se, egy idő után már választási program nélkül kérik a bizalmunkat, arról se hogy fortélyos félelmet ültetnek el az állami alkalmazottak, önkormányzati dolgozók, közmunkások, orvosok, ápolók, tanárok szívébe. Arról se volt szó, hogy tönkreteszik az oktatást, az egészségügyet. Arról se, hogy teljesen lebontják a végrehajtó hatalom ellenőrzési rendszerét!
   Jó lelkiismerettel jelenthetem ki, hogy nem mi vagyunk az árulók. Sőt, jó lelkiismerettel állítom, hogy alapos okkal érezhetjük úgy, hogy minket csaptak be!
A Magyar Nemzet újságírói nem árulták el soha olvasóikat, akiknek hűséggel, felelősséggel tartoznak!
   Isten óvja a Magyar Nemzet munkatársait, Isten óvja olvasóinkat, Isten óvja Magyarországot.
(Facebook)